„Én csak szeretném, ha megértené” – Meggyőzhetjük-e egymást az igazunkról?
Mondd, mikor beszélgettél utoljára egy igazán jót valakivel? Nagyon szeretem feltenni ezt a kérdést. A legtöbb embernek felderül az arca, miközben felidéz egy izgalmas eszmecserét egy baráttal, családtaggal, kollégával vagy ismerőssel; mosolyog, és lelkesen meséli az élményeit. Ám van egy másik kérdés, ami legalább ugyanilyen érdekes, csak másként: mikor beszélgettél utoljára egy igazán jót valakivel, akivel teljesen másképp gondolkodtok?
Herendi Kata pszichológus írása a hulladekmentes.hu oldalról.
Ez bizony már keményebb dió. Nem csak nehezebb olyan igazán jó emlékeket őrizni egy ilyen beszélgetésről, de valószínűleg alkalmunk is kevesebb adódik arra, hogy konstruktív vitát folytassunk valakivel, akivel kevés dologban értünk egyet. Pedig – bár különösen hangzik, de – ez is legalább ugyanolyan fontos lenne, mint azok az igazi nagy beszélgetések, amikre mosolyogva gondolunk vissza.
Buborékba zárva
Az utóbbi években azonban egyre ritkábban adódik alkalmunk arra, hogy olyanokkal folytassunk valódi, érdemi beszélgetést, akik más értékrendet vallanak, mint mi. Ennek az egyik oka egyszerűen az, hogy valószínűleg nem is keresünk rá alkalmat, hiszen nem szeretjük csinálni. Mi, emberek, elsősorban olyanokkal szeretünk beszélgetni, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi; szeretjük, ha megerősítenek minket abban, hogy a nézeteink helytállóak és érvényesek. Ettől nem leszünk gyenge, pláne nem rossz emberek – egyszerűen csak emberek, akiknek az életében fontos szerepet játszik a társainktól kapott megerősítés és elfogadás.
A másik oka annak, hogy egyre kevesebb lehetőségünk van a véleménycserére az, hogy alig maradt tér, ahol ezt megtehetnénk. Láttad a The Social Dilemma című dokumentumfilmet? Bár a film a megjelenésekor kapott hideget-meleget, vitathatatlanul rávilágított egy nagyon fontos dologra a mindennapjainkkal kapcsolatban. Arra, hogy az online térben, a közösségi médiában, ahol az időnk egyre nagyobb százalékát töltjük, óhatatlanul kialakul körülöttünk egy olyan buborék, amelyben minden és mindenki azt igazolja vissza: az a helyes, ahogy mi gondolkodunk, a másik oldal pedig téved.
Ahogy Rashida Richardson, az NYU School of Law professzora fogalmazott a filmben a közösségi média működésével kapcsolatban: „Gyakorlatilag nincs többé lehetőséged megfontolni, vagy egyáltalán megismerni azokat a tényeket, amelyek nincsenek összhangban azzal a világnézettel, amit kialakítottál.”
| Fontos számodra a környezet védelme a vásárlás során is? A Hulladékmentes.hu zero waste webáruházban történő vásárlás esetén 5% kedvezmény vehető igénybe a "humusz" kuponkód használatával! |
Hát ez hülye
A buborékunk fényében aztán könnyű úgy gondolkodni, hogy a másik fél, aki nem tudja, nem látja mindazt, ami számunkra egyértelmű, egyszerűen hülye. Vegyük például a klímaváltozás, vagy a környezettudatos életmód kérdéseit: sokszor megfeledkezünk arról, mennyi, egymásnak akár teljesen ellentmondó állítással találkozhatunk ezekben a témákban az online térben. Így pedig nehéz valódi beszélgetést folytatni, hiszen más és más információkkal találkozunk – és ennek meg is van a következménye. Elég csak megnézni a kommentszekciók parázs vitáit a témában: érvek ütköztetése helyett a legtöbbször sértegetést, indulatokat, és bizony rejtést, tiltást, törlést látunk – mert ha már meggyőzni nem tudjuk egymást, legalább békesség legyen.
A cikk folytatásában konkrét tanácsokat is lehet olvasni arról, mit és hogyan érdemes mondani egy vitában, hogy milyen a figyelmes hallgatás, és hogy meggyőzni vagy legyőzni kell-e a másikat.
A cikk folytatása a hulladekmentes.hu oldalon olvasható IDE kattintva.
