Megelőzés

Nagy szomorúsággal olvastam a Dunaújvárosi Hírlap 1998. január 14-i számában, hogy a McDonald's cég szülõvárosomban is meg kívánja kezdeni a környezetet szennyezõ, a városképet romboló, a fiatalok amerikanizálódását és uniformizálódását elõsegítõ, és nem utolsó sorban az egészséget számos orvos szerint károsító szolgáltatását.

Milyen jó, hogy valaki mindig küld egy-két meghívót a szakkiállításokra! Legutóbb is volt szerencsénk végignézni a szemétszállítók, a takarító cégek és (most elõször!) a kegyeleti szolgáltatók (értsd: sírásók) expoját. A sok szép kuka között el sem lehetett igazodni, igazán nem értette az ember, hogy mitõl szemetesek a városok, ha ennyi a szeméttároló.

Az alábbiakban szó szerint idézzük a "Csapnivaló" c. Internetes folyóiratot. Még jó, hogy van, aki elmagyarázza nekünk, hogy mit kell érezni a reklámfilmek nézésekor...

Arra lennék kíváncsi, szerintetek mekkora részben határozzák meg az életünket a mindenirányból érkezõ reklámok, akciók, kóstolók, stb.? Vannak olyan vélemények, miszerint, ma az áruk használati értéke teljesen mellékes, a lényeg, hogy milyen image-et kapcsol hozzá a reklám. Ez ugye az lenne, hogy nem az iszik Fantát, aki szomjas, hanem aki bulizni akar, eredeti akar lenni; Pepsit, aki annyira szívdöglesztõ szeretne lenni, hogy még a Kata is... Mit gondoltok, vannak olyan termékek ahol ez mûködik és másoknál nem? És vannak olyan jellegzetes emberek, akiknél ez mûködik és mások, akiknél pedig nem? Az én ismeretségi körömben vannak akik "ez márkás?" jelszóval indulnak ruhát venni, de ez talán inkább sznobság. A lényeg elhiszik-e -- vagy ha nem is hiszik, valahol belül "beveszik-e" -- a kapcsolt üzeneteket az emberek? Szerintetek van annak alapja, hogy a nõi fogyasztót ezzel sokkal könnyebben meg lehet fogni, mint a férfiakat? (@Pasmarga)

Minálunk is óriási gond, hogy a cégek nyakra-főre az egyutas csomagolást "kedvelik". A tejet már csak nylon zacskókban, a üdítőket műanyag flakonokban lehet megvenni.