Persányi Miklóssal szemben volt a legtöbb elvárásunk, hiszen még ő számított leginkább szakembernek a rendszerváltás óta egymást követő nyolc miniszter közül, szakmai kapcsolatban voltunk vele előtte is, többen barátjukként tartották számon a civilek közül – alkalmas és hiteles partnernek tartva őt a hulladékos problémák megoldásához is. És most mindent egybevetve mégsem mondhatjuk, hogy vállt vállnak vetve, egymást támogatva, egymás munkáját igényelve és megbecsülve, együtt meneteltünk a végső győzelem felé.
„Hulladékforradalom” van – állítja, ami gyökeres fordulatot sejtet. Csakhogy nem látjuk a régi és az új világ közötti különbséget, nincsenek barikádok, a hulladékkatasztrófa-helyzet (1994-ben még erről beszélt a tárca) felelősei és haszonélvezői nyugodtak üldögélnek babérjaikon. És nincs forradalmi tömeg, a fogyasztókká idomított polgártársak csak akkor verődnek össze tömeggé, ha leértékelnek valamit a Pennyben. Forradalmi gondolatokat csak tőlünk hallani (pl. hulladékmegelőzési stratégia), de mintha ez nem kéne, mintha ez túl ciki lenne, mintha gyengítené, nem pedig erősítené a forradalmi retorikát. A forradalmi zászlót kibontó miniszter nem engedte, hogy felsorakozzunk mögé. Ha mi mentünk elöl, faltörő kosként, kihátrált mögülünk. Hiába ajándékoztunk neki egy hosszú kommunikációs kábelt, amikor hivatalába lépett, azt mindig összegubancolta valaki.
Aztán még utoljára, a Népszabadságban írt helyzetelemzésében megsértette a mozgalmat is. Valahogy éppen a zöld szervezetek országos találkozójára időzítve, megírta a Népszabadságba, hogy „egyre több az olyan vélemény”, hogy a magunkfajták közül „magukat szervezetként beállító egyének” leginkább csak médiabohócok, megélhetési lázadók, kerékkötők, mindent-tagadók, a „közakarattal szemben mennek”, „akadályozzák a fejlődést”. Meg „a zöld báránybőr alól kikandikál a (párt)politikai farkas lompos farka...” Ha vannak is “pártbefolyás alatt álló” vagy „befektető csoportok által mozgatott”, „önjelölt”, stb. szervezetek (van-e olyan mozgalom, ahol nincsenek?), sugallhatja-e egy miniszter, hogy mind ilyen? Kimondottan bántó ez azok számára, akik napi szolgáltatásokat végeznek, oktatnak, tanácsot adnak, tanösvényt építenek, szemetet szednek, vitatkoznak a környezetszennyezőkkel - a felelős tárca és hatóságai helyett.
Így jártunk megint.