Pécsett a Pécsi Túrakerékpáros Klub fogadott minket szívélyesen, némi energiapótlékkal s más ajándékkal, s a városból kivezetõ kerékpárúton alkalmunk volt megtekinteni nagy eredményüket, a Pécsi Vízen átívelõ kerékpáros-gyalogos fahidat is.

Ezt követõen Beremend felé vettük az irányt, s útközben megcsodáltuk Villány bortermõ vidékét és szép falvait. Beremend polgármestere ebéddel várt minket, majd megtekintettük a község szõlõhegyének a cementgyár által meghagyott részét. A nap végét a helyi strandon töltöttük holdfényes fürdés közepette.

A beremendi cementgyár elõtt

Másnap megismertük a mészkõ kitermelése során feltárt és megmentett barlang kincseit, mind a leendõ múzeum tárlóiban mind pedig az eredeti lelõhelyükön (A megmentés érdeme fõleg a reflexes Pongrácz László nevéhez fûzõdik). Ezt követõen a Szársomlyón is megnéztük, hogy mit mûvelt eddig a cementgyár bányája, s mi az, amiért a hegyet védetté nyilvánították.

Hétfõn délelõtt végre magát a gyárat is megtekinthettük és sok mindent megtudtunk a kitermelés, a környezõ hegyek jövõjérõl, valamint a gumiabroncs-égetési programról (Errõl részletesen beszámolunk a mellékletben).

Ezután átkerekeztünk Szalántára, hogy a polgármestertõl megtudjuk, miért nem akarnak hulladékégetõt a garéi hordók megsemmisítésére, majd kimentünk magukhoz a hordókhoz is, ahol Garé polgármestere mondta el érveit az égetõ mellett, s a Budapesti Vegyimûvek illetékese próbálta magyarázni a bizonyítványukat. Némi táplálékkal feltöltõdve meg sem álltunk Drávafokig, ahol Lantos Tamás és társai fogadtak minket tábortûzzel, ami hangulatossá tette beszélgetésünket az Ormánság Alapítvány munkájáról, helyzetérõl.

Reggel körülnéztünk a környéken és megmártóztuk a Dráva vizében, majd elindultunk utunk következõ állomása, Gyûrûfû felé. Ismét sötétedés után érkeztünk meg az épülõ ökofaluba, ahol kakukk helyett Bandi szamár jelzi az idõ múlását.

Garé közelében

Délelõtt volt alkalmunk megtekinteni az épülõfélben lezõ házakat, és tevékeny segítségünkkel valószínûleg némileg hátráltatni egy döngölt vályog falú házikó elkészültét. Délután már ismét úton voltunk egy másik ökofalu, Visnyeszéplak felé, ahol Zaja Péter fogadott minket.

Gyógynövénytúrára indultunk, melybõl a végére tejtermék-túra lett, így tudhattuk meg, mibõl élnek a népek ezen a tájon. Megízleltünk sokféle kecskesajtot, majd a napot fürdõzés, erdõjárás, focimeccs, vacsora és dalolás töltötte ki a továbbiakban.

Pénteken értünk a kaposvári szeméttelepre (arra a bizonyosra, ahol a töltényt találták éppen akkor), ahol megismerhettük egy átlagos magyar város átlagosan hatalmas gondjait a polgárai által termelt mindenféle hulladék elhelyezésével. Innét a város szennyvíztelepére tekertünk, ahol a kép már valamivel kedvezõbb volt, hiszen a város összes szennyvizét biológiai módszerrel tisztítják, s így a Kaposban is marad némi élet a tisztított víz beeresztése után, nem úgy, mint másutt... (Igaz, a városban nem maradt olyan ipari üzem, ami különösebben veszélyes szennyvizet eresztene a csatornákba.) A délután folyamán Szántód felé vettük az irányt, s este, holdvilágnál keltünk át komppal Tihanyba, ahol nem hagytunk ki egy kis lubickolást a Balatonban, majd Füreden táboroztunk éjszakára.

Szombaton Balatonalmádiban, Fûzfõn és Kenesén tekintettük meg a válogatott gyûjtési kísérleteket (errõl már beszámoltunk a KukaBúvárban), s ismét vízmintát vettünk a tóból.

Ezúton is köszönjük mindenki a segítséget túránk során, jövõre Erdély körülkerekezését tervezzük, mindenkit szeretettel várunk!