Főszerkesztői vállalás: környezettudatosan megszabadulni a felesleges tárgyaktól

  • 2019. október 22.
  • Csilla

Aki ismer engem, az tudja, hogy nehezen tudok megválni dolgoktól, így a fölösleges kacatoktól való megszabadulás is nagy erőfeszítésbe telik, és sajnos nem is gyakran végzem. Ezért is gondoltam, amikor a Zöldunió felkért arra, hogy zöld portál-főszerkesztőként én is csatlakozzak a dm Kezdd kicsiben! kezdeményezéséhez, hogy nekem való kihívás az otthoni nagytakarítás vagy lomtalanítás. Idő szűkében nem tudtam az egész lakás minden kritikus pontját átnézni, de remélem, hogy ettől függetlenül a Kedves Olvasó számára is érdekesek lesznek a saját tapasztalataim.

Sosem szerettem a kukába kidobni semmit. Konkrét fizikai fájdalmat tud okozni a mai napig, ha valami olyasmit kell kidobnom, amit úgy érzem, akár meg is lehetne vagy meg lehetett volna menteni. Kiskoromban is nem egy olyan vitám volt édesanyámmal, hogy “Már pedig én ezt már egyszer kidobtam!”. Én meg kiszedtem, mert úgy gondoltam, ez még jó lehet valamire. Ez a fajta hozzáállás viszont tud odáig is fajulni, hogy a szekrények, fiókok tele vannak évek óta gyűlő, ilyen-olyan kacatokkal, és bár nem a szemetesben végezték, attól még a gyakorlatban sajnos hulladéknak minősülnek. Tehát

a hulladékcsökkentés nem azt jelenti, hogy nem dobunk ki semmit azzal a címszóval, hogy “jó lesz az még valamire”. Azonban a lomtalanítás sem kell, hogy abból álljon, hogy mindent a kukába dobunk ki.

Ezért a kihívásomat kiegészítettem azzal, hogy a kiválogatott holmik lehetőség szerint ne hulladékként vagy legalábbis ne hasznosíthatatlan hulladékként végezzék. Ahogy az elején írtam, ez nálam tényleg elég komoly kihívásnak minősül, így megpróbáltam szűkíteni az átnézendő területeket a fürdőszobára és a ruhatáramra.

Furcsának tűnhet elsőre, hogy mégis mit lehet egy fürdőszobában lomtalanítani? Az igazság viszont az, hogy bizony, fölösleges termékek, tárgyak itt is fel tudnak halmozódni az évek alatt. Ide tartoznak a kozmetikai és pipere termékek, amit megvettük, de nem vált be, vagy nem is mi vettük, de minden évben valamelyik rokonunktól vagy ismerősünktől ajándékba kapunk. Mi a gyógyszereket is a fürdőszobai szekrényben tároljuk, így azokat is górcső alá vettem, ugyanis a háztartásokban az szokott még rendszeresen gyűlni. Bár ahogy említettem, a fő célom az volt, hogy a tárgyak további újrahasználatát segítsem elő, a gyógyszer egy komoly kivételt képez.

A lejárt gyógyszerek veszélyes hulladéknak minősülnek, és bár sajnos a lakosság 24%-a még mindig lehúzza a wc-n vagy a vegyes kukába dobja ki azokat, a helyes eljárás az, ha visszavisszük a patikába.

Sajnos nálunk is összegyűlt jó pár lejárt gyógyszer, így azokat a legközelebbi gyógyszertárba vittem el. Az első helyen a vásárlótérben ki is volt helyezve a gyógyszerhulladékok gyűjtésére alkalmas doboz, de az annyira tele volt, hogy végül inkább máshova vittem.

 

gyógyszerhulladék

 

A takarítás során még olyan tusfürdőkre és dezodorokra is bukkantam, amiket ajándékba kaptunk, de sosem használtunk. Valamint mióta átálltam a többször használatos női intimhigiéniai termékekre (intimkehely, mosható betét), az egyszer használatos tamponokra és betétekre nincs szükségem. Azonban még így is sok volt belőlük otthon, a szülői házban, táskákban elrejtve, és ezeknek is jobb helyet akartam keresni. Ezek mind bontatlan, használható termékek voltak, ezért úgy gondoltam, rászorulók számára eljuttatom tárgyi adományként. Ehhez kerestem civil szervezetet, és a Budapest Bike Maffia munkásságát élelmiszermentés terén már régebb óta ismertem. Írtam nekik egy e-mailt, hogy pipere termékeket is fogadnak-e és el tudják-e juttatni a rászorulók számára. Szerencsére pozitív visszajelzést kaptam, és megkaptam a címet, hogy hol és milyen időszakban tudom elvinni nekik az adományokat. Előtte még körbekérdeztem munkatársak között is, hogy ő náluk nem lapul-e néhány felajánlató termék, ezzel máris bevonva másokat is a személyes kihívásomba. A Budapest Bike Maffia önkéntesei épp élelmiszer csomagokat állítottak össze, amikor megérkeztem a saját ki csomagommal. Így csak egy pár percig tudtam (és akartam) feltartani őket. Azt mindenesetre megtudtam, hogy például ruhaadományokat ők nem fogadnak (kivétel ez alól: sapka, sál télire), de tartós élelmiszereket szívesen, azonban egyéb tárgyi adományokat nagyobb mennyiségben tároló- és kapacitáshiány miatt nem áll módjukban átvenni. Minden esetben érdemes előzetesen érdeklődni. Az adományokat pedig nem csak hajléktalanok számára juttatnak el, hanem olyan rászorulók számára is, akiknek bár fedél van a fejük fölött, de a hónap végére már nincs pénzük élelmiszerre vagy egyéb alapvető termékre.

 

A tárgyi adományról alapvetően mindenkinek a ruha jut eszébe, azok tovább adására mindig van igény, hiszen abból mindig rengeteg gyűlik össze otthon. Ez alól sajnos én sem vagyok kivétel, de tény, hogy sosem voltam az az illető, aki minden szezonban vesz magának egy újabb ruhatárat. Azonban tény,

hogy évente több mint 150 milliárd ruhadarabot gyártanak le világszerte és próbálnak meg eladni. Ezeket a ruhadarabokat viszont a növekvő igények, a tömegtermelés és alacsony bérezés okozta olcsóság és a fast fashion divatdiktálásának köszönhetően egyre kevesebb ideig hordjuk, illetve a minőségük is egyre rosszabb. Így nem meglepő, hogy a ruhaipar a világ legszennyezőbb iparágai közé tartozik ma már.

A feleslegessé vagy hulladékká vált ruhák kezelése azonban már nem olyan egyszerű. A nem hordott, de jó minőségű (akár drágán megvásárolt) ruhákat nem szívesen ajánljuk fel adományozási célra, az elhordott, ócska ruhaneműket viszont érhető módon a rászorulók sem szívesen veszik fel. Ebből kifolyólag egyre kevesebb humanitárius szervezet foglalkozik már ruhagyűjtéssel, ugyanis azok átválogatása sokkal több időt vesz igénybe, mint amennyi hasznot hoz.

 

átválogatott ruhák

 

Arról kevesebben tudnak, hogy bár kis arányban, de hazánkban is működnek olyan cégek, amelyek textil hasznosításával foglalkoznak. Bár főként külföldről érkező ruhákat válogatnak át, hazánkban is találkozhatunk olyan ruhagyűjtő konténerekkel, amelyek tartalma hozzájuk érkezik be. A még hordható, újrahasználható ruhákat kiválogatják és külföldön vagy itthon értékesítik, a viselésre nem alkalmas darabokat pedig anyagában hasznosítják újra (pl. geotextília, kárpitos anyag, szigetelő anyag, töltelék készül belőle). Ebből kifolyólag, amikor a ruhatáramat néztem át, külön kupacban gyűjtöttem a már nem használható darabokat, hogy azokat az egyik konténerben helyezzem el, esélyt adva arra, hogy legalább anyagában hasznosulhassanak (a jó minőségűeket is le lehet oda adni, azoknak azonban első körben más sorsot szántam). Tudtam róla, hogy a közeli bevásárlóközpont parkolójában van egy elhelyezve, de amikor odamentem, csalódnom kellett. Valamiért elvitették, hűlt helyét csak egy tábla jelezte. Végül egy hulladékudvarban tudtam leadni őket. A még jó állapotú ruháim további sorsán épp gondolkoztam, amikor egy ismerősöm meghívott egy ruhacserebere eseményre, amit kifejezetten az ismerősei számára szervezett a saját otthonában. Az esemény nagyon jó hangulatban telt, sikerült is pár ruhadarabot elcserélni, a megmaradt ruhák leadására pedig egy adományboltot fogok felkeresni (a cikk megírásáig még nem volt időm megtenni).

 

hulladékudvar

 

A kihívás legnehezebb része ez után fog csak jönni: gondoskodni arról, hogy ne kelljen minden félévben ilyen lomtalanítást végeznem otthon, hanem már eleve csökkentsem az otthonomba érkező fölösleges tárgyak számát tudatos tervezéssel, átgondolt vásárlással. Ajánlani pedig azt tudom, hogy időnként Ti is tartsatok otthon alapos kacattalanítást, a felesleges, de még ép holmiknak keressetek új gazdát kidobás helyett, és utána tartsátok fent ezt az állapotot. Ezzel nem csak a környezetnek tesztek jót, de az otthonotok is átláthatóbb, rendezettebb lesz.

 

A dm „Kezdd kicsiben!” felhívással edukációs programot és közösségi kihívást indít, hogy zöldebbek legyenek a hétköznapok. Tedd meg az első lépéseket Te is! Csatlakozz a dm facebook kihívásához, melynek zárt facebook csoportja itt érhető el. A dm a résztvevőket az egyéni elköteleződésen túl is szeretné motiválni: minden csatlakozó személy után 100 forinttal támogatnak egy környezetvédelmi kezdeményezést, a 2020-as Tiszai PET Kupát. Céljuk, hogy 1 millió forinttal segítsék a szemétgyűjtő akció lebonyolítását.

 

 

Forrás: Urbán Csilla/Humusz Szövetség

Kiemelt kép forrása: Pexels

További képek forrása: Urbán Csilla

A cikk a Zöldunió - dm Partnersége keretén belül készült