Egy papírlapos listával indult a Passzold vissza tesó!

  • 2021. október 27.
  • Abigail
Szerző: 

A diákokat megérinti, ha arról mesélnek nekik, hogy más országokban gyerekeket dolgoztatnak ércbányászként. A Jane Goodall Intézet Passzold vissza tesó! nevezetű kampánya a mobiltelefonok visszagyűjtésére irányul, egyre komolyabb sikerekkel, együttműködésekkel. Kádár András főtitkárral beszélgettünk. 

 

 

– Kik a legnagyobb elszenvedői az ércbányászatnak?

 

– A legszegényebb rétegek. Ők kényszerülnek rá, hogy bányásznak álljanak. Őket tudja kizsákmányolni a rendszer. A bányákat nagyvállalatok, befektetők irányítják, azoknak az a céljuk, hogy minél nagyobb profitot termeljenek, amihez a legolcsóbb munkaerőn át vezet az út. Emiatt összeállnak különböző erőszakszervezetekkel, milíciákkal, amelyek nagyon kevés fizetésért cserébe dolgoztatják a helyi közösségek tagjait, köztük gyerekeket is. Ez látható Kongóban és Bolíviában is.

 

– Az ércbányászat jelentős természetkárosítással is jár. 

 

 - Az erőszakszervezetek a természetvédelmi szempontokat nem veszik figyelembe, és az érintett országokban olyan magas a korrupció, hogy könnyű lefizetni a hatóságokat. A polgárháborús helyzet még kedvez is nekik, mert könnyebb kijuttatni az országból az érceket.  

 

– Az erőszakszervezetekkel a nagy technológiai vállalatok kapcsolatban állnak? Nekik szükségük van a termékeik előállításához különböző nemesfémekre. 

 

– Közvetlenül nem, mert akkor a részvényesek kihátrálnának a hátuk mögül – illetve tagadják is, hogy ez így lenne.  

 

– Magyarország mennyire felelős az ércbányászatért? Hiszen a legtöbb háztartásban megtalálhatók a különböző elektronikai eszközök. 

 

– Pontos számokat nem tudok mondani, de a készülékek 80 százaléka tartalmaz nemesfémeket. Viszont az Európai Unió egy viszonylag új jogszabálya szerint a legtöbb beszerzett ásványnak, ércnek újrahasznosításból kell származnia. Továbbá minden tagállamnak elő van írva, hogy mennyi kisméretű elektronikai terméket kell visszagyűjtenie. 

 

– Magyarország hogyan gyűjt vissza?

 

– A nagyobb áruházaknak kötelezően vissza kell venniük a nagyobb elektronikai hulladékokat és használt készülékeket. Egy-két akció is van, köztük egy állami is, a PontVelem, amit támogat a Telenor is. Ez egy pontgyűjtő program; ha beviszi a gyerek az iskolába és leadja a használt telefonját, akkor pontokat kap érte, amiket vagy felajánlhatja jótékony célra, vagy vehet belőlük újabb kütyüket. 

 

– Mitől különbözik a Passzold vissza tesó!-kampány?

 

– A miénk arra irányul, hogy edukáljuk és érzékenyítsük az embereket. Amikor elkezdtük 2018-ban, akkor egy A5-ös papíron elkezdtem vezetni a gyűjtőpontokat, de februárban már át kellett vinnem a számítógépre, mert nagyon rövid idő alatt 200 lett belőle. Pedig pesszimistán azt gondoltam az elején, hogy úgysem lesz olyan sok belőle. 

 

– Most hol tartanak?

 

– Nemrég átléptük a 800. pontot. Ma már nagyvállalatok is jelentkeznek, több telephellyel. Az a fontos, hogy olyan dolgozókat szólítsuk meg, akik a cégükön belül a társadalmi felelősségvállalással foglalkoznak. Mi csak a kampányanyagot biztosítjuk, a kampányt már ő bonyolítja le. 

 

– Kimondottan cégeket, intézményeket céloznak meg? Vagy én, mint magánember is kihelyezhetnék egy gyűjtőpontot a társasházba, ahol lakom, vagy mondjuk a közeli abc elé?

 

– Volt ilyenekre is példa. A lényeg, hogy valaki bevigye a gyűjtőpontot egy közösségbe. Olyan is volt, hogy egy személy készített egy saját gyűjtőt, és járta a falut közben hirdetve az igét, mint régen a papok. 

 

– Kik között mutatkozik meg a legnagyobb nyitottság a gyűjtésre?

 

– Ahol van egy kampánycsapat, ami folyamatosan hirdeti a gyűjtést. Esetleg raknak bele valami akciót, akkor nagyon hatékony tud lenni. 

 

– A gyűjtődoboz és a kampányolás milyen költségekkel jár? 

 

– Mi biztosítjuk a háttéranyagot a kampányhoz, a jelentkezők tudnak készíteni egy saját dobozt. Az oktatási intézményekben ez nagyon jól működik. De az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól nyertünk támogatást, amiből tudtunk egyedi gyűjtődobozokat rendelni – ezeket ingyenesen tovább tudjunk adni az iskoláknak, civil szervezetnek. Amennyiben valaki támogatni szeretne minket, úgy meg is tudja rendelni tőlünk. Nem egy nagy összeg; hatezer forint az előállítása egy gyűjtődoboznak. 

 

– 2020-ban 13 ezer darab és több mint 1 tonna dobozt gyűjtöttek be. Ez volt a legjobb évük?

 

– A 2019-es évben 14 ezret gyűjtöttünk vissza, de tavaly becsatlakoztak nagyobb cégek is, amelyek felajánlották a leselejtezésre váró mobilflottájukat.

 

– Mi a reális cél? Mennyi gyűjtődobozt lehet kiállítani és már nem használt telefont begyűjteni?

 

– Egy jobb kampánnyal, ami komolyabb támogatást élvez, akár tízszer ennyi telefont is be lehet gyűjteni. Ha például fejlesztenénk egy applikációt, amivel meg lehet találni a telefonokat, akkor az is sokat segítene. 

 

– Arról van információja, hogy mekkora a piaca a használt mobiltelefonoknak?

 

– Óriási! Mi közvetetten egy belga feldolgozóval vagyunk kapcsolatban, aminek a részvényei folyamatosan növekszenek. Európában nincs sok ilyen újrahasznosító mű, de ezek folyamatosan fejlesztik a technológiát, mert jelenleg 60 anyagból csak 17-et tudnak visszanyerni gazdaságosan. 

 

– Azt mérik, hogy mi motiválja a magyarokat az újrahasznosításban? Tisztában vannak azzal, hogy az elmaradott országokban gyermekeket dolgoztatnak, vagy hogy a főemlősök élettere szűkül a bányászat miatt?

 

– Érdekesek a motivációk. Én például gorillamániás vagyok, ezért vágtam bele az akcióba. De például egy iskolában a diákokat az indította meg, hogy felszabadítsák a más országokban alkalmazott gyerekmunkásokat. 

 

– Pedig olykor az ember a szomszédjában történő gondok miatt sem tesz semmit…

 

– Azért jó a kampány, mert sok információt közvetít. A Jane Goodall Intézet filozófiája az, hogy minden mindennel összefügg. A természetet, a környezetet, az állatokat és az embereket is védhetem ezzel a tevékenységgel. Az adományokat, amiket kapunk, azokat visszaforgatjuk a kampányba, és a helyi közösségeket segítjük Afrikában; tavaly például építettünk egy biztonságos kikötőt az egyik faluban. Most arra fogjuk az adományokat fordítani, hogy minden gyereknek legyen mentőmellénye a településen.

 

– Ez mekkora költséggel jár?

 

– Összegszerűen 450-500 ezer forintból épület a kikötő, ami nem egy nagy összeg, de számukra elképzelhetetlen. 

 

– Járnak hazai iskolákba előadást tartani. A fiatalok mennyire fogékonyak a témára?

 

– Én először szkeptikus voltam; azt hittem, hogy nem fogja őket érdekelni. De a történetek megérintik őket. Mesélni kell nekik, mondjuk egy kisgyerekről, aki bányászként dolgozik. Vagy egy gorilláról, ami elveszíti az élőhelyét. 

 

– A mostani kampányban hány kiló telefont gyűjtöttek eddig össze?

 

– Jelenleg 850 kilogrammnál tartunk (az interjú 2021. szeptember14-én készült – a szerk.). A nyár folyamán fellendülést tapasztaltunk, sok megkeresés érkezett. Nagyon sok helyre el tudtunk jutni, ugyanis az ITM-támogatásból finanszíroztunk egy kampányfilmet is. Szerintem a két tonnát is el tudjuk majd érni. 

 

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve? 

 

– Nemrégiben csatlakozott a kampányunkhoz a Budapesti Közlekedési Központ és a MOL több üzemegységével. Meg szeretnénk teremteni a gyűjtés lehetőségét a benzinkutakon. Jó lenne, ha fővárosi önkormányzatok is csatlakoznának. 

 

forrás: zipmagazin.hu