Lakosság

A HuMuSz munkatársai részt vesznek a csomagolóanyag visszagyûjtést és hasznosítást végzõ koordináló szervezetek Tanácsadó Testületeinek (TT) munkájában megalakulásuk óta. Ezen testületek tesznek javaslatot a koordináló szervezetek számára pl. a licencdíjak megállapítása ügyében. Az Öko-Pannon Kht. viselt dolgairól, valamint a TT-ben az évek során lezajlott tragikomikus eseményekrõl folyamatosan beszámoltunk (lásd pl. KukaBúvár, 2002 téli szám). Az eltelt évek alatt egyetlen alkalommal sem sikerült a TT-ben konszenzusos döntést hozni a licencdíjak mértékérõl. A hasonló céllal létrejött Öko-Pack Kht. TT-ében ennél lényegesen jobb a helyzet.

Elõzõ számunkban azt írtuk, hogy a termékdíjtörvény módosítása a környezet számára nagyon kevés pozitív elemet tartalmaz majd, sõt megbukott. Sok tekintetben igazunk is lett, de szerencsére nem mindenben. A kormányátalakítás után visszacsempészték a kabinet elé a darab alapú termékdíj gondolatát. Ezúttal átment.

Az Egyesült Királyságban az 1990-es évek közepén indították el az „Envirowise” nevû programot. A program célja, hogy segítse a vállalatokat környezetvédelemi teljesítményük javításában. Ötleteket adnak például ahhoz is, hogy hogyan tudnak pénzt megtakarítani a náluk keletkezõ hulladékmennyiség csökkentésével. A programot a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium, illetve a Környezetvédelemi és Közlekedési Minisztérium közösen finanszírozza.

A szemétdíjban jelenleg számos igazságtalanság van, ezért a HuMuSz országos felmérést végez a szemétdíjról, a szemétszállításról.

Két szöges ellentétben lévõ hírt közöltek a lapok a közelmúltban. Az elsõ: a környezet- és természetvédelem finanszírozása össze fog omlani a költségvetési törvény elfogadása esetén. A második: soha ennyi pénz nem volt környezetvédelemre, mint most.

A cím nyilván ismerõs, ez a KukaBúvár legutóbbi számában megjelent cikk folytatása. A témát ott hagytuk félbe, hogy a Parlament a beterjesztett egyéni indítványok alapján június 14-án módosította az Országos Területrendezési Tervrõl (OTrT) szóló 2003. évi XXVI. törvény 22.§-át. A módosítás következményeként a regionális hulladéklerakók 1000 méteres védõövezete 500 méterre, illetve a repülõterektõl való telepíthetõsége 13 km-re csökkent (a korábbi 15 km helyett).

Van itt egy kis bibi. Persze vannak ennél jóval nagyobbak is  a bálnákat például még mindig vadásszák  de azért talán jó, ha erről is beszélünk egy kicsit. Vagy legalább elgondolkodunk azon, van-e némi fogalmunk róla Mármint a fogalmakról. Mert hát a helyzet az, hogy hulladékos fronton pillanatnyilag némi zűrzavar uralkodik a különféle kifejezések között. Hol szemét, hol hulladék, aztán van újrafeldolgozás, újrahasználat meg újrahasznosítás de elvétve akad egy-egy házilag összetákolt újrafelhasznosítás is. Fából vaskarika. Manapság egyre több szinten egyre többet beszélünk a környezetvédelemről  sőt, időnként már teszünk is érte   de néha úgy tűnik, nem találjuk azokat a szavakat, melyek az adott pillanatban, az adott témával kapcsolatos gondolataink kifejezésére leginkább alkalmasak lennének. S mi több, a szóban forgó jelenség ugyanúgy megfigyelhető mind hétköznapi társalgások, mind szakmai berkeken belül folyó eszmefuttatások esetében.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízta a Capital Research Piac- és Közvéleménykutató Intézetet a magyar lakosság visszaváltható csomagolásokhoz kapcsolódó szokásainak, a betétdíjas rendszer megítélésének vizsgálatával.