A KukaBúvár hasábjain mindvégig tudósítottunk a Kengyelen létesíteni kívánt plazmaenergia pirolízis elvén működő veszélyeshulladék-megsemmisítőről, az első megkereséstől kezdve egészen a végkifejletig. A történet ugyanis azzal zárult, hogy a környezetvédelmi hatóság nem engedélyezte a beruházást.
A téli KukaBúvárban írottak alapján (cím) csoda, hogy van olyan vállalkozó, aki elmegy a műanyag hulladékért, sőt a szállításon túl még fizet is a vegyesen gyűjtött anyagért - a hypos flakontól kezdve, a fóliákon keresztül az üdítös flakonokig bezárólag.
Az Amerikai Egyesült Államok Vermont államában mûködõ Fenntartható Közösségek Intézete és a budapesti Független Ökológiai Központ 1992 óta négy városunkban igyekezett tevékenységével szolgálni a fenntartható fejlõdés ügyét. A project végsõ célja az volt, hogy a lehetõ legnagyobb társadalmi kontroll mellett kiválasszák az adott település legfontosabb környezeti problémáját.
Elõzõ számunkban beszámoltunk arról, hogy Vácrátóton I. és II. osztályú veszélyes hulladék befogadására is alkalmas lerakót kívánnak létesíteni. Az ellenzõk, akik a lakosság körébõl kerültek ki, népszavazást kezdeményeztek, amelyre a lakosságnak csak 48%-a ment el. A falu jegyzõje akkor azt nyilatkozta, hogy még így is jóval többen voltak mellette, mint ellene. Azóta kiderült, hogy valójában csak 6 szavazat volt a különbség, ami jelentéktelen eltérés.
1998 tavaszán kutattam a szemét útját a Dunakanyarban. A fogyasztási hulladékok (néhány dicséretes próbálkozástól eltekintve) teljes egészének, sõt a termelési (ipari) hulladékok jó részének is(!) a kommunális szemétlerakók a végállomásai. Megdöbbentõ a hivatalos állami szervek nemtörõdömsége és a rendelkezésre álló információik pontatlansága.