Hulladéklerakás

Alkalmam volt közvetve és személyesen is megismerni jónéhány átlagosnak mondható háztartást New York államban. A tapasztaltakat az alábbi néhány sorban szeretném megosztani a KukaBúvár olvasóival. Az egyszerûség -- és a szûk terjedelem miatt -- a témához társítható kulcsszavak köré csoportosítom az érdekességeket, a teljesség igénye nélkül. Elnézést kérek elõre is, hogy inkább a negatívumokat sorolom, mint az elvétve talált követendõ példákat, de a hazai életszínvonal növekedésével (?) jó lenne elkerülni azokat a hibákat, amilyenekben a legnagyobb fogyasztói társadalom polgárai élnek. Szerencsére a háztartások terén mi sokkal jobban állunk, ami persze nem annyira a környezettudatosságunkból fakad, inkább a szerényebb anyagi lehetõségeinkbõl.

Az ember alapvetõen úgy kerül Dániába, hogy odaszületik. Ezenkívül leginkább bevándorol, mert tudja, hogy itt a mássággal szembeni ultratoleráns bánásmódban részesül. Az egyszerû kelet-európai pedig szövetkezik a helyi zöld erõvel, és szakmai útra ruccan ki, tanulni a nyugati jólétbe erõsen gyökeret eresztett környezetvédõ szemlélet gyakorlati példáiból. A gasztronómiát tekintve azonban ne legyenek illúzióink, a dánok nemzeti étele: a vajas kenyér.

A Zöld Akció Egyesület (Miskolc) idén áprilisban konferenciát szervezett a Bodrogköz és térsége környezeti állapota témakörében magyarországi és szlovákiai résztvevőkkel. Jakus Péter -- aki 10 éve Velky Kamenec (Nagykövesd) polgármestere -- ismertette a Szlovákiában készülő hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatos észrevételeit és a Bodrogköz hulladékgazdálkodási helyzetét önkormányzati szemszögből.

2001. március 6. Fekete nap ez az ország talán legszegényebb, leginkább magára hagyatott régiójában, a Beregi-síkon élõk számára. A hivatalos szervek összes figyelmeztetése és "következetes intézkedései" ellenére rekord magasságnál átszakadt Tarpa mellett a Tisza folyó gátja. A felbõszült áradat pedig sodort magával mindent: házakat, közmûveket, szemétlerakókat, trágyadombokat, pöcegödröket és temetõket. Mindazt a hulladékot, amit az ember a vízgyûjtõ Vásárosnaményig terjedõ területén hosszú évtizedeken keresztül legálisan és illegálisan lerakott, sorsára hagyott, a Tisza hátára vette, összeszedte, majd kedve szerint szétterítette.

Tamponok lógnak a plafonról és a falak mellett körbefutó polcokon tarka össze-visszaságban hevernek a betétek. Fekete próbababák viselik a régmúlt idõk házi készítésû egészségügyi kötõit, miközben az jár a fejemben, hogy ha csak egymillió nõ használ rendszeresen egészségügyi és tisztasági betétet, az akkor is legalább 430 millió darab évente.

Néhány évvel ezelõtt a Kukabúvár hasábjain is sokat olvashattunk azokról az akkumulátorokról, amelyek segítségével kiválthatók a hagyományos ceruza-, "bébi"- vagy góliát-elemek.

Bár a karácsony még kicsit odébb van, talán célszerû már most elgondolkodni azon, mivel is szeretnénk meglepni anyát, apát, a szomszéd macskáját vagy esetleg a kolesz rendesebbik portását. Kicsit korainak tûnhet a dolog, de ha vesszük a fáradtságot, és elmélázunk a tavalyi ünnep menetrendjén, biztosan eszünkbe jut az a szentestét megelõzõ három nap, melyet lázas fejtöréssel és ajándékok utáni rohangálással töltöttünk. Kósza ötleteket és félresikerült meglepetéseket elkerülendõ, idén legyünk egy cseppet elõrelátóbbak. Ami pedig a lehetséges ajándékok listáját illeti, íme néhány tipp:

Az idei Karácsony alkalmával harmadszor tervezzük megrendezni nagy sikerû, "Visszaváltható Karácsonyfa Akció" fedõnevû programunkat. Sõt, erre buzdítunk minden társadalmi szervezetet!