A szervezõk a „Tiszta és zöld országért - Lettország születésnapi ajándéka a független állam kikiáltásának 90. évfordulója alkalmából" mottóval az ország teljes lakosságát kívánták megszólítani és részvételre ösztönözni. Lettországban több mint 86 ezer zsákot töltöttek meg szeméttel szeptember 13-án, az országos hulladékgyûjtõ napon.
Elektromos palackzsugorító, aludoboz visszaváltó automata, számítógép-vezérelt lakótelepi szemétledobó. Eljött volna a „digitális szelektálás" ideje?!
Sorra dõlnek be a puccos bankok, sebaj, hiszen nekem nincs se’ hitelem, se’ betétem. 125 dolláros kõolaj? Hát aztán, én vonattal és kerékpárral járok! Emelkedik a gáz, a távfûtés ára? Nem veszem igénybe egyiket sem. A szemétdíj emelkedése sem érint, hiszen szépen komposztálok, szelektálok. Magas az áramtarifa? Már tervezem a napkollektort a tetõre. Emelkednek az élelmiszer árak? Legfeljebb majd komolyabban kihasználom a kertünk adottságait.
Zitáék pesti értelmiségi házaspár egy iskolás és egy óvodás kisgyerekkel. Bár Zita megfogalmazásában „nem velejükig zöldek”, sok zöldnél mégis zöldebbek, ugyanis nincs autójuk.
Van az úgy, hogy néha leltárt készít magának az ember. Számvetést, kvázi. A normális ember például akkor, ha változó korba ér - a magamfajtának megteszi, ha a jogszabály változik. Maradjunk abban, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályok „erõteljes” átírása miatt indíttatást éreztem a visszatekintésre. Ökológiai fogyasztóvédõként ebben a témában elsõsorban a termékek környezet-egészségvédelmi hatásaival, és fõleg az azzal kapcsolatos fogyasztói tájékoztatással foglalkoztam. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a reklám a fogyasztás motorja – a másik, hogy a jó környezet helyes fogyasztói döntéseket feltételez. Magyarán: harcostársaimmal figyeltük a reklámokat, és ha megtévesztést sejtettünk, a jogot hívtuk segítségül.
Szeptemberben az 1 % nyertes pályázók, vállalati és civil önkéntesek megindultak a szeméthalmok ellen, míg a többi fronton folytatódott a lobbizás a jövõ évi forrásokért, a kiemelt közcélért és a hatékonyabb jogalkalmazásért.
A magyar országgyûlés nekidurálta magát és átrendezte a fogyasztóvédelmet. Rendet is tett, ugyanakkor fel is forgatott mindent.
Lehet, hogy korainak tûnik Magyarországon „nulla hulladék”-ról beszélni, amikor még a szelektív gyûjtés is csak kevesek számára érhetõ el. Mégis ezt fogjuk tenni. Ennek pedig az az oka, hogy már most el kell kezdenünk magasabbra helyezni a lécet. Az ugyanis nyilván egyértelmû mindenki számára, hogy a szelektálás bevezetése, a hasznosítás fokozatos növelése önmagában nem elegendõ. Nem elegendõ, mert a probléma sem csak annyiból áll, hogy nem tudjuk hova tenni a sok szemetet. Akad azért még egy két apró gikszer ebben a fogyasztói/termelõi struktúrában: fogynak a nyersanyagok és a természetes élõhelyek, elszennyeztük a levegõt, a talajt, a vizeket, megszûnt a helyi közösségek önellátása, egyre nagyobb és bonyolultabb rendszerek vesznek körül, amelyeket nem látunk át, így a saját cselekvõképességünkbe vetett hit is csökken, stb. A hulladékkérdés sem választható el ezektõl a problémáktól, nem lehet a rendszerbõl kiragadva „megoldani”.
Az Oktatási és Kulturális
Minisztérium Reneszánsz Programirodája
megbízásából a
Szobrászatért Alapítvány, a Hulladék
Munkaszövetség és az Öko-Pack Kht. utazó
kiállítást készített,
összekapcsolva a művészetet és a környezeti
szemléletformálást. A kiállítás
három önálló műfajú, de
eszmeiségében egymáshoz szorosan kapcsolódó
egységből áll: az alkotások a felelőtlen
fogyasztás rovására írható
klímaváltozásra hívják fel a
figyelmet, az Öko-Pack Kht. kiállítása a
szelektív hulladékgyűjtés, a HuMuSz kiállítása
pedig a hulladékmegelőzés terén bontja ki az
okokat, és mutat alternatív utakat az egyéni
cselekvés lehetőségeire. A KIUTAK 2008 rendhagyó
kiállítás, amely a társadalom
legszélesebb rétegeihez szól világos
üzenettel: a fogyasztás zsákutcájából
nyitandó kiutakat fogalmazza meg.
A HuMuSz összefoglalója Szabó Imre miniszter úr részére
Tisztelt Miniszter Úr!
2007. szeptemberében röviden összegeztük Fodor Gábor miniszter úr számára, hogy - a HuMuSz szerint - melyek a közeljövõ legfontosabb hulladékgazdálkodási feladatai. Mivel az elmúlt másfél évben a legtöbb területen nem történt érdemi intézkedés, javaslatainkat megismételjük. A felsorolt pontok mindegyikében maximálisan lehet számítani ránk, szakmai és „mozgalmi" eszközökkel is szívesen megteszünk bármit, ami a „hulladékos paradigmaváltást" elõsegíti!