Az erőforrások újragondolása: a következő mérföldkő a hulladékmentes jövő felé vezető úton

A hulladék- és erőforrás-felhasználás terén folyamatosan tapasztaljuk, hogy a jelenlegi irányelvek és intézkedések továbbra sem elegendőek, és nem rendelkeznek megfelelő támogatással a szükséges átmenethez. Továbbra is megfigyelhetjük, hogy a „fenntarthatóság a szokásos módon” megközelítések kudarcot vallanak – azaz a célok és módszerek terén csekély az előrelépés. A körforgásos gazdaságra vonatkozó többéves irányelvek és gyakorlatok ellenére küzdünk azzal, hogy a hulladéktermelés, a kibocsátások és más mutatók elérjék az igen szükséges csökkenő tendenciát.

Amikor a remény és az ambíció alulról jön

E kihívások közepette Európa-szerte erőteljes változás van kialakulóban. Az úttörő városok és vállalkozások mellett az alulról szerveződő mozgalmak is olyan innovatív hulladékmentes stratégiákat valósítanak meg, amelyek rámutatnak, hogy egy másik út is lehetséges és hatékony, a megfelelő erőfeszítések megtétele után. A Zero Waste Europe (ZWE) jelenleg 18 ország 86 önkormányzatával működik együtt, 18 millió európai állampolgárt ér el, és minden egyes sikertörténet azt bizonyítja, hogy a környezetvédelmi intézkedések erősíthetik a helyi gazdaságokat, ill. a közösségek jóllétét.

Az elmúlt években hálózatként megállás nélkül építettük a víziónk megvalósításához szükséges ökoszisztémát, és folyamatosan emeltük a mércét a gyakorlatban elérhető megoldások terén. A csomagolóanyagok újrahasználata és a hulladékmegelőzési rendszerek terén 36 európai várost – köztük öt fővárost (Berlin, Párizs, Nicosia, Zágráb, Brüsszel) – támogatunk a műanyaghulladékok megelőzésére és újrahasználatára irányuló stratégiák megvalósításában. E városok közül néhányan olyan eredményeket érnek el, amelyek követendő gyakorlatokká válnak Európában. Éveken keresztül hallgattuk, hogy az önkormányzatok korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek a hulladékmegelőzés terén, a tapasztalatok azonban rácáfolnak a szkeptikusokra. Például, a szlovén város, Škofja Loka 2024-ben 23.000 egyszer használatos pohár használatát előzte meg kölcsönzési szolgáltatással, míg Tallinn 92%-os visszavételi arányt ért el a városi rendezvényeken az újrahasználható tányérok és evőeszközök tekintetében, és több mint 10 városi újrahasználati és javító központot hozott létre.

A metán mérséklésének egyik eszközeként bevonjuk a városokat is a biohulladék-gazdálkodásba, melynek következtében 2024-ben 300 tonna biohulladékot komposztáltak az önkormányzatok területén a lerakóba történő elhelyezés helyett.

Zágrábban az együttes erőfeszítéseknek köszönhetően a hulladéklerakókban való elhelyezés 20%-kal csökkent, a szelektív hulladékgyűjtés pedig 50%-kal nőtt, részben olyan intézkedéseknek köszönhetően, mint az egyszer használatos műanyagok betiltása a középületekben és az hulladékok házhoz menő begyűjtésének fokozása.

Egy-egy hulladékárammal mindig közelebb kerülünk a hulladékmentességre vonatkozó elképzelésünkhöz. A napokban indítottunk el egy új projektet a textilhulladékkal kapcsolatban: „A körforgásos textilipari stratégiák végrehajtásának megerősítése az EU-ban” (STICT).

A politikai polarizáció korában, amikor a környezetvédelmi előírásokat egyre inkább gazdasági tehernek állítják be, büszkék vagyunk arra, hogy bizonyítékokat és valós példákat tudunk felmutatni, amelyek alátámasztják, hogy a hulladékmentes megközelítés hogyan teremt munkahelyeket, hogyan takarít meg pénzt, és hogyan épít egészségesebb közösségeket. (további részletek a 2024-es hulladékmentes önkormányzatokról szóló jelentésünkben).

A hatékonyságon túl az erőforrások stratégiai felhasználása felé való elmozdulás

Célunk, hogy kivonjuk a hulladékot a rendszerből, és alaposan újragondoljuk az erőforrásokhoz való viszonyunkat. Ehhez arra van szükség, hogy a szemléletmódban és a szakpolitikákban a hangsúlyt a hulladékgazdálkodásról az erőforrások stratégiai felhasználására helyezzük, ami a bolygónk határaival összhangban csökkenti a teljes anyagfogyasztást, miközben biztosítja a közösségek egészségének, jogainak és jóllétének védelmét.

A politikai kötelezettségvállalások és a körforgásos gazdasági modellek növekvő népszerűsége ellenére anyaglábnyomunk továbbra sem csökken: fejenként 14 tonna, ami fenntarthatatlan szint, és magasabb, mint a globális átlag. Az európai körforgási arány az elmúlt évtizedben mindössze 11,5%-on stagnált, és továbbra is 511 kg kommunális hulladékot termelünk évente fejenként, az utóbbi két évben enyhe csökkenést mutatva.

Eközben a globális erőforrás-kitermelés 60%-os növekedése várható 2060-ra, ha nem teszünk sürgős és összehangolt lépéseket. Ez pedig még inkább az emberiség számára „biztonságos működési tér” határain túlra sodor minket. Alapvető kihívással állunk tehát szemben: a jelenlegi intézkedések elsősorban a hatékonyság javítására összpontosítanak, nem pedig az erőforrás-fogyasztás szabályozására, holott drasztikusan csökkentenünk kellene a kitermelés által okozott környezeti károkat – a föld- és vízhasználattól kezdve a szennyezésen át a biológiai sokféleség csökkenéséig.

Ez azonban nem csupán környezetvédelmi kihívás, hanem gazdasági és társadalmi szükségszerűség is. A mai geopolitikai helyzetben Európa gazdasági ellenállóképessége és stratégiai autonómiája attól függ, hogy sikerül-e alapvetően csökkenteni az elsődleges nyersanyagok iránti igényt és az importtól való függőséget. A kitermelési modellünk fenntartása az Európán belüli és kívüli közösségek kárára történik, egyes esetek pedig kérdéseket vetnek fel a demokratikus folyamatokkal kapcsolatban.

Amint azt a közelmúltban publikált, „Az erőforrás-autonómia felé: javaslatok a körforgásos gazdaságról szóló cselekvési tervhez” című jelentésünkben is ismertettük, vannak olyan politikai eszközök, amelyekkel csökkenthető az anyagok iránti kereslet, és amelyek igazodnak a körforgásos gazdaság jövőképéhez, mely szerint az erőforrások árának meghatározása a valós környezeti költségeket tükrözi. Ez maga után vonná az externáliák internalizálásának lehetőségeit [Ford.: Externáliák: külső gazdasági hatások. Internalizálás: a piaci és a társadalmi optimum közelítése. Externáliák internalizálása: a külső gazdasági hatások, azaz a figyelmen kívül hagyott költségek és/vagy hasznok érzékelhetővé tétele, pl. adóztatással vagy közvetlen szabályozással] az adóalapú rendszerre való áttéréssel, valamint az olyan mechanizmusok megerősítésével, mint az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) és annak kiegészítése, a szén-dioxid-kiigazítási mechanizmus (CBAM).

Az ilyen intézkedések hozzájárulnak a mesterségesen olcsó elsődleges nyersanyagok által okozott nehézségek kezeléséhez. Emellett ösztönzőleg hatnak majd az újragyártható vagy javítható termékek tervezésére, valamint a hulladékgazdálkodás fejlesztésére, annak biztosítása érdekében, hogy az anyagokat hatékonyan készítsék elő az újrahasználatra, vagy oly módon hasznosítsák újra, hogy helyettesítik az elsődleges nyersanyagokat.

Az előttünk álló feladat nagysága ijesztő, ugyanakkor teljesíthető. Az Európa-szerte úttörő közösségek tapasztalataiból levont tanulság világos és meggyőző: amint elkötelezzük magunkat a valódi átalakulás mellett, a lehetetlennek tűnő dolgok is elérhetővé válnak.

A hulladékmentesség soha nem volt kérdés. Napjainkban pedig az erőforrások szűkössége, bolygónk határainak elérése és a növekvő gazdasági feszültségek miatt elkerülhetetlenné válik. A kérdés nem az, hogy Európa át fog-e állni a körforgásos, hulladékmentes jövőre, hanem az, hogy mennyire elszánt a változást illetően – és hogy megragadja-e a teljes gazdasági, társadalmi és környezeti előnyöket azzal, hogy már ma határozott lépéseket tesz.

Fordította: Csik Katalin

Fotó: Radonja Srdanovic