Betétdíjas rendszer - szakmai szemüvegen keresztül

  • 2020. június 22.
  • Abigail
Szerző: 

Az már hónapok óta ismeretes, hogy új hulladékgazdálkodási stratégia kidolgozásán munkálkodik az ITM, a szabályozás alakulásának a miniszterelnök klímavédelmi bejelentései is arculatot adnak. Lényeges elemként visszaválthatóak lesznek az üveg és műanyag palackok, valamint a fémdobozok is. Mindezekről a stratégia azonban még nem készült el, ám a szakmai egyeztetések rendre elmaradnak. Ebben az írásban igyekeztek megszólaltatni a feleket, körkérdés formájában.

 

Az alábbi kérdéseket küldték szét a hulladékgazdálkodásban működő vállalatok és vállalkozások számára, a teljesség igénye nélkül:

 

  • Mi az általános véleményük a betétdíjas rendszerről?
  • A saját hulladékáramuk tekintetében hogyan működik ez a szisztéma?
  • Vannak-e módosító javaslataik a hazai rendszer kialakításával és működtetésével kapcsolatosan?

 

Aszódi Ferenc ügyvezető igazgató /Re-Glass Kft.:

 

Támogatjuk, hogy bevezetésre kerüljön egy hatékony betétdíjas rendszer, hiszen ezzel megnövekedne a visszagyűjtött üveghulladék mennyisége. Elengedhetetlen a betétdíj összegének pontos meghatározása. Amennyiben túl alacsony az összeg, úgy a lakosság motiválatlan marad. Nagyon fontos meghatározni, ki fogja – és milyen költségen – üzemeltetni a rendszert. A visszagyűjtés leghatékonyabb működéséhez több visszagyűjtő pont kijelölése szükséges. Hirtelen óriási nyersanyag fog a piacra zúdulni, amit logisztikailag is kezelni kell. Tudjuk, hogy a többutas, rekeszes visszagyűjtés nem gazdaságos, egyre inkább kiszorul a piacról; ezért az egyutas – csomagolási üveg – visszagyűjtési rendszert kell erősíteni.

Lépcsőzetes bevezetést javaslunk annak érdekében, hogy értékelhetőek legyenek az eredmények, és reagálni lehessen a pozitív és negatív hatásokra egyaránt. Nemcsak a lakosságot kell ,,motiválni”', hanem a begyűjtésben és a hasznosításban szereplőket is. Az üzleteknél az inverz logisztikát kellene erősíteni a környezeti terhelés és a logisztikai költségek csökkentése érdekében.

Mi nyitottak és készek vagyunk kapacitásaink növelésére. A meglévő hazai begyűjtési rendszer definícióit mindenképpen pontosítani kellene.

A közszolgáltatói feladatok csökkentése érdekében a vállalkozói szférának is meg kellene engedni a „házhoz menő" (fogyasztói) begyűjtést; pl. a társasházaknál kihelyezett gyűjtőedényekkel. Fontos lenne a magyarországi hasznosítás előtérbe helyezése üveghulladék esetében is; cégünk megfelelő kapacitással rendelkezik a keletkező teljes visszagyűjtött üvegmennyiség hasznosítására.

 

 

 

Jeffrey D. Kimball kereskedelmi igazgató /Loacker Hulladékhasznosító Kft., társvezető /HOSZ Vas- és Színesfém Szakosztály alelnök /Fémszövetség:

 

1.-2. Tavaly nyáron a HOSZ-szakosztályok végeztek tanulmányokat különböző betétdíj rendszerekről azzal a céllal, hogy szakmai alapokon tudjuk javasolni a leghatékonyabb rendszert minden anyagáramra. Nagy különbségek vannak a betétdíjrendszerek között.  Csak akkor lehet „sikeresnek” nevezni egy rendszert, ha logisztikailag és pénzügyileg hatékony, és nem okoz jelentős „kellemetlenséget” a fogyasztóknak.  Ebben a párbeszédben rendkívüli fontos a megoldandó feladatokat definiálni, és minden működési paramétert a helyi adottságokat figyelembevétele mellett beállítani:

 

  • Helyi adottságok:
  • Politikai környezetvédelmi alapkoncepció
  • Geográfia és lakossági koncentrációk
  • Kereskedelmi hálózatok felépítése
  • Lakossági fogyasztási szokások
  • Meglévő közszolgáltatási rendszerek
  • Meglévő, magánszektorú hulladékkezelők kapacitása
  • Lehetséges betétdíjrendszer „beállítások”:
  • Aktívan ösztönözzük a tényleges újratöltést? A vevők elfogadják-e a „több forgás utáni” csomagolásból eredő optikai degradációt?
  • Vagy a legfontosabb cél a lerakás elkerülése? Így „egyutas” csomagolásokat is bevonnánk a rendszerbe – a mennyiséget tekintve ez hatékonyabb.
  • Mely csomagolási anyagokra vezetnénk be? Műanyag, fém, üveg?
  • Mely termékfajtákra vezetnénk be? Csak italokra vagy másra is?
  • Milyen kivételek legyenek?
  • Milyen műszaki megoldásokat és számolási rendszereket alkalmaznánk?
  • Visszaváltópontok? Élelmiszerboltok, közlekedési állomások, parkok, hivatalok, meglévő hulladékhasznosító telepek stb. 
  • Mi lesz a visszaváltott anyagok sorsa?
  • Ki az anyag új „tulajdonosa”?
  • Mi történik a nem visszaváltott csomagolások utáni „maradék” pénzzel? Több tanulmány együttes konklúziója, hogy a befizetett pénzt kell fordítani a rendszerműködtetésre.
  • Legyen párhuzamos rendszer a „nem betétdíjas” anyagokra (pl. törött üveg)?

 

Mint egy hulladékhasznosító cég kereskedelmi igazgatója és egyben aktív HOSZ és Fémszövetség vezetőségi tag, egy kézenfekvő és logikus megoldást javasolnék. Minden visszagyűjtési rendszer vegye igénybe – mint együttműködő partnereket – a több mint 700, az országban működő magán-hulladékgyűjtő és -hasznosító telepet! Ezzel ugyanis országos területi lefedettséget kínálunk, vagyis a feladat ellátásához megfelelő telepeket, feldolgozási és szállítási kapacitásokat és természetesen szakembergárdát.  Nem kell egy új, párhuzamos hálózatot létrehozni, vagy többlet-költségvetési forrásokat fordítani telepi fejlesztésre.  Nem kell veszekedni a kereskedelmi pontokkal, hogy ne vegyen el értékes kereskedelmi területet.  A Magyarországon működő hulladékbegyűjtők és -hasznosítók szívesen állnak rendelkezésre ebben a fontos projektben.

Kozma Péter kereskedelmi vezető /Veolia Csoport, szakosztályvezető /HOSZ Üveghulladék Szakosztály:

 

A HOSZ Üveghulladék Szakosztálya ülésén támogató jelleggel foglalt állást a visszaváltási (betétdíjas) rendszer bevezetése mellett. Azonban fontos, hogy a rendszer kellő részletességgel kidolgozva induljon el. A jelenleg működő lakossági szelektív gyűjtési rendszer az üveg esetében látható, hogy nem képes kellő hatékonysággal működve elérni a kívánt célérték teljesítését. Amíg több csomagolásihulladék-típusnál a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés bevezetése előrelépés volt, addig az üveghulladék ebből a körből kimaradt. Jelenleg néhány településen működik hasonló rendszer „pilot” jelleggel, azonban országos kiterjesztésre a rendkívül magas gyűjtési költségek miatt nincs esély.

A kiskereskedelmi egységekben a nem betétdíjas, egyutas üveg csomagolás visszavételezési kötelezettségből adódóan tagvállalataink tapasztalata szerint évről évre emelkedőben van az ily módon keletkező üveghulladék mennyisége, azonban ez nem elegendő a kötelezettség teljesítéséhez. Úgy gondolom, a betétdíjas rendszer bevezetése egyutas üveg palackok esetében jelentős mennyiségi növekedést fog eredményezni a visszagyűjtési oldalon.

A visszagyűjtési rendszer üzemeltetésénél a jelenleg ilyen jellegű gyűjtést végző hulladékkezelő cégek bevonása mindenképpen javasolt. Főként, mivel több kiskereskedelmi üzletlánc jelenleg is hatékonyan üzemelteti a nem betétdíjas csomagoló üvegek visszagyűjtési rendszerét, ezen rendszerek kitűnően integrálhatóak a betétdíjas visszagyűjtési rendszerbe. Ezek eddigi kialakítása is jelentős költséggel járt az ebben résztvevő hulladékkezelőknek és az áruházláncoknak egyaránt. A gyűjtési rendszerben a hulladékgazdálkodási közszolgálatónak történő egyoldalú átadási kötelezettség bevezetése nem indokolt. A gyűjtési költségek fedezetéül szolgáló, a hulladékkezelő számára fizetendő támogatási díj mértékének meghatározása szintén fontos szempont a hosszú távú, zökkenőmentes működtetés szempontjából. Szintén megfontolandó a visszaváltási rendszerbe bevonni kívánt egyutas csomagolási üveg körének fokozatosan történő bővítése. Nélkülözhetetlen mindezen folyamat megfelelő kommunikációval történő párosítása is. Sajnálatos módon jelenleg a szelektív hulladékgyűjtés hatékonyságának növelését célzó kommunikáció nem igen létezik, ami széles társadalmi körben ismertetné ennek a fontosságát, és ösztönzően hatna a lakosságra.

 

 

Vitányi Márton ügyvezető /Inter-Metál Recycling Kft.:

 

Amit a kormány nem kíván meglépni a szemétszállítás rezsicsökkentésének felülvizsgálatával, azt részben megteheti a betétdíj bevezetésével. Belenyúl a vásárlók zsebébe, és bizonyos göngyölegben árult termékek után megfizetteti azok árában a betétdíjat. Aki szelektál, és a kiürült göngyöleget visszaviszi, visszakapja a pénzét. Anyagi ösztönzéssel a vásárló környezeti eredményt termel – tiszta, jó minőségű műanyag-, üveg- és fémhulladékot –, gyűjt és ad le. Hasonló módon kellene működnie a házhoz menő szelektív rendszereknek. Kapjon díjcsökkentést – vagy rezsicsökkentést – az, aki jól szelektál. A betétdíj környezeti eredménye a szelektív gyűjtés terén tehát verhetetlen.

Az ördög itt is részletekben rejlik. Pl. milyen anyagáramokra vezetjük be? PET esetében az EU-előírás betétdíj nélkül teljesíthetetlen. Aludoboz esetén betétdíj nélkül is teljesíthető lehet a célszám, bár a betétdíj magasabb visszagyűjtést tud generálni. Az üveg legnagyobb kérdőjele a logisztika, a helyigény. Hogy aránylik majd a betétdíj összege az egyes göngyölegekhez? Mekkora kiskereskedelmi egységek lesznek kötelesek visszaváltani? Milyen gépek, eszközök, milyen helyigénnyel és munkaerőigénnyel szolgálják ki a visszaváltást? Ki fizeti meg ennek a költségét? Mi történik a nem kevés maradványpénzzel, a befizetett, de vissza nem vitt üres göngyölegek után járó jelentős summával?

A hulladékkezelők támogatják a betétdíj környezetgazdálkodási céljait. Fontosnak tartjuk, hogy a betétdíj ne a piaci szereplők korlátozásának, a piac átszabásának az eszköze legyen. Továbbra is részei kívánunk maradni a betétdíjjal érintett termékek körforgásának.

 

 Végezetül: szerették volna megtudni a kormányzati álláspontot is, ám az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól hat megkeresésre sem érkezett válasz a mai napig…   

 

forrás: zipmagazin.hu