Lakosság

Volt idő, amikor az amazóniai esőerdő a Föld tüdejének számított, az elmúlt évtizedben viszont megközelítőleg húsz százalékkal több szén-dioxidot juttatott a bolygó légkörébe, mint amennyit elnyelt – olvasható egy, a Nature Climate Change-ben megjelent tanulmányban. Ennek részben az erdőirtás az oka (a fák többségét azért vágják ki, hogy több hely legyen a húsipari állatok takarmányának termesztésére), csakhogy új kutatások szerint a környezetpusztítás a divatiparral is összefüggésbe hozható.

Január végén harminchárom civil szervezet – köztük a WECF, HEAL, az EEB, a ZeroWaste, a ClientEarth és magyar Humusz Szövetség – nyílt levélben szólította fel  az Európai Bizottságot, hogy lépjen a gyermekpelenkák vegyi anyag tartalmának betiltása ügyében.

A Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. FŐKERT Kertészeti, valamint FKF Hulladékgazdálkodási Divíziói elvégezték  a XXII. kerületi Tétényi-fennsík területének teljes körű megtisztítását. A szakemberek a fennsíkot megszabadították az évtizedekkel ezelőtt, a környezeti és fenntarthatósági szempontok mellőzésével lebontott katonai célú épületek törmelékeitől, és a területet visszaadták az őshonos növényvilágnak, – évtizedes, örökölt adósságot rendezve az együttműködés által.

A mezőgazdasági fóliahulladék begyűjtésével és hasznosításával jelentősen csökkenthetjük a környezeti terhelést, és hozzájárulhatunk teremtett világunk megóvásához is – jelentett ki Nagy István agrárminiszter Kunszigeten.

Dubajban hétfőn bejelentették, hogy díjat vetnek ki a sejkségben használt műanyag szatyrokra azzal a céllal, hogy környezetvédelmi aggályok miatt két éven belül teljesen betiltsák azokat.

Lassabban fejlődhetnek és több táplálékra van szükségük azoknak a halaknak, amelyek a melegebb és a műanyagszennyezésnek jobban kitett vizekben élnek – ez pedig komoly halászati problémát okozhat. Műanyagokból pedig nincs hiány a vizekben: csak a Földközi-tengerben évente körülbelül 17 600 tonna műanyag landol: olyan, mintha minden magyar lakásban évente bedobálnának 4,3 kiló szemetet.

Elnézve, ahogy a részes felek konferenciájának klímacsúcsai egyre nagyobb felhajtással eseményről eseményre húzódnak, nem teljesen irreális azt feltételeznünk, hogy a glasgow-i szöveg legalább említést tesz a szobában terpeszkedő szörnyetegről, a műanyagról.

Jelenleg az Európai Unió tagországaiban fejenként átlagosan 500 kg szemetet termelünk évente, ami napi szinten közel 1,5 kg-ot jelent. Ez a magas szám abból ered, hogy sok fogyasztási cikkből lesz hulladék egy háztartásban, a legjellemzőbb, hogy megunjuk őket, nem használjuk más célra, nem ajándékozzuk el, nem cseréljük el, ha pedig elromlik, megsérül, nem javíttatjuk meg őket. A körforgásos gazdaság viszont épp arról szól, hogy minél több fogyasztási cikket a körforgásban tartsunk, ezáltal kevesebb új gyártás generálva. (A hivatkozott cikkben hibásan lett átvéve a táblázat, az ott leírtakkal szemben - ahogy az az MNB-s gyűjtésben is szerepel - a gyümölcsösital-dobozokat és egyéb tetrapak hulladékot a műanyag szelektívbe kell kidobni.)

Az a kérdés, hogy a papírhulladékot hulladékként vagy termékként értékesítik, gyakran és régóta vita tárgyát képezi Európában. Néhány évvel ezelőtt uniós szinten megbukott az a javaslat, hogy bizonyos feltételek mellett termékké nyilvánítsák a hulladékpapírt.

A világszerte felhasznált nyersanyagok mindössze 8,6 százalékát hasznosították újra tavaly. A nyersanyagok több mint 90 százalékát egyszerűen kidobták és nem vezették vissza a gazdasági körforgásba. Ez a megállapítás a Circle Economy non-profit szervezet közelmúltban megjelent “Circularity Gap Report 2022” című jelentéséből származik, amelyet a világ minden tájáról származó tudósokkal együttműködve készítettek el.