Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 2 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Újabb szomorú példa a divatipar és a környezetszennyezés kapcsolatára

  • 2022. február 21.
  • Jakab János

Volt idő, amikor az amazóniai esőerdő a Föld tüdejének számított, az elmúlt évtizedben viszont megközelítőleg húsz százalékkal több szén-dioxidot juttatott a bolygó légkörébe, mint amennyit elnyelt – olvasható egy, a Nature Climate Change-ben megjelent tanulmányban. Ennek részben az erdőirtás az oka (a fák többségét azért vágják ki, hogy több hely legyen a húsipari állatok takarmányának termesztésére), csakhogy új kutatások szerint a környezetpusztítás a divatiparral is összefüggésbe hozható.

 

Az embereket és a bolygót is megvédhetnék az erdőirtásmentes ellátási láncok?

Tény és való, nehéz nyomon követni az ellátási láncokat, ám ez nem mentesíti a márkákat a tisztázásuk felelőssége alól. Arról nem beszélve, hogy a bőripar elfogadhatatlan ütemben növekszik: előrejelzések szerint 2025-re évente 430 millió szarvasmarhát kell levágni, hogy lépést tudjunk tartani a divat iránti kereslettel. Ez pusztító a levágott állatokra és a bolygóra nézve. Emellett van az erdőirtásnak egy másik káros következménye is: az őslakos törzsek fenyegetettsége. Ezek a törzsek évezredek óta az Amazonas-medencében élnek, csak Brazíliában közel 900 000-en. Ahogy a vállalatok mezőgazdasági területekért pusztítják az esőerdőket, a brazil kormány pedig erodálja a védelmüket, életük veszélybe kerül. Létfontosságú, hogy megvédjük ezeket az embereket, akárcsak az, hogy hallgassunk rájuk: hiszen olyan ökológiai ismeretekkel rendelkeznek az erdőről, amely évszázadok óta formálódik, és aminek nincs párja. (Ezért lehetséges, hogy az erdőirtás lényegesen ritkább az őslakosok által ellenőrzött Amazonas-vidékeken.) A divatmárkáknak azonban egyáltalán nem kellene olyan ellátási láncokba bekapcsolódniuk, amelyek fenyegetik ezeket a csoportokat vagy a bolygót, ha nem használnának állati eredetű bőrt.

 

A divatipar és a környezetszennyezés

A fast fashion márkák globális elterjedése lehetővé tette, hogy manapság szinte bárki, bárhol és bármikor hozzáférhessen a különböző ruhaneműkhöz, csakhogy ennek a hóbortnak a környezet lett az első számú elszenvedője. És amíg jól tudjuk, hogy mekkora szennyezést okoznak például a repülőgépek vagy az eldobható műanyagok, de ami a ruháinkat illeti, a pusztító hatások kevésbé nyilvánvalóak. A World Economic Forum összefoglalója alapján íme néhány adat a divatipar és a környezetszennyezés kapcsolatáról:

  • A ruhagyártás mértéke nagyjából megkétszereződött 2000 óta.
  • Míg 2014-ben az emberek hatvan százalékkal több ruhadarabot vásároltak, mint 2000-ben, azokat viszont csak feleannyi ideig tartották meg.
  • Európában a divatcégek a 2000-es átlagos évi két új kollekcióról 2011-re ötre nőttek. Sőt egyesek még többre: a Zara például évente 24, míg a H&M 12-16 új kollekcióval jelentkezik évente.
  • Rengeteg ruhanemű szeméttelepen végzi: szemléltetésképp másodpercenként egy ruhával teli szemeteskocsinak megfelelő mennyiséget égetnek el vagy dobnak le egy szemétlerakóba.
  • Összességében – éves szinten – a textíliák 85 százaléka hulladéklerakókba kerül. Ez elég ahhoz, hogy évente megtöltse Sydney kikötőjét.
  • Becslések szerint a ruhák hatvan százalékában megtalálható a műanyag. A poliészter előállítása kétszer-háromszor több szén-dioxid-kibocsátással jár, mint mondjuk a pamuté, előbbi ráadásul nem bomlik le az óceánokban.
  • A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 2017-es jelentése szerint a tengerekben és óceánokban található összes mikroműanyag – nagyon kicsi műanyagdarabok, amelyek biológiailag soha nem bomlanak le – 35 százaléka szintetikus textíliák, például poliészter mosásából származik.
  • Összességében a mikroműanyagok a becslések szerint az óceánok műanyagszennyezésének 31 százalékát teszik ki.
  • A divatipar felelős az emberiség szén-dioxid-kibocsátásának tíz százalékáért. Ez több, mint az összes légi és tengeri szállítás következtében kibocsátott mennyiség együttvéve.

 

A teljes cikket a colore.hu honlapján, IDE KATTINTVA tudjátok elolvasni.