A gazdasági-politikai elitnek nem érdeke az ökológiai fordulat

  • 2021. november 16.
  • Gyuri

Takács-Sánta András szerint az igazi változáshoz kultúrát kellene váltani, egy zöld párt pedig a jelenlegi rendszerben csak úgy juthatna hatalomra, ha lemond küldetése egy részéről.

Az ökológiai válság megoldása hatalmi kérdés – véli Takács-Sánta András, a 2021. évi őszi Zöld Kalandozások előadássorozat első előadója, aki szerint ugyanakkor a jelenlegi társadalom hatalmi pozícióira törekvés helyett a hatalom szétosztása felelne meg inkább az ökologikus társadalmak eszméinek. Ebben a folyamatban lehet kulcsszerepe a helyi ökoközösségeknek – városban és vidéken egyaránt.

 

Az előadássorozat októberben kezdődött, a Humusz Szövetség szervezi, mely hulladékszegény, környezettudatos megoldásokat, életmódbeli mintákat mutat be az ökotudatosság jegyében.

 

A „Hatalmunk visszaszerzése – Helyi ökoközösségek az ökológiai fenntarthatóságért” című előadásában a humánökölógiával foglalkozó Takács-Sánta András elmondta, az ökológiai válság több elemének elkerüléséhez elengedhetetlen, hogy az emberek a piaci, fogyasztói kultúra helyébe egy új, ökologikus kultúrát építsenek fel, amelynek köszönhetően csökkenne az ökológiai lábnyom, és amely kultúra a jelenlegitől nagyban eltérő gondolkodásmódot, társadalmi berendezkedést igényel.

 

Kultúra alatt két egymással összefüggő dolgot értünk: egyrészt a társadalomban uralkodó gondolkodásmódot, az értékrendet, a világnézetet, másrészt a társadalmi – leginkább a gazdasági és a politikai – berendezkedést. Ezek formálják egymást, együttesen határozzák meg az egyén, a csoportok és a szervezetek magatartását

 

– véli Takács-Sánta András. Ebből következően a hatalmat úgy definiálta, mint a kultúra megváltoztatásának képességét, hisz minél inkább képesek vagyunk változtatni a gondolkodásmódon, a társadalmi berendezkedésen, ebből adódóan az egyének, a csoportok és a szerzetek viselkedésén, annál nagyobb hatalommal bírunk. De hogyan lehet elegendő hatalma azoknak, akik egy új, ökologikus kultúrát szeretnének felépíteni?

 

 A gazdasági-politikai elitnek nem érdeke az ökológiai fordulat

 

Az ökológiailag fenntartható társadalmak kialakításának egyik legnagyobb akadálya szerinte az, hogy az efféle változásokat óhajtó emberek kevés hatalommal rendelkeznek. A jelenlegi hatalom a nagy cégeknél és a kormányzatoknál összpontosul. A zöldek, azaz az ökológiai változást sürgető személyek, ha hatni akarnak, az ő kegyeiket keresik, rájuk próbálnak nyomást gyakorolni vagy a hatalmon lévők babérjaira törnek. A szakember szerint ezek a stratégiák azáltal, hogy elfogadják a jelenlegi hatalmi struktúrákat, tévesek.

 

„Eredményt el lehet érni, de új kultúrát nem tudunk felépíteni általuk. Bő fél évszázada nem tudjuk a kultúrát megváltoztatni, a nagy kanyart nem sikerült bevennünk.

 

ENNEK OKA AZ IS, HOGY A GAZDASÁGI ÉS A POLITIKAI ELIT – AMELY SZOROSAN KÖTŐDIK EGYMÁSHOZ, GYAKRAN SZEMÉLYÉBEN IS ÖSSZEFONÓDÓ EMBEREK KÖZÖSSÉGÉRŐL BESZÉLÜNK – ALAPVETŐEN ELLENÉRDEKELT AZ ÖKOLÓGIAI FORDULAT BEÁLLTÁBAN, HISZ ŐK A HASZON JELENLEGI ÉLVEZŐI, A VÁLTÁS PEDIG BEVÉTELKIESÉSSEL JÁRNA”

 

– teszi hozzá. Tehát a hatalomra kerüléshez a zöldeknek a gazdasági elitre van szüksége, innentől kezdve pedig egy zöld pártnak, szervezetnek olyan kompromisszumokat kellene kötnie, amelyek a küldetésének lényegi elvesztését eredményezné.

 

Az ökológiai kultúra kialakulásához eképpen a fennálló hatalmi struktúrák megváltoztatására van szükség. A valódi demokrácia kiépítéséről van tehát szó, amely demokrácia részvételi és lokálisabb, ami által a döntések közelebb kerülnek az azokat meghozó emberekhez.

 

 A gazdasági-politikai elitnek nem érdeke az ökológiai fordulat

 

„A politika szó a pártpolitika szinonimája Magyarországon, de én tágabb értelemben használom, és a közügyek intézését értem alatta” – mondta a szakember, aki hozzátette, hogy sokféle demokrácia létezik, de az, ami a nyugati világban dívik egy képviseleti rendszer, amely részvételibbé tehető, ha az emberek a legfontosabb döntéseket maguk hozzák meg. Véleménye szerint persze ez sem garancia, úgy fogalmazott, ez a szükséges, de nem elégséges feltétele az ökológiai fenntarthatóságnak.

 

De akarja-e a nép az ökológiai fordulatot? – hangzott el a kérdés a Zöld Kalandozások első előadásán. A válaszból kiderült, hogy nem feltétlenül.

 

„A részvételi demokrácián belül létezik a deliberatív vagy diskurzív demokrácia, amelyben a döntések meghozatala előtt egy, a hatalomtól mentes folyamat során vitatják meg a kérdéseket. Tehát nem elegendő néhány évente a választóurnákhoz járulni, időt és energiát kell ráfordítani, azaz aktív szerepet vállalni. Ezáltal azok kezébe kerülhet a döntés joga, akik motiváltak, akik érintettek. A nagy ökológiai fordulatnak talán az egyetlen esélye az, ha el tud terjedni a részvételi demokrácia, ezen belül pedig a deliberatív demokrácia, ehhez pedig olyan intézményeket kellene létrehozni, mint amilyen a részvételi költségvetés, ahol az állampolgárok beleszólhatnak a pénz elosztásának egy részébe, de ilyen az állampolgári tanács vagy a részvételi településtervezés intézménye is. Továbbá szükséges lenne új gazdasági intézmények felépítése is, mint amilyen a termelői piac vagy a bevásárló közösség. Ezek mind nagyobb teret adnának az ökológiai fenntarthatóság elterjedésének”

 – osztotta meg gondolatait Takács-Sánta András.

 

A gazdasági-politikai elitnek nem érdeke az ökológiai fordulat

 

Hol vannak a pozitív víziók?

Az ökológus a kultúra másik eleméről, a gondolkodásmódról is beszélt, amely egy felszíni, kognitív és egy mélyebb, a világnézetet, az értékrendet meghatározó rétegre bontható. Mint mondta, gyakori félreértés a környezeti nevelés során, hogy csak a felszíni gondolkodást szeretnék megváltoztatni, pedig a mélyebb rétegi változások lényegesebbek, hiszen az határozza meg, hogy például milyen a viszonyunk más, nem emberi létezőkhöz, vagy hogy mit tartunk igazán fontosnak, az anyagi javak bőségét, a természet integritását, ugyanis teljesen más cselekvés származik a kettőből.

 

Elmondása szerint ezen a téren az ökológiai ismeretterjesztők nem teljesítettek jól. Nic Marks TED-előadását hozta például, amelyben a független politikai tanácsadó és előadó, a londoni New Economics Foundation munkatársa Martin Luther King híres – I have a dream – beszédéből kiindulva azt mondta, hogy ha a polgárjogi aktivista úgy kezdte volna a beszédét, hogy „van egy rémálmom”, nem sokra ment volna. Ehhez képest a zöldek állandóan azt hangoztatják, hogy vége a világnak, nincs mit tenni.

 

Nagyon fontos lenne az ökológiai ismeretterjesztésben pozitív víziókat felvázolni. A problémák elhallgatása nélkül, ügyes kommunikációs megoldásokkal, de egy vonzó életmód alternatíváját bemutatni az embereknek

 – mondta.

 

Ehhez új társadalmi szereplőkre lesz szükség, akik kollektív cselekvésre, összefogásra képesek. A társadalmi atomizáció ugyanis az egyik legnagyobb gátja az ökológiai fenntarthatóságnak.

 

„Rendszeres, helyi találkozókra van szükség, ahol a közös gondolkodású emberek egy közös cél elérése érdekében személyesen találkozhatnak. Ilyen közösségek egy kis faluban éppúgy létrejöhetnek, mint egy nagyvárosban, és együtt képesek új intézményeket létrehozni, hatni a helyi emberek gondolkodására, felvázolni egy víziót, majd ezen közösségek hálózatot alkotva, országos szintre is léphetnek. Ilyen a Kisközösségi Program is. Csak ezeknek a közösségeknek lehet elég hatalmuk ahhoz, hogy egy új kultúra alakuljon ki körülöttük” – zárta előadását Takács-Sánta András.

 

Forrás: Index.hu

Lead kép forrása: atalakulo.hu

Képek forrása: Pexels