Nos, a megfelelő kifejezésekhez hivatalos útbaigazítást általában a jogszabályok, vagy lexikonok, kézikönyvek jelenthetnek, de persze e forrásokban  hogy is lehetne ez másképp?  nem mindenre találunk elfogadható magyarázatot. Megesik az is, hogy a szakirodalom által világosan meghatározott szavakat sem használjuk mindannyian egyformán. Utóbbi tipikus példája a hulladék illetve a szemét fogalma. A Hulladékgazdálkodási Kézikönyv, a Környezetvédelmi Lexikon valamint az összes jogszabály egyöntetűen úgy foglal állást, hogy a szemét a szilárd kommunális hulladék hétköznapi elnevezése. Ezt támasztja alá a magyar nyelv számos kifejezése  a hulladéklerakó és a szemétlerakó például ugyanazt jelenti, csak más szövegkörnyezetben vesszük elő őket.

Ennek ellenére környezeti nevelési írásokban gyakorta találkozhatunk azzal a nézettel, hogy a hulladék a még használható (azaz újrafeldolgozható), a szemét pedig a már semmire sem használható anyag. Hát, igen, kicsit kaotikus az ügy. Bár esetünkben szinonimákról van szó, mégis különböző értelemben próbáljuk alkalmazni, annak érdekében, hogy elmagyarázzuk a gyerekeknek: a fogyasztás mókuskerekét kellő elhivatottsággal hajtó emberiség által kidobált anyagok között van olyan, amit még használhatunk valamire, s van olyan, amit leginkább már semmire. Ez a megközelítés viszont sok esetben nem állja meg a helyét. Itt van példának okáért a veszélyes hulladék esete. Gondoljunk csak bele, milyen nehézséget okozna mondjuk a hétköznapi ember  de akár a szakmabeliek számára is  ha e szerint az elmélet szerint meg kellene különböztetni a kidobásra szánt veszélyes anyagokat is veszélyes hulladék (azaz, még hasznosítható anyag) és veszélyes szemét (ami már semmire sem jó) kategóriákra. El tudná-e dönteni Mariska néni, hogy a szembe jövő festékes doboz vagy tönkrement fénycső vajon melyik kategóriába tartozik? Nem valószínű. És hulladék-e vagy szemét a szárazelem, ha hazánkban nincs, külföldön viszont van technológia a feldolgozására?

Nos, a hulladékos fronton mára kialakult helyzetet figyelembe véve úgy tűnik, némi nemű hiány merült fel a magyar nyelv kifejezéseinek tárházában, s ezt az űrt igyekszünk rokon értelmű szavak ilyen jellegű szétválasztásával  s valamiféle újraértelmezésével  betömni.

Időnként problémát jelent az egyébként egyszerűnek tűnő újrahasznosítás, újrafeldolgozás, illetve a néhanapján kakukkfiókaként felbukkanó, amúgy teljesen értelmetlen újrafelhasznosítás szavak alkalmazása. (Ez utóbbi egy viszonylag gyakori, de értelmezési és nyelvtani szemszögből nézve alapjaiban hibás megfogalmazás, úgyhogy borítsunk is azonnal fátylat rá ? helytelen és használhatatlan, úgy ahogy van.) Sőt. A képet tovább bonyolítja az angolban reuse-ként használatos ismételt hasznosítás vagy újrahasználat kifejezés.

Ha rendet szeretnénk tenni ebben a szóáradatban, a Hulladékgazdálkodásról szóló törvény pillanatnyilag nincs túlzottan segítségünkre, mivel a kérdésben részben nem foglal egyértelműen állást, részben vitatható megfogalmazásokat is tartalmaz. A törvény 3. §-ban, az alapfogalmak tisztázásakor az újrahasználatot mondjuk egészen frappánsan és használható módon határozzák meg, úgymint ?a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása? (ilyen például a betétdíjas italcsomagolás, ami kimosva újratölthető).

Aztán ott van az újrahasznosítás és az újrafeldolgozás, amit a hétköznapi életben gyakorta szinonimaként emlegetnek. Ez talán azért nem szerencsés, mert az újrahasznosítás könnyen összekeverhető a hasonló hangzású újrahasználat kifejezéssel. Didaktikai szempontból ezért az újrahasznosítás helyett az újrafeldolgozást szerencsésebb használni, ahogy azt a jogszabályok is teszik.

Ha tehát röviden és egyszerűen fogalmazva végigvesszük a hulladékos problémákkal kapcsolatos leggyakoribb kifejezéseket és értelmezéseiket, véleményünk szerint ? ami nem mindenben egyezik az aktuális jogszabályok szószedetével ? a következőket kapjuk:

Megelőzés: Olyan (tervezési, gyártási, szervezési) eljárás illetve fogyasztói magatartásforma, mely bizonyos hulladékok keletkezésének kiküszöbölésével az összességében keletkező hulladék mennyiségét csökkenti (pl. piacon, csomagolóanyag nélkül vásárolt gyümölcs).
Újrahasználat: Az egyszer már felhasznált termékek ? lényegi változtatás nélküli ? ismételt felhasználása (pl. betétdíjas üvegcsomagolás).
Újrafeldolgozás: Az egyszer már felhasznált termékek anyagának technológiai (fizikai illetve kémiai átalakítások) segítséggel történő feldolgozása. A feldolgozás során elkészülő új termékek funkciója a kiindulási termékhez képest módosulhat, sőt.
Ártalmatlanítás: Hulladékkezelési eljárás, mely a hulladék anyagi minőségének megváltoztatásával (pl. égetés), illetve a hulladéknak a környezettől való elszigetelésével (pl. lerakás) mérsékli a környezetkárosítást.

Mindent összevetve úgy tűnik, hogy a hulladékos problémák jóval gyorsabb ütemben és mértékben jelentek meg az életünkben, mint ahogy azt nyelvi fejlődésünk követni tudta volna. A felmerülő hiányosságok pótlása nyilvánvalóan szakértők tömegét fogja megmozgatni az elkövetkező években. Mostanában új szavak vannak kialakulóban vagy esetleg külföldön már létező kifejezések ?magyarosításán? dolgozunk gőzerővel, össznépileg. Talán ez lenne a legmegfelelőbb pillanat ahhoz, hogy a hulladékgazdálkodás különféle területein dolgozó szakemberek közös fórumon egyeztessék nézeteiket és fogalmaikat.