Miközben a KöM immár hatodik éve kínlódik a hulladéktörvény tervezetén és továbbra is csak a verbális környezetvédelemben jeleskedik, addig az országot elözönlötték az autóroncsok, a lefutott gumik, és a fenntartható kólagyárak, megdonaldszok, tetrapakok happy-hulladékai...

Mára úgy tûnik: a fejlõdés ismérve az lett, hogy milyen gyorsan tudunk a Föld értékes nyersanyagkészleteibõl hulladékot csinálni...

A társadalmi környezetvédõ szervezetek értékelése szerint a Magyarországon kialakult hulladék-katasztrófa helyzet az alábbi fõbb ismérvekkel terhelt:

- A "szemételbánás" jelenlegi (részben alkotmányellenes, részben elavult) jogi szabályozásától egyre kevésbé lehet hatékonyságot elvárni és a baljós elõjelek alapján nem sok kedvezõ változást jelent majd a lassan készülõdõ új hulladékgazdálkodási törvény hatálybalépése sem.

- A gazdasági szabályzókkal való beavatkozáshoz Magyarországon jelenleg se bátorság, se politikai akarat. A termékdíj-szabályozás gyenge, könnyen kijátszható - a környezetterhelési díj bevezetése csúszik. A hulladéktermelésben leginkább jeleskedõ multinacionális cégek a "piacgazdaság sérthetetlenségére" hivatkozva nálunk úgy tesznek, mintha tõlünk nyugatabbra nem szokhatták volna meg: az állam úgy védekezik, ahogy tud. Mintha Európa nyugati felében ismeretlen lenne az eldobó csomagolások korlátozása, a PVC csomagolások, italos alumíniumdobozok betiltása, a kötelezõ betétdíj elõírása vagy a gyártók-forgalmazók kötelezése hulladékaik visszagyûjtésére.

- A jelenlegi technokrata megközelítési mód azt sugallja, hogy a hulladékproblémákat a mûszaki fejlõdés majd megoldja (ha mással nem, hát a világszínvonalú hulladékégetõk betelepítésével...). Ez már csak azért sem lehet igaz, mert a fogyasztói társadalmakban a technika és a tudomány a termékekre koncentrál, s ahhoz képest a hulladékkezelés mûszaki színvonala évtizedekkel maradt el (jellemzõ bizonyítéka ennek a mûanyag- ill. a vegyipar).

- A másodnyersanyagok piacán jelenleg teljes a csõd, aminek elsõdleges oka a primér nyersanyagok olcsósága. A természethasználat valós ára nem érvényesül, holott a jelenlegi hulladékproblémákat csak akkor tudjuk csökkenteni, ha a hulladékokat értékként kezeljük s velük másodnyersanyagként (erõforrásként) bánunk.

- A kommunális szemét kezelésével foglalkozó szolgáltató vállalatok ma legkevésbé sem érdekeltek a lakossági és intézményi hulladék mennyiségének csökkentésében. Amíg egy hulladékcsökkentésre koncentráló koncepció bevezetése számukra csupán változtatási nyûgöt jelent, addig a szemétlerakók gyors betelése beruházási perspektívát.

- Az ökológiailag orientált (hulladékmegelõzésre összpontosító) hulladékgazdálkodásokban a többutas csomagolási rendszerek megmentése ill. fejlesztése központi szerepet kap.

Magyarországon jelenleg éppen ezen rendszerek tudatos tönkretétele folyik s ebben súlyos felelõsség terheli az ebben statisztaszerepet vállaló Környezetvédelmi Minisztériumot is.

A fenti problémák jelzik: a társadalmi környezetvédõ szervezetek nem véletlenül hangsúlyozzák az általános szemléletváltás szükségességét.

A hulladékprobléma technokrata jellegû megközelítése helyett az egészben való gondolkodásra és az eseményeket mozgató valós összefüggések feltárására kell összpontosítani. A hulladékprobléma lényegére ugyanis csak a fogyasztói társadalom logikájának megértetésével, a reklám - fogyasztás - hulladék kapcsolódási pontjainak feltárásával lehet rátapintani. Csak így tehetõ világossá, hogy hol kezdõdik a hulladék, és hogy mely ponton lehet és érdemes hatékony megelõzési intézkedéseket foganatosítani.

A társadalmi környezetvédõ szervezetek által szorgalmazott hulladékgazdálkodási programok (koncepciók) alapvetõen az alábbi sorrendiség következetes érvényesítésére törekednek:

1./ A megelõzés elsõdlegessége (mennyiségi és veszélyességi szempontból egyaránt). Mindazon termékek mellõzése vagy kiváltása, amely fölösleges vagy akadályozza az újrahasznosítást.

2./ A hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése, az elkerülhetetlen hulladékok különgyûjtésének ill. újrahasznosításának biztosításával. Ökológiai szempontból mi az újrahasznosítást csak ott tartjuk elfogadhatónak, ahol a megelõzési lehetõségek kizártak, vagy azokat már kimerítették.

3./ A meg nem elõzhetõ, veszélyes anyagoktól mentes és újrahasznosításra alkalmatlan hulladékfrakció környezetszennyezést kizáró ártalmatlanítása (fõszabályként: a maradék hulladék szelektált lerakása, a legmagasabb mûszaki színvonalon és leghatékonyabb védekezés mellett).

A jelenlegi "elbánás elve" helyett tehát a megelõzés elve kap prioritást. Alapelv továbbá a társadalmi ellenõrizhetõség (a nyilvánosság) elve, valamint az okozói elv következetes érvényesítése: aki valamely környezetszennyezésért felelõs, az viselje annak elhárítási költségeit is. Fontos továbbá, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos döntéshozatali és végrehajtási szakaszban minden érdekelt részt vehessen, feladatát teljesítse és megfelelõ beavatkozási jogosítvány alanya legyen (együttmûködés elve).

A fenti hulladékgazdálkodási sorrend és alapelvek érvényesítését csak akkor lehet kikényszeríteni, ha azok garanciális jelleggel jelennek meg a hulladékgazdálkodási törvényben. Nem véletlen tehát, hogy az ipari-kereskedelmi lobbi minden eszközt felhasznál ennek megakadályozására.

1.) A megelõzés

Nélkülözhetetlennek tartjuk a "hivatalos" fogyasztói szemlélet helyett a fenntartható fogyasztás érvényesítését. Annak tudatosítását, hogy a természet nem ingyenes termelési tényezõ, hanem földi létünk (egyéni - családi - társadalmi életünk) reprodukálhatatlan színtere.

A fogyasztóknál reálisan számolnunk kell azzal a veszéllyel, hogy az általunk szorgalmazott megelõzési (lemondási, takarékossági) intézkedéseket a fogyasztók könnyen, mint a magánszférájukba való beavatkozást élik meg. Egy mai átlagfogyasztótól még nemigen várható, hogy az évtizedeken át gyakorolt szemetelési szokásait - anyagi érdekeltség nélkül- hónapok alatt megváltoztassa, vagy pont, fogyasztásának ökológiai következményeit helyezze elõtérbe. Ez csak hosszú, fáradságos ismeretterjesztõ tevékenységgel érhetõ el, amiben kiemelt szerep jut ismét a társadalmi környezetvédõ szervezeteknek.

2.) Az újrahasznosítás

A hulladékot a keletkezés helyén (a háztartásban, hivatalban, munkapadnál) kell külön gyûjteni, a kevert hulladék utólagos szétválogatása számunkra nem fogadható el.

A különgyûjtés bevezetése elõtt nélkülözhetetlen a megfelelõ gyûjtési technika kiválasztása, az újrahasznosítási piac felderítése és a lakosság tudati felkészítése (ismeretterjesztés).

Elutasítjuk az olyan "alibi-recycling" eljárásokat, melyek célja a környezet- vagy egészségvédelmi szempontból aggályos termékek szalonképessé tétele (pl. Tetra Pak-féle kombinált csomagolások), támogatunk viszont minden értelmesnek minõsülõ újrahasznosítási tevékenységet. ?gy:

- azon háztartási és intézményi hulladékokét, melyek anyagukban újrahasznosítva maradéktalanul visszavezethetõk a természet körforgásába (szerves anyagok komposztálása).

- értelmesnek minõsíthetõ a funkcióját betöltött tartós és újrahasználható termékek, csomagolóanyagok újrahasznosítása is (nyilván nem mindegy, hogy egy 40-60 fordulót megtett betétes üveg, vagy egy eldobós üveg kerül beolvasztásra).

- kiemelt jelentõséget kap munkánkban a papírhulladékok újrahasznosításának támogatása. A konjunkturális okok mellett itt nagy szerep jut a környezeti nevelési szempontoknak is (iskolai különgyûjtés bevezetése, újrapapír termékek népszerûsítése).

3.) Az ártalmatlanítás

A jelenlegi kevert lerakási mód közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból egyaránt elfogadhatatlan, hiszen a hulladékban lévõ veszélyes anyagok veszélyeztetik ivóvízkészleteinket, és értékes nyersanyagok mennek veszendõbe (az ország 2800 legális hulladéklerakójának 80%-a nem felel meg a környezetvédelmi-közegészségügyi követelményeknek, 30%-uk pedig eleve vízjárta területre épült).

A háztartási hulladékok elégetését ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt elutasítjuk.

Tudomásul vesszük, hogy bármilyen környezettudatos is a lakosság, bármilyen jól mûködik is a megelõzés, az újrahasznosítás, lerakókra a jövõben is szükség van. Persze nem a jelenlegi színvonalon és feltételekkel...

A hulladékok lerakása egyébként nem az égetés ökológiai alternatívája, hanem a kisebbik rossz. A fentiekhez két megjegyzés:

- a technokraták által felkínált mostani ártalmatlanítási választékot (lerakás vagy égetés) ki kell egészíteni a modern mûszaki színvonalat képviselõ kémiai, biológiai és fizikai kezelési megoldásokkal,

- álláspontunk szerint meggondolandó: támogassunk-e új lerakó vagy (veszélyes) hulladékégetõ létesítését addig, amíg az érintett régiónak nincs ökológiailag orientált hulladékgazdálkodási koncepciója, és nem hoztak értékelhetõ intézkedéseket ennek megvalósítására?