Sátorozásra kért engedélyt a Szigetközben a Napoleonról szóló film forgatásához a produkció. Kapott is a felelõs nemzeti parktól, pedig sátorozni kempingben szokás, nem ezerszer megalázott védett területeken. A "sátorozás" azzal kezdõdött, hogy két baromi nagy hidat építettek, természetvédelmi területet és magánterületet egyaránt sértve (a csiga TV magas beosztású vezetõjének itt saját szigete van), és nem más építette a hidat, mint a vízügy kivitelezõ cége. Akkurátusan elzárták elõtte a zsilipeket, nehogy sáros lábbal kelljen hidat verni. Tették mindezt ott, ahol egyébként sincs víz, mióta a tótok elterelték a Dunát, ahol évek óta tudjuk, hogy mi ment tönkre a vízhiány miatt. Most egy-két napig száraz volt egy-két holtág, egy-két hal is száraz lett egy-két napra (pár kiló a gyártásvezetõ szerint, de kifizetik).

A vízszabályozás felelõse az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a beavatkozást a Napoleonról filmet forgató stáb alvállalkozójaként ténykedõ Észak-dunántúli Vízügyi Építõ Kft. (Éduvíz) végezte. A Fertõ-Hanság Nemzeti Park igazgatója, dr. Kárpáti László azt nyilatkozta a Kisalföldnek, hogy nem tudott robbantásokról és csatajelenetekrõl, mindössze sátorozásra kértek tõlük engedélyt, továbbá "nem olvastam a forgatókönyvet, nem tájékoztattak arról, hogy majd félezer ember lepi el a mellékágrendszert". A Magyar Narancsnak elmondta, hogy nyáron megkereste a nemzeti parkot a produkció gyártásvezetõje, akkor a Szigetközi Tájvédelmi Körzet vezetõjével közösen bejárták a helyszíneket. Három védett, de nem fokozottan védett helyszínben állapodtak meg, erre adtak ki szakhatósági állásfoglalást, de a filmesek igényeit kilencven százalékban elutasították. A természetvédelmi hatóság olyasmihez nem járult hozzá, hogy a vízügy a filmmel kapcsolatos hídépítésre hivatkozva eltérjen a vízpótló rendszer üzemeltetési szabályzatától. Engedély nélkül és önkényesen apasztották el a zsilipeket, állította Kárpáti a Kisalföldben.

A fentiek miatt a gyõri REFLEX Környezetvédõ Egyesület természetkárosítás bûntettének gyanúja miatt feljelentést tett ismeretlen tettes(ek) ellen a Gyõr-Moson-Sopron megyei Rendõrfõkapitányságon. Ugyanez a szervezet törvényességi kérelmet nyújtott be a megyei Fõügyészségen, mert a természetvédõk szerint elképzelhetõ, hogy az eddig okozott kár csak elõjele egy sokkal nagyobb -- a filmforgatással járó -- környezetkárosításnak, hiszen az részben természetvédelmi területeket is érint.

A "sátorozás" következõ fázisában ugyanis a hidakat felrobbantják a védett területen (nem kell megijedni, "csak XVIII. századi pirotechnikai színvonalon"). Depardieu az egyik fõszereplõ, de nem sátorozik, egy bécsi szállodából fuvarozzák ide naponta, ti. azért esett a választás a Szigetközre, mert vesztére geopolitikailag közel esik a szállodához. Megjegyezzük, a osztrákok dunai naturparkja még közelebb van Bécshez, mér' is nem ott forgatnak? Még néhány száz statiszta gázolja a védett susnyást, sátorral vagy anélkül.

A több száz statiszta mozgatása harci jelenetekben, a felvételekkel felvonuló jelentõs számú stáb és kiszolgáló személyzet, mûszaki technika, pirotechnikai effektusok (hidak szétágyúzása) várhatóan tartós és súlyos zavarást jelentenek majd az érintett érzékeny természetvédelmi területen és visszafordíthatatlan károsodással is veszélyeztetnek. A Reflex felhívta a természetvédelmi hatóság figyelmét, hogy természetvédelmi érdekek veszélyeztetése esetén kötelessége a veszélyeztetõt magatartásától eltiltani, és hogy ezeket a döntéseket a hatóság indokolt esetben azonnal végrehajtható határozatban is meghozhatja. Kárpáti László szerint természetkárosítás nem történt, és a továbbiakban sem áll fenn erre nézve veszély, munkatársai a forgatás folyamán végig ott lesznek.

Janák Emil, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetõje belsõ fegyelmi vizsgálatot indít, mert nem engedhetõ meg, hogy indokolatlanul és a vezetõk tudta nélkül változtassanak a vízpótlás szabályain. A Szigetköz kényszerû vízpótlásával kapcsolatos üzemeltetési rendet hosszú egyeztetési folyamat után hagyta jóvá a nemzeti park, az erdõgazdaság és az önkormányzatok is beleegyeztek. Ebben a Duna vízhozamához igazítják a mindenkori betáplált mennyiséget, ezzel mintegy modellezve az eredeti vízmozgást. A Duna vízszintingadozásaitól meglehetõsen idegen, hogy egyik óráról a másikra teljesen eltûnjön a víz a holtágakból. A hídépítõ Éduvíz Kft. szerint "a pár millió forintos üzlet" önmagában nem kívánta volna meg, hogy elzárják a vízpótló rendszert, de így könnyebb és gyorsabb volt a munka.

A helyi erdõgazdaság állítólag tízmilliós nagyságrendben kap majd kártérítést. A vadászok kára még nagyobb lehet, hiszen szarvasbõgés idejére esik a forgatás. "Miért nem forgatnak a haimburgi ártéren vagy a francia természetvédelmi területeken? Csak nem azért, mert ott senki sem engedélyezte volna a háborúzást, fõleg a vadászati fõszezonban? Kizavarják a szarvasokat a kukoricásba, mi meg fizethetjük a vadkárt. Híres vadászvendégeinket, mint például a liechtensteini herceget pedig valószínûleg nem lehet kártérítéssel kibékíteni." -- nyilatkozta Törzsök Gyula fõvadász a Kisalföldnek.

Baló Sándor, a film magyarországi gyártásvezetõje elmondta, hogy ha figyelmeztették volna, hogy emiatt elpusztulhat pár kiló hal (a helyi lakosok teli szatyrokkal hordták haza a kiszáradt medrekbõl a könnyû zsákmányt), biztosan orvosolták volna a károkat. André Szõts szerint nincs baj, fizet mint a katonatiszt. 12 milliárdból fussa mindenre. Vajon kinek fizet? Miért és mennyit? Ad valaki árajánlatot elõre az elpusztításra ítélt halakról, fákról, vízrõl, tájról? Meg lehet fizetni ezeket? Ha jön az idegenbe szakadt producer a nagy lével, átalakul a jogrend, az államigazgatás? Ha pénz áll a házhoz, menekül az ökológiai tudat, mint a magyar rendek Napoleon elõl?

Egyébként miért nem mennek a Riviérára, a Cote d'Azure-re? Miért? Egyszerû: azért jöttek ide forgatni, André Szõts nyilatkozata szerint, mert itt harmadannyi pénzbe kerül a forgatás, "és pont.", a 16 óra riporteri kérdésére pedig, miszerint más ország védett területén nem kapnának engedélyt hídépítésre, robbantgatásra, egyebekre, érdemi választ nem adott.

A legszebb az, amikor Szõts levezeti, hogy a filmnek köszönhetõen hány száz külföldi vendég növeli a helyi szállodák, vendéglátóhelyek forgalmát, és a kész produkció hogyan emeli majd a magyar filmszakma és ezen keresztül a nemzet imázsát. Az országimázs kialakulóban van: Magyarországon bárki, bármit megtehet, ha van elég pénze.