Fertőzésveszély fenyegeti az élővilágot az óceánban úszó műanyaghulladék miatt
Egy új tanulmány arra figyelmeztet, hogy a szétszóródó műanyaghulladék-részecskék néhány különösen kellemetlen parazita koncentrálódását is elősegíthetik az óceánban, ami az emberek egészségére és az élővilágra nézve egyaránt hatással lehet.
Előzőleg megfigyelték a paraziták felhalmozódását az óceán felületén, természetes módon előforduló rétegekben. A tengerparti kikötők víz alatti fa szerkezetét is élőlények vagy mikroorganizmusok borítják egy ragacsos rétegben, amelyet biohárnyának vagy biofilmnek nevezünk.
Karen Shapiro, a Kaliforniai Egyetem állatorvosa 2014-es tanulmányban vett részt, amely megállapította, hogy a hínárerdőkben található biofilmek olyan parazitáknak adhatnak otthont, mint a Toxoplasma gondii, egy mikroszkopikus élőlény, amely betegséget okozhat állatokban és emberekben egyaránt – embereknél a tünetek gyakran lázzal, fejfájással és duzzadt nyirokcsomókkal járnak.
A ragadós biofilm nélkül a paraziták felhígulnának az óceán óriási kiterjedésében, de ha lenne hová összegyűlniük, a paraziták koncentrálódhatnának és megfertőzhetnék a tengeri élővilágot. A jelenlegi vizsgálat azt kutatta, hogy ez előfordul-e az óceán mesterségesebb felületein, például a mikroműanyagokon.
Ennek a kérdésnek emberi egészségügyi vonatkozásai is vannak.
Ha a paraziták a kagylótelepek körül koncentrálódnának, akkor az emberek által fogyasztott élelmiszerekben is előfordulhatnának – különösen az egészben és nyersen fogyasztott élőlényekben, mint például az osztrigák. A Nemzeti Óceán- és Légköri Hivatal szerint az osztrigák és más kéthéjú kagylók már korábban is tartalmaztak mikroműanyagokat.
A kutatócsoport tengervizet, mikroműanyagokat és parazitákat kevert össze. A Toxoplasma gondii mellett megvizsgálták a Giardia enterica és a Cryptosporidium parvum parazitákat is, amelyek a kezeletlen vízben találhatók, és lenyelve napokig, akár hetekig tartó hasmenést, hányást és kiszáradást okozhatnak.
Megvizsgálták, hogy a paraziták hogyan társultak mind a mikrogyöngyökhöz (kör alakúak), mind a mikroszálakhoz (fonalszerűek) egy hét alatt, megszámolva a vízben és magukon a mikroműanyagokon talált paraziták számát.
Shapiro szerint részben az teszi egyedülállóvá ezt a tanulmányt, hogy az ember által okozott szennyezés két különböző típusa közötti kölcsönhatást vizsgálja. A mikroműanyagok nyilvánvalóan emberi eredetű szennyező anyagok, de bizonyos mértékig a paraziták is azok.
Shapiro szerint a Giardia és a Cryptosporidium egyaránt terjedhet emberi, haszonállatok és háziállatok ürülékével, míg a Toxoplasma macskaürülékkel terjed, beleértve a házimacskák ürülékét is.
Az életmódunk és a terjeszkedésünk, valamint a háziállatok miatt sokkal több székletkórokozóval rendelkezünk. És ezzel párhuzamosan egyre jobban támaszkodunk a műanyagokra.
– mondta az állatorvos.
A nyomon követés érdekében Shapiro és kollégái meg fogják vizsgálni, hogy a mikroműanyagok jelenléte befolyásolja-e a kagylók belsejében lévő paraziták tényleges koncentrációját.
Ezek a kérdések nem csak a tenger gyümölcsei szerelmeseinek fontosak – a Toxoplasma paraziták által okozott betegség veszélyt jelent a veszélyeztetett tengeri emlősökre, például a hawaii szerzetesfókákra és a maui delfinekre.
Az emberek azzal is segíthetnek, ha lépéseket tesznek az általuk használt műanyag mennyiségének csökkentésére – írja az Independent.
Forrás: index.hu