Újrahasznosítás

Az európai országok hulladékcsökkentési törekvéseit bemutató sorozatunkban ezúttal a finn főváros hulladékgazdálkodási terveiről adunk rövid helyzetjelentést. A gyakorlati vonatkozásokat illetően az eddigiekhez képest túl sok újdonságot ebben sem fogunk találni, azonban szemléletüket tekintve kiemelkedőek. Úgy tűnik, rájöttek arra, hogy ha valódi változást akarnak elérni, akkor mindenki közös és mindennapi feladatává kell tenni a hulladékmegelőzést.

Ugye emlékeztek, milyen eső volt május elsején? Nagy tervekkel kezdtük pedig a napot. A komposztprogramot alaposan előkészítettük: kérdőívek a komposztálási szokásokról, szórólapok a komposztálásról kinyomtatva, bemutató komposztládák odaszállítva, bemutató összeállítva. Aztán délután ötig csak esett és esett.

A társított csomagolások eddig is sok gondot okoztak a környezetnek. Legszebb példa erre a Tetra Brik csomagolás, amely 85%-ban papír, maradék részében polietilén és alumínium. A rétegek egymástól nem elválaszthatók, ezért újrahasznosításuk szinte lehetetlen (egy-két kamu-újrahasznosításról már írtunk a KukaBúvárban). A termékdíjtörvény eddig úgy rendelkezett, hogy egy csomagolás egynemûnek tekinthetõ, ha az egyik komponens legalább 90%-ban képviseli magát, de ez most minden tiltakozásunk és a tárca ígéretei(!) ellenére változni látszik. Valahogy úgy alakulnak a számok, hogy a Tetra Brik is egynemû legyen, legalább jogilag. Nem kicsi a tét, hiszen a társított csomagolások termékdíja jóval magasabb, mint a papírcsomagolásoké. Úgy látszik a döntéshozókkal is sikerült elhitetni, amit a gyerekekkel már régen: a Tetra Brik papír. Mi még mindig nem hisszük! Az alábbiakban közöljük Csepregi István helyettes-államtitkárhoz intézett levelünket.

Amerika csodás mintájára épülõ-szépülõ fogyasztói társadalmunk minden átlagosnak mondható (tehát nem minimálbéres, nem vénából spóroló kisnyugdíjas, nem sokgyerekes és nem környezettudatosan gondolkodó zöld) háztartásában napról napra õrületes mennyiségû holmi válik hulladékká vagy -- esetleg "csak" - feleslegessé.

Az ELTE TFK Földrajz tanszéke és a Portoi Egyetem Földrajz tanszéke közös kutatási programjának keretében 2000. májusában 2 hétig végeztünk tájföldrajzi vizsgálatokat Portugália második legnagyobb városa, Porto térségében. Látogatásom során a hulladékprobléma sem kerülte el a figyelmemet.

A HuMuSz hatodik éve szorgalmazza hulladékgazdálkodási kérdések törvényi szabályozását. Csalódottan látjuk, hogy a nemrég elfogadott Hulladékgazdálkodási Törvény nem képes ellátni ezt a feladatot.

Magyarország kiábrándító képet mutat, amerre nézünk, mindenhol illegális szemétlerakókat látunk. Szégyenletes, hogy milyen mostohán bánunk természetes környezetünkkel, a magyar tájjal, az erdőkkel, az élővizekkel!

Olvasom az újságban, hogy júniusban minden szombaton látogatható a Coca-Cola dunaharaszti gyára. Jesszusom, vajon ki megy el egy ilyenre? Később kiderül, hogy például én. Meg még egy csomó gyerek, anyuval, apuval. Pontosabban egy csomó anyu, apu gyerekekkel. Hadd lássák, hogy készül az Élet Íze. Tartalmas hétvégi program, ráadásul a kullancsokat se kell szedegetni a csemetéből, ha hazaértünk.

Civilizált ember -- mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse -- gumiabroncsot nem dob a kukába, erről már a harmadikos környezetismeret órán is szót ejtenek. A kommunális szolgáltatók a lomtalanítás nevű össznépi társasjáték alkalmával szabadítanak meg bennünket a használt gumiktól, hogy aztán ugyanúgy bánjanak el vele, mint a többi szeméttel. Polgártársainkban kerékcsere után gyakorta felmerül még a gumi árokba vagy patakba dobálásának ötlete, persze csak végső elkeseredésükben, mert nem tudják, mi a francot csinálhatnának vele. Tényleg, kinek és mit kellene tenni a gumiabroncs-hulladékkal?

A Tiszai Vegyi Kombinát Rt. sajtótájékoztatón mutatta be új műanyaghulladék-feldolgozó technológiáját. A több mint 10 évi kutatómunkával kidolgozott eljárás újból hasznosítható ipari alapanyaggá alakítja azt a vegyes műanyag-hulladékot, amelyet eddig csak elégetni vagy lerakni lehetett. Az újrafeldolgozás végterméke egy új anyag: a Syntumen.