Ahonnan a Tisza tisztán indul és műanyaggal érkezik

Kárpátalján a Tisza jó kétszáz kilométert kanyarog, mire a magyar határhoz ér. Ennél azonban sokkal nagyobb az a terület, ahonnan mellékfolyóival együtt nemcsak a vizet hozza a hegyekből, hanem a lakossági hulladékot is. A helyzet megoldása nem csak a háztartásokon múlik, sok helyen egyszerűen nincs megoldva a szervezett hulladékgyűjtés, a folyók mentén élőknek nincs sok választásuk: elássák, elégetik vagy spontán hulladéklerakókba rakják, amelyek gyakran a Tisza árterében vannak, így a folyó az áradással magával viszi a hulladékot. Ez még a legálisan számon tartott lerakóknál is előfordul. Az egyéni környezettudatosság nem elég a megoldáshoz, bár vannak, akik a szemétárral szemben küzdve foglalkoznak szelektív hulladékgyűjtéssel, ezzel is csökkentve a környezeti károkat. Valójában az emberek nem tesznek mást a hulladékkal, mint amit mindig is tettek. Csakhogy a műanyagok megjelenésével, a szennyezőanyagok növekedésével már nem lehet úgy kezelni a szemetet, ahogy a szervesanyagokkal lehetett. Sem elásni, sem elégetni nem lenne szabad, de nem lehet elintézni azzal sem, amivel évszázadokon el lehetett, azaz, hogy „a Tisza elviszi”.