Lakosság

Fenntarthatóbb anyagokból készült termékek váltják fel a szívószálakat, tányérokat, poharakat, evőeszközöket és italkeverőket.

Három évvel ezelőtt a maják szent tava, a Guatemalában található Atitlán-tó és környezete fuldoklott a műanyaghulladékban. A helyieknek dönteniük kellett: ha ez így megy  tovább, elpusztul a tó élővilága és vele a partján élő emberek is, hiszen megélhetésüknek több szempontból is a tó a forrása: onnan származik az ételük, illetve a turizmusnak köszönhetően a bevételük. A tó viszont haldoklott. 

Az Európai Unióban évente keletkező hulladék legfőbb forrása az építőipar: az építésből és bontásból származó hulladék a legfrissebb, 2014-es adatok szerint az összes hulladék 34,7 százalékát teszi ki, bár ez az arány jelentős mértékben változik országonként – Ausztriában 72,1, Magyarországon 20,7, míg Svédországban 5,3 százalék.

A Pejo 3000 nevű olasz sípályán január elejétől betiltják a műanyagpalackok, zacskók, evőeszközök és szívószálak használatát, miután egy közeli gleccser jegében jelentős mennyiségű mikroműanyagot találtak. Nem biztos, hogy ez magán a problémán sokat segít, a Milánói Egyetem kutatása szerint a műanyagszennyezés legnagyobb része a műszálas ruhákból származik. 

A Természetvédelmi Világalap (WWF) egyik új tanulmánya szerint kb. 20 kiló mikroműanyagot fogyaszt el egy ember élete során, ami nagyjából két nagyméretű kukának felel meg.