A romániai Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium közleményben tájékoztatott kedden azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a román hatóságok tesznek azért, hogy a Tisza mellékfolyói ne szállítsanak úszó hulladékot Magyarországra.
„Ha a konyhámban maga az anyaföld csomagolhatná be az ételeket, hogyan csinálná? Biztosan nem műanyag fóliával, hiszen a természetben nincsen egyetlen olyan héj vagy kéreg sem, amelyik légmentesen zárna és átlátszó lenne.” Ekképp morfondírozott Toni Desrosiers, miközben azon törte a fejét, milyen vállalkozásba is fogjon. A kérdésre csak hosszas kísérletezgetés után találta meg a választ, amikor pamut- és kenderszálakat épp a megfelelő arányban itatott át méhviaszból, gyantából és jojobaolajból készített keverékével. Voltaképpen egyfajta speciális viaszosvásznat talált fel, azzal a különbséggel, hogy ezt nem az ebédlőasztalra terítik, hanem arra, ami az asztalra kerül.
A köztársasági elnök a decemberben elfogadott hulladékgazdálkodási tárgyú törvénymódosításban leginkább azt kifogásolta, hogy a javaslat elvonja a termelési és ipari hulladékok tulajdonjogát, miközben semmilyen kártalanításról nem gondoskodik. Véleménye szerint ellenkezik az alaptörvénnyel az is, hogy a koncessziós társaságok a törvénymódosítással egyoldalú erőfölényt szereznek.
Mondd, mikor beszélgettél utoljára egy igazán jót valakivel? Nagyon szeretem feltenni ezt a kérdést. A legtöbb embernek felderül az arca, miközben felidéz egy izgalmas eszmecserét egy baráttal, családtaggal, kollégával vagy ismerőssel; mosolyog, és lelkesen meséli az élményeit. Ám van egy másik kérdés, ami legalább ugyanilyen érdekes, csak másként: mikor beszélgettél utoljára egy igazán jót valakivel, akivel teljesen másképp gondolkodtok?
