Ahogy ma élelmiszert termelünk, tovább nem folytatható

  • 2019. október 01.
  • PKata

Rohamosan fogy és pusztul a termőtalaj-készlet világszerte, pedig már ismertek azok a technológiák, amik segítik kezelni az időjárási stressz-hatásokat, egyben óvják a talajok épségét, s biztosítják azok biológiai erejének a megőrzését is. A téma egyik leginkább elismert hazai szakértője, Dr. Biró Borbála professzor szerint új utakra kell terelni a talajerő-gazdálkodást.

Szankció és új paradigma

Az állatvédelemben nagy előrelépéseket tett a tudomány és a közgondolkodás. Pár évtizede például nem hittük volna, hogy az állatkínzás bűncselekmény lesz. Több tudós, így ön is kvázi élőlényként, komplex, érzékeny, élettel teli organizmusként kezeli a termőtalajokat is. Eljuthatunk oda, hogy morális-jogi szabálysértés lesz a Földön elterülő 50-150 centi mélységű „élőlény” egészségének-épségének megsértése?

Az már ma bizonyos, hogy át kell értékelnünk a talajaink fontosságát.

Már négy éve, a Föld Nemzetközi Évének megnyitásakor elhangzott, hogy „az a mód, ahogy ma élelmiszert termelünk, tovább nem folytatható”, és „a talajokat fenntarthatóvá, megújulásra képessé kell tenni”. Az állatvédelemhez hasonló szankciót gyakorolni nehéz lenne, de azt el tudom képzelni, hogy annak a gazdaságnak, amelyik a termék-előállítás vagy a szolgáltatás során mérhető, kimutatható módon rontja a talaj minőségét, állapotát, arányosan fizetnie kell ezért. Idáig eljutni persze nem egyszerű, mert a talajok működése, romlása vagy megújulása nagyon összetett kérdés, és a mérhető tulajdonságokat is még pontosítani szükséges.

Számos ígéretes új technológia siet a talajok védelmére, de a talajállapot-felmérések aggasztó képet festenek a közeljövőről. Mit jósol, lát tudósként: sikerül-e utolérnünk magunkat, azaz helyreállítani a globálisan tapasztalható talajpusztulást, -fogyást és -romlást még azelőtt, hogy késő lenne?

A talajok mennyisége és minősége is valóban rohamosan romlik. Az egy főre jutó termőföld kevesebb, mint 0,2 hektár, és a talajok 40 százalékában már világszerte kevés, elfogyott az a szerves anyag, ami az összes ismert talajfunkciónak és a működőképességnek is az alapvető lényegi szükségessége. Ugyanakkor 1 cm stabil humuszréteg képződéséhez több száz évre is szükség lehet. Ezeket a tényeket ma már érzékeljük, tudatosul is a gazdálkodók fejében, de a változtatást sok esetben a jó gyakorlatok vagy a megfelelő ismeretek hiánya, esetleg a mégoly átmenetinek gondolt jövedelemkiesés is akadályozni képes. Ezért mondjuk, hogy olyan szemléletváltásra van szükség, ami a termőföld kulcsfontosságú szerepét felismerve annak értékét helyén kezeli, nem utolsó sorban az egyéni felelősség felismerését és a tenni akarást is előmozdítja.

Mi képezi ennek a paradigmaváltásnak a fő motívumait?

Elsősorban a „rendszerben”, az „ökológiai hálózat” részeként való gondolkodás. Fel kell ismernünk, hogy mi magunk is a földi ökoszisztémához tartozunk, és hogy a talaj is ehhez egy komplex, összefüggő és élő talaj-táplálékháló rendszerként hozzáértendő.

 “A talaj egy sok tényezős rendszer, tudnunk kell, min tudunk változtatni, és mi az, amihez nekünk kell alkalmazkodni, elfogadni”

A fő hangsúly ezzel szemben még ma is a talajok fizikai és kémiai állapotán van. Számomra ez a két tulajdonság egy képzeletbeli háromszög alapjának a két csúcsa, de a háromszög legtetején áll az a talajélet, ami a rendszer biológiai része. Oda- és visszahatás létezik, és nem csak azzal az élettel kell foglalkozunk, ami a talaj felszíne felett van. A talajon belül is legalább ugyanannyi, még tömegében is, de biodiverzitásában, sokféleségében pedig többszöröse az élő biomassza. A növényi gyökerek aktív felülete a 100-szorosát is elérheti a hajtásénak. A mikrovilágnak például még kevesebb mint 5%-át ismerjük a talajból, amelyek majd még igen sok segítséget nyújthatnak nekünk, embereknek. A „biológiai talajerő-gazdálkodási szakember/szakmérnök” szakirányú továbbképzésünk a SZIE Kertészettudományi Karán is ennek a szellemnek a jegyében jött létre. A biológiai életerő figyelembevétele egyenesen tud elvezetni a talajok fizikai, mechanikai és kémiai, azaz növénytápláló állapotának a javulásához is. Ha gondoskodunk arról, hogy a termőföld biológiai élete, „táplálékhálója” és ezáltal az önálló működőképessége is kialakuljon, akkor benne a jótékony szervezetek megtalálják az együttműködés módjait. Gombák, baktériumok, csillósok, földigiliszták és további élőlények óriási tömege él a talajban és ez magától megteremti, kialakítja a talaj optimális és elvárt élettevékenységét is. A talajt kell táplálni, nem a növényt – ez a mai felfogáshoz képest fordított szemlélet biztosítja, hogy a talaj mint feltételesen megújuló energiaforrás tényleg megújulásra képes lesz, és a kapacitásának megfelelő termőképességet fogja biztosítani.

 

A teljes beszélgetés itt olvasható: https://www.facebook.com/notes/talajmegujito gazdalkodas