Ismét öregebbek lettünk négy évvel és két környezetvédelmi miniszterrel. A mérleg annyiban pozitív, hogy ezt a négy évet – ellentétben az előző ciklussal – inkább a szakmai munka, mintsem a botrányok jellemzik. A szánk íze mégis rossz.
Az Öko-Pack Kht. és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége „Hulladékból termék 2006” címmel vándorkiállítást szervezett. Az első helyszín a fővárosi Városháza díszterme volt.
Ki ne hallott volna a dorogi veszélyeshulladék-égetőről és ki gondolná, hogy attól alig nyolc kilométerre újabb hulladék „együttégető mű” épülhet? Nos, a Holcim Hungária Rt., a lábatlani cementgyár üzemeltetője éppen azt tervezi, hogy a dorogi égetőtől alig 8 kilométerre a táti és nyergesújfalui ivóvízbázisok hidrogeológiai védőidomán építené fel legújabb – a lábatlani cementgyárnál háromszor nagyobb – cementgyárát, ahol mellékesen 75.000 tonna hulladékot is égetne...
A világ 51 országában több, mint 150 civil szövetség és csoport a szeptember 7-én együtt szervezte meg a „Hulladékégetés elleni globális akciónapot”. Idén első alkalommal a Hulladék Munkaszövetség és más civil szervezetek is csatlakoztak az akciónaphoz. A HuMuSz Budapesten, a Zöld Akció Miskolcon, az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület Nyergesújfalun, az Egészséges Palotáért Egyesület Várpalotán hívta fel a figyelmet a hulladékégetés egészségügyi, környezetvédelmi és gazdasági problémáira.
Az alábbiakban szeretném egy országos problémára felhívni a figyelmüket. Mi környezetvédők, sokkal többet nem tehetünk annak érdekében, hogy az emberek abbahagyják a településeik körüli tarlók és rétek felégetését, mint hogy a létező fórumokon elmondjuk, hogy az égetés káros és felesleges is. a kérdés az, hogy jut ez el a vidéki háztartásokba, a mezőt felgyújtó emberekhez. Biztos vagyok benne, hogy ha a gyújtogatók megfelelő felvilágosítást kapnának arról, hogy mik pontosan tettük következményei, java részük felhagyna e környezetszennyező tevékenységgel.
Csehországban a hulladékos helyzet nem nagyon különbözik a miénktől. Friss EU tagként nekik is teljesíteniük kell az Unió a csomagoló-anyagokat érintő előírásait. Ezt vállalják is, azaz nem kértek mentességet (Portugália és Görögország 2009-ig haladékot kértek). A prágai csomagolós koordináló szervezet, az EKO-KOM szerint 2005-ben a csomagolóanyagok kb. 60%--t gyűjtik majd vissza. Persze ha a cseh adatkezelés is hasonló a magyar gyakorlathoz, akkor tudjuk, hogy ezt az adatot kis fenntartással kell kezelni. Cseh szakértői körökben éles vita folyik a műanyag ill. az üvegpalackok esetleges visszavásárlásáról. Míg a környezetvédelmi minisztérium mérlegeli, de habozik, a kereskedők egészen határozottan ellenzik. (Honnan ismerős ez nekünk…?)
Olaszországban a gazdasági növekedést is megelőzve tovább nőnek a szeméthegyek (a városokban egy évtized alatt 17%-kal nőtt a keletkező hulladékok mennyisége). Az egy főre jutó háztartási hulladéktermelés ma átlagosan 523 kg. Ez az érték azonban nagymértékben eltérhet a különböző városokban: a déli területekhez képest az északi nagyvárosokban viszonylag kedvezőbb a szeméthelyzet, de az egy főre számított érték ezekben is gyakran eléri a 600-700kg-ot.
Két lángoló hulladéklerakót mutat a tévé. Nagy az öröm, én az ablakból követhetem az eseményeket, csodálom az égbe szökő füstoszlopot, a krumplihéjból és műanyag zacsikból felszökő méteres lángokat.