A Metro áruházlánc által kiadott egyik reklámújság tényként közölte a szelektív gyűjtés országos beindítását áruházaiban és abban a HuMuSz-t, mint a program egyik szervezőjét nevesítette. A szelektív hulladékgyűjtő program szakmailag nem vállalható, ezért bírósághoz fordultunk. A pert első fokon megnyertük, mégsem hagyjuk annyiban.
A nyáron volt szerencsém bepillantást nyerni az alaszkai emberek életébe, barátaimmal egy családi vállalkozásként mûködtetett motelben dolgoztunk. A környezettudatos emberekben általában elég rossz kép él a "pazarló" amerikaiakról, ugyanakkor van néhány dolog, amiben érdemes példát venni róluk. (Vigyázat! Azért ne vigyük túlzásba!)
Két hétig volt szerencsénk ismerkedni egy igazi észak-amerikai, ha nem is mega-, de metropolisz hulladékos problémáival. A város Toronto az Ontario tó partján, Kanadában.
Az angol nagykövetség jóvoltából a HuMuSz is képviseltethette magát az angliai Torbayben tartott nemzetközi hulladékgazdálkodási kiállításon és az ehhez kapcsolódó konferencián. Az egy hétig tartó rendezvényen felvonult a hulladékkal kapcsolatos géparzenál apraja-nagyja, és újrahasználatra bíztató új megoldásokkal is találkozhattunk, bár ezek száma már jóval kevesebb volt.
Ez év májusában sikerült egy három hónapos ösztöndíjat kapnom a német hadsereg egyetemén, Münchenben. Az egyetemi elfoglaltság mellett szerencsére bõven jutott idõ sok minden másra is, így kellõképpen tudtam tájékozódni a német kommunális hulladékhelyzet müncheni állapotáról. A fejlett hulladékkezelési kultúra mellett néhány meglepõ és megdöbbentõ érdekességet is tapasztaltam.
Az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB, ennek a HuMuSz is tagja) hulladékos munkacsoportjának ülése megint több érdekességgel szolgált. A hulladékkal kapcsolatos témák széles spektrumából ezúttal a fáradtolaj szabályozásáról, a csomagolási hulladékok direktívájáról, az elemekkel kapcsolatos direktíváról, a zöldhulladék-kampányról, a hulladékégetés erõteljes nyomulásáról, hulladékmegelõzésrõl beszéltünk.
Idén hosszú volt a nyár… sok helyen jártam, sok mindent láttam. Kihagytam „Spanyolt”, Balcsit, a Plázst, kiestek a mindenféle bícsek is, de cserébe megjártam például Svájcot. Na jó, egy darabkáját. Az Öko-Fórum Alapítványnak és a svájci Oekologie Helvetia-Hungaria Alapítványnak köszönhetõen többedmagammal részt vettem egy tanulmányúton, melynek célja a svájci hulladékgazdálkodás feltérképezése volt. Illetve inkább az, hogy tapasztalatokat szerezve, igyekezzünk átmenteni belõle hazai viszonylatban is alkalmazható elemeket. Azon kívül, hogy barátságos és segítõkész helyi embereket ismertem meg, meglehetõsen sok érdekességgel találtam szembe magam – és akkor még egy árva szó sem esett a svájci bicskákról...
Némelyik zöld már csak olyan maradatlan fajta, hogy sokszor támad utazhatnékja. De ha már ilyenje lesz, nem ül le egy csendes sarokba megvárni, míg elmúlik, hanem fogja magát és hátizsákkal, tartalék elemózsiával, kempingfõzõvel, valamint némi globál interrail vasútjeggyel felszerelkezve nekivág a nagyvilágnak. Ez nem csak azzal a haszonnal jár, hogy az ember világot lát. Szépet lát, hiszen azért megy, de olyasmit is lát – ha nyitva tartja a szemét – amit nem a turistáknak szántak.