Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 10 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Humusz Szövetség javaslatai az Operatív Programokhoz

  • 2014. november 25.
  • Bogi
Szerző: 
graczek

Szakmai véleményünk a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program és a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program tervezetéről. 

Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (2014-2020)

Üdvözlendő, hogy a program keretében az anyagában történő hasznosítás elősegítése, továbbá a szemléletformálási tevékenység is megjelenik, mindazonáltal számos tekintetben pontosításra szorul.

„A Partnerségi Megállapodás fő célja a fenntartható, magas hozzáadott értékű termelésre és a foglalkoztatás bővülésére épülő gazdasági növekedés elősegítése.” – olvasható a dokumentum 1.1.1. pontjában, amely a KEHOP 1.1.1.5. pontjában javasolt szennyvíziszap energetikai hasznosítási céljának szöges ellentéte. Az anyagában történő hasznosításhoz képest sem a magas hozzáadott értéket, sem a foglalkoztatásbővülést nem valósítja meg hatékonyan. A forrásokat valóban fenntartható rendszerre kellene allokálni, olyan projektek finanszírozására, amelyekben meghatározzák a szennyvíztisztítás bemeneti és legfőképpen kimeneti értékeit annak figyelembevételével, hogy a végtermék komposztként hogyan hasznosítható, továbbá amelyek a komposzt minősítésével és piacának megteremtésével foglalkoznak. Ezek rendszerszintű fejlesztések, és nem feltétlenül csővégi beruházások finanszírozását szolgálnák; lényegesek az előző tervezési időszakban létrehozott EU-konform, komposztüzemet is működtető regionális hulladékgazdálkodási központok miatt is, továbbá azért is, mert a szerves hulladéklerakótól való eltérítési kötelezettsége és a 2.3.5. pontban vállalt elkülönített gyűjtés fejlesztése miatt várhatóan jóval több tisztán gyűjtött szerves hulladék keletkezik majd.


Az egyelőre nem létező szennyvíziszap-stratégiára való hivatkozás nem konkretizálja az iszapkezelés kereteit, módozatait, így nem tudható, hogy vajon a hulladékpiramis mely szintjeit fogja preferálni. Legalább a koncepció szintjén javasoljuk a pontosítását.

A szennyvíziszap önmagában történő energetikai hasznosítása, a biogáz termelés, a rothasztás másodlagos, ám - környezeti szempontból - még mindig jobb alternatívája a hulladékkal vegyes égetésnek. A nagyprojektek között szerepelő (2.2.6.1. Intézkedés 3) HUHA II. ütemében tervezett égetőben a szennyvíziszapot a kommunális hulladék vegyítésével oldanák meg, amely gyakorlatilag egy újabb kommunális égető üzembe helyezését jelentené. Ez ellentétes az Európai Unió Hulladék Keretirányelvével, valamint a hatályos hulladéktörvénnyel, mivel az anyagában történő hasznosításhoz képest a hulladékpiramis alapján fokozott egészségügyi és környezeti kockázatot jelent.


Az 1.1.1.8. pontban körvonalazott szemléletformálási tevékenységben kétségtelen a kampányok összehangolásának kommunikációs szakmai alapja, ugyanakkor ez a terület tartalmában és módszereiben annyira heterogén, hogy a kiírások alkalmával kellő teret kellene engedni a sokszínűségnek, ügyelve, hogy a kommunikáció technikai megfontolásai ne menjenek a szakmai tartalom rovására.


Nem támogatjuk azt az elképzelést, amely szerint a szemléletformálási tevékenységet elsősorban a gyerekkorcsoportra fókuszálnák. Ez a koncepció a mai felnőtt népesség felelősségének áthárítását jelenti a jövő generációjára, véleményünk szerint ez a hozzáállás teljes mértékben fenntarthatatlan. Kizárólag a két korcsoport egyidejű megcélzását tartjuk hatékonynak.

A KEHOP kapcsolata más programokkal című táblázatban a Hulladékkezelésen belül a KEHOP V/1. cél a villamos- és hőenergia előállítása az anyagában gazdaságosan nem hasznosítható (csak biológiailag lebomló) hulladékokból. Ez a cél a TOP II és VI-ben szereplő RDF-hasznosítással kapcsolatos. A RDF-nek ugyan rendelkezik szervesanyag-tartalommal, de egy másik, jelentős komponense szervetlen. Szükséges tehát annak tisztázása, hogy a szervetlen frakció hogyan kerül ki az RDF-ből, ha a KEHOP szerint csak a biológiailag lebomló anyagok újrahasznosításáról van szó, ellenkező esetben ismét vegyes hulladék égetéséről beszélhetünk.


A beruházási stratégiájának áttekintése című, 2. sz. táblázatban szereplő forráselosztással és eredménymutatókkal kapcsolatban elengedhetetlennek tartjuk, hogy a tervezők ne csupán a hasznosításra határozzanak meg célszámokat, hanem a hulladékmegelőzésre, a keletkező hulladék csökkentésére is!


A 2.2.5. pontban bemutatott nemzeti egyedi célkitűzések közül „a szennyvizek okozta környezetterhelések csökkentése, megelőzése a 2000 LE feletti agglomerációkban” című esetében felhívjuk a figyelmet arra, hogy az elérni kívánt eredmények között a megelőzésről  - a címet kivéve - egyáltalán nem esik szó. Szükségesnek látjuk továbbá, hogy a mezőgazdasági és az energetikai hasznosítás – a hierarchiának megfelelően – ne egyenrangú megoldásként szerepeljen, érvényesüljön az anyagában történő hasznosítás elsődlegessége.


A szennyvíziszap optimális hasznosítása érdekében tervezett beruházások (2.2.6. pont, 3. Intézkedés) esetében az „elsősorban energetikai” felhasználás szintén nem felel meg sem a Hulladék Keretirányelv, sem pedig a hulladéktörvény prioritásainak, környezeti szempontból továbbra is az anyagában történő hasznosítást tartjuk kívánatosabbnak.


2.2.6.4.: A budapesti szennyvíziszap kezelése nyilvánvalóan kihívást jelent, valamint kézenfekvő, hogy a csepeli szennyvíztisztítóhoz kapcsolódó 16 milliárd forintos fennmaradó összeg kifizetése érdekében az EU számára is megnyugtató megoldást kell találni. Azonban teljes mértékben elutasítjuk a kommunális hulladékkal kevert energetikai hasznosítást, különösen akkor, amikor az EU egyértelműen jelezte, hogy a támogatások kiosztásánál a tagállamok kerüljék a hulladékégetést.


Üdvözöljük, hogy a hulladékmegelőzéssel kapcsolatos szemléletformálási tevékenységet az elérendő célok közé sorolják (2.3.5.), ugyanakkor ez semmilyen formában nem tükröződik az eredménymutatókban.


Sajnálatosnak tartjuk, hogy az érdemi felsorolásból teljesen kimaradt az újrahasználat és az erre való előkészítés, az egyetlen utalást a 2.3.6.1. pontban találjuk. Minden létező mintával ellentétben a közszolgáltatókra delegálja az újrahasználati központok tevékenységét. Más uniós (régiós és nyugati) tagállamban szinte kizárólag a nonprofit szféra vállal szerepet e központok üzemeltetésében.


Az előkezelés, hasznosítás és ártalmatlanítás fejlesztése (2.3.6.1., 2. Intézkedés) tekintetében azzal sem értünk egyet, hogy a mechanikai előkezelést lehetővé tevő létesítmények elő fogják segíteni a hatékonyabb hulladékgazdálkodást. Az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a technológia rendkívül drága, a kapacitások túlméretezettek. Ehelyett az elkülönített gyűjtés és az előválogatás hatékonyságának fokozását javasoljuk.


A kiválasztási alapelvekről szóló 2.3.6.2. pontban példálózó jelleggel jelenik meg a környezeti teljesítmény, mint szempont. A hangsúly a költséghatékonyságra, a szervezeti, pénzügyi stb. fenntarthatóságra helyeződik, túlzott jelentőséget tulajdonítva a gazdasági megközelítésnek. Ebben a fejezetben említik meg a tervezők, hogy az önkormányzatok szoros együttműködésére van szükség. Az elmúlt évek tapasztalatából kitűnik, hogy a regionális centralizáció egyértelműen a nagyvárosok számára előnyös, jelentős hátrányba sodorhatja a kisebb, leszakadó településeket. Ezt mindenképpen szükséges ellensúlyozni.


A KEHOP horizontális céljai közül A szennyezések és terhelések megelőzése és mérséklése címűben kizárólag közvetlen és közvetett csővégi célok jelennek meg. A megelőzés semmilyen konkrét formája nem látható, még az indikátorok között sem lelhető fel. Pedig az 1.1.3. pontban megjelent 2007-2013 közötti tapasztalatok értékelése során a tervezők külön kitérnek arra, hogy nyilvánvalóan azért szükséges pontosítani a hulladékgazdálkodási projekteken belül tervezett szemléletformáló és PR tevékenységet, mert a megelőzésben a kedvezményezettek gazdasági értelemben ellenérdekeltek. Ehhez képest az új tervben a megelőzés konkrétumok formájában sehol sem jelenik, még akkor sem, amikor az uniós források megszerzéséhez az ország számára kötelezően előírt, az Országos Hulladékgazdálkodási Terv és annak részét képező Nemzeti Megelőzési Program ex-ante feltételeként szerepelt.


Összességében a megelőzés terén semmilyen konkrétumot nem vállaltak, ráadásul ennek körvonalazatlan feladatát jelentős részben olyan kedvezményezettekre kívánják delegálni, amelyek gazdasági értelemben egyenesen ellenérdekeltek. Ez azt mutatja, hogy a tervezők nem tudnak és/vagy nem akarnak kilépni a hulladékgazdálkodás jól megszokott, „csővégi” keretei közül, és a foglalkoztatás szempontjait háttérbe tolva elsősorban a tőkeintenzív technológiai beruházásokat kívánják támogatni. Nem építenek a helyi közösségekre, az egyéni szemléletre és felelősségre, szinte kizárólag a már meglévő hulladék problémájának megoldásával foglalkoznak, a megelőzéssel legfeljebb elvi szinten jelenik meg.



Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (2014-2020)

A GINOP több ponton is foglalkozik hulladékgazdálkodási kérdésekkel. A szektor számára rendkívül előnyös, hogy a KEHOP és a TOP mellett összesen háromféle forrásból is lehetőséget nyújt a fejlesztésekre.

1.6.3. A kapacitásbővítés támogatásán belül a 2. Beruházás prioritásnál említik a tervezők azt a másodlagos célt, hogy „a kkv-k termelési folyamatainak anyag- és energiaintenzitása csökkenjen; ezzel növekszik a termelékenység és a versenyképesség, illetve fenntartható munkahelyek is létrejöhetnek.” Ez a cél, mint a környezeti szempontból kulcsfontosságú fejlesztési irány, külön említést érdemel. Üdvözlendőnek tartjuk azt is, hogy a támogatások várományosa többek között a hulladék „újrahasznosítással” foglalkozó szektor is. Azt azonban több okból is átgondolásra szánjuk, hogy a hulladékgazdálkodási szektoron belül pontosan milyen tevékenységekről lenne szó.


    A hulladéktörvény értelmében az újrahasznosítás fogalma önmagában már nem létezik: újrafeldolgozásról, azon belül pedig anyagában történő hasznosításról vagy termikus/energetikai hasznosításról beszélhetünk. A támogatások kedvezményezettjeinek meghatározása során szükségesnek látjuk meghozni a kettő közötti egyértelmű különbségtételt, tekintettel arra, hogy az anyagában történő hasznosítás a hulladékos hierarchia szerint a környezeti hatás, a munkaintenzitás, vagyis a foglalkoztatás szempontjából is kedvezőbb terület. A termikus hasznosítás esetében pedig környezeti szempontból sem mindegy, hogy biomassza-hasznosítást vagy kommunális égetőkkel, együttégetőkkel kapcsolatos beruházásokat támogat-e a Program. Utóbbiakat ugyanis az Európai Unió sem sorolja a potenciális kedvezményezettek közé, egyrészt azért, mert az Unióban túlkapacitás van jelen ezen a területen, másrészt a hulladékégetők működésükkel komoly egészségügyi kockázatot is jelentenek.

    Jelentős kapacitáshiány tapasztalható viszont a magasabb feldolgozottsági szint elérésében, az anyagában történő hasznosítás terén. E szektor ma Magyarországon nagyrészt a hulladékbegyűjtéssel és -exporttal foglalkozik, így a folyamatban a hozzáadott érték nagyrésze külföldön keletkezik. A természeti erőforrások kiáramlásának csökkentése céljából hazánkban meg kell teremteni a másodlagos nyersanyagok feldolgozóiparát, a hulladékból nyert anyagok hazai felvevőpiacát. Ehhez a felvevői oldalon is szükség van innovációra, a meglévő technológiák továbbfejlesztésére, átalakítására, amelyek később biztosítják, hogy stabil, belföldi alapanyag-szállítói háttérből dolgozhassanak a feldolgozóipar szereplői.

    Az Európai Unió idén közzétett Körkörös gazdaságra vonatkozó koncepcióját segítené elő olyan láncok kialakítása, amely során az egyik termelőnél képződő melléktermékek visszavezetésre kerülnének egy másik gyártónál. Ez hozzájárulna az anyagintenzitás csökkenéséhez is.

    Az uniós Hulladék Keretirányelv, továbbá a magyar hulladéktörvény is kimondja, hogy az újrahasználatra való előkészítés környezeti hatásában jobb, mint az újrafeldolgozás. Ráadásul a hulladékgazdálkodásban meghatározott uniós célszámoknál a tagállami teljesítménybe az újrafeldolgozás mellett az újrahasználatra való előkészítés is beleszámít. Amennyiben beruházás történne a javító szektorba, illetve a termékfejlesztések során a tartós használat elősegítése érdekében, az nem csupán az anyagtakarékosságot segítené elő, de a segéd- és szakképzett munkaerő számára is biztosíthatna foglalkoztatást. Más tagállamokban sok évtizedes hagyománya van az újrahasználati központoknak, amelyeket szövetkezetek, nonprofit vállalkozások üzemeltetnek önkormányzati együttműködéssel.


Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (2014-2020)

Hasznosnak és szükségszerűnek tartjuk, hogy az önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladataihoz is forrást biztosít a TOP.

Nem támogatjuk, hogy „a beavatkozás keretében továbbá lehetőség nyílik a KEHOP és a GINOP intézkedéseit kiegészítve az önkormányzati kedvezményezettek számára a hulladék termikus hasznosítására, illetve a települési maradék, vegyesen gyűjtött hulladék égetéssel történő kezelésére. A szelektív válogatóművekből olyan hulladék képződik (kb. 500 ezer tonna /év mennyiségben), amelynek nagyobb része égethető, ennek hasznosítása a magas fűtőérték miatt speciális égetővel (RDF termikus hasznosító mű) lehetséges.” Az RDF-nek jelenleg a hulladékpiacon szinte nincs ára, a felvevőkapacitás további bővítése azzal járhat, hogy az égetőműveknek (a szemétdíj/termékek áranak formájában) még a hulladékkezelő központok, tehát a lakosság fog fizetni. Ez az égetőművek monopolisztikus rendszeréhez vezethet, állami kínálati piac létrejöttét eredményezheti, amelyre a lakosság hosszú távon biztosan ráfizet.


A hulladékégetés a hulladékpiramis legalján szerepel. A termikus hasznosítás során pontosan ugyanazok a határértékek vonatkoznak a műveletre, mint a hulladékégetésre, vagyis annak környezeti és egészségügyi hatása, kockázata pontosan ugyanakkora. A nálunk fejlettebb országok mind túlkapacitással küzdenek a hulladékégetés terén, ami jelentős gazdasági veszteséget okoz, és harcot jelent az alapanyagért, avagy a hulladékért olyan környezetben, ahol az anyagában történő hasznosításra egyébként van egy kötelezően elérendő, várhatóan progresszíven növekedő uniós célszám. Az égetésre történő fejlesztésekben emiatt már középtávon kódolt a veszteség.


Az 1. Prioritás 017-es kódjával szereplő Háztartási hulladék kezelésénél megjelenik a minimalizálás, erre vonatkozóan azonban egyetlen konkrét intézkedés sem olvasható. Az önkormányzatok pedig nem tehetik meg, hogy a hulladékos hierarchia legkiemeltebb elemére nem fordítanak legalább minimális figyelmet.


A szelektív gyűjtés fokozása, a pazarláscsökkentés egyetlen módja a széles körű szemléletformálás. Amennyire megjelenik ez a közlekedésben, a helyi közösségeknél, annyira nem látjuk nyomát a hulladékos területen. Úgy véljük, hogy az elkülönített gyűjtés elősegítésére e tevékenység nélkül bármilyen technológiai fejlesztést eszközölhetnek az önkormányzatok, a lakosság nem fogja azt helyesen és széles körben igénybe venni. Hiszen most sem ez a helyzet, jóllehet számos régióban elérhető már a szolgáltatás. Kiemelten javasoljuk tehát az intézkedések között a szemléletformálást is megjeleníteni.


Graczka Sylvia


elnök
Humusz Szövetség