Kisfilmek a nagyvilágban
A Nulla Hulladék lakossági kampányunk egyik elemeként 5 rövid reklámfilmet készíttettünk. A filmekkel az volt a célunk, hogy érthető, humoros formában mutassunk példát arra, hogy mi magunk mit tehetünk a hulladék mennyiségék csökkentéséért. A filmeket a Hálózat TV sugározta, illetve az interneten jelenleg is megtalálhatók. Kíváncsiak voltunk arra, vajon elértük-e a célunkat a kisfilmekkel. Érthetőek? Humorosak? Segítenek annak felismerésében, hogy összefüggés van fogyasztói szokásaink és a hulladék keletkezése, mennyisége között? A hatékonyság vizsgálatot a Forsense Kft. végezte el. Elsőként internetes kutatás keretében kerültek tesztelésre a reklámvideók, ekkor a kérdezetteknek különböző szempontok szerint kellett értékelniük, hogy mennyire nyerte el tetszésüket egy-egy film, illetve bizonyos jelzőket kellett a filmekkel pá- rosítaniuk. Ezt követően személyes, survey adatfelvétel keretében készült felmérés, amely két részből állt. A felmérésben egyrészt az online reklámteszt került meg- ismétlésre, de ezúttal személyes megkérdezés keretében, mely- nek során a számítógép képernyőjén levetített reklámfilmeket kellett értékelniük a kérdezetteknek. Másrészt a hulladék keletkezésével, kezelésével, a hulladék-mennyiség csökkentéséel kapcsolatban kérdezték az ország felnőtt lakosságát reprezentáló 1091 főt. 4 film került bele a vizsgálatba. Mind az internetes, mind a személyes felmérés eredményeként a „Komposztálj! Úgyis HuMuSz leszel!” kapná az Oscar díjat, míg a legkritikusabban – szintén mindkét felmérésben – az „Ami elromlik, azt meg is lehet javítani” szlogenű Média kisfilmhez viszonyultak a megkérdezettek.
Ön mit tart A LEGNAGYOBB PROBLÉMÁNAK A SZEMÉTTEL KAPCSOLATBAN, amivel a hétköznapokban találkozik?
Míg az elsőt megnyerőnek, informatívnak, érthetőnek, kedvesnek tartották, az utóbbit idegesítőnek, kellemetlennek, zavarónak – habár szintén érthetőnek - titulálták. A személyes véleményem az, hogy talán ezen a filmen ütköznek ki leginkább a reklámparódia jelei. Igen, a reklámok, amikkel nap, mint nap találkozunk ilyen idegesítőek, kellemetlenek, zavaróak. Mégis hatnak ránk.
A szemét és én
A kisfilmek jó apropót szolgáltattak ahhoz, hogy egy reprezentatív mintán felmérjük, milyen az átlag magyar felnőtt lakosság viszonya a szeméthez. Röviden: lesz dolgunk a szemléletformálással az elkövetkező 15 évben is. Az átlagos magyar felnőtt a legnagyobb problémának az illegális szemétlerakókat tartja. Ezen nem is csodálkozunk, hiszen ez az, amivel nap, mint nap találkozunk, szembesülünk. Ez az, ami a leginkább bántja a szemünket. Sokan hibáztatják az ipart és a kereskedelmet, de leginkább a kormányzatot a kialakult helyzetért. És úgy általában a lakosságot. Ami azonban szintén tanulságos, saját magukat nagyon kevesen nevezték meg első helyen a felelősség kérdésé- nek feszegetésénél. Sokan sokallják a reklámokat és a csomagolóanyagokat. De az átlagos felnőtt lakos fejében nem kapcsolódik össze a saját fogyasztói, vásárlási szokása és a hulladék mennyisége közötti összefüggés. Mindenki számára érthető a betegségmegelőzés, vagy a bűnmegelőzés fogalma, azonban a hulladékmegelőzés, mintha nem is magyarul lenne. Mint ahogy az sem igazán világos, hogy mi is a különbség az újrahasznosítás és az újrahasználat között. A fejekben a környezettudatos viselkedés azzal kezdődik, hogy nem szemetelek és azzal ér véget, hogy szelektálok. Ne legyünk persze telhetetlenek. Már ez is nagyon nagy szó! Mint ahogy az is biztató, hogy nagyon sokan gondolják úgy, hogy tudnák csökkenteni a háztartásukban keletkező hulladék mennyiségét, ha ez anyagilag is megérné nekik. Magyarul nem csak a szemléletformáló, oktató tevékenységünkre lesz szükség a jövőben, hanem az érdekképviseleti, érdekérvényesítő képességünkre is differenciált szemétdíj, termékdíj, betétdíj terén is.
Mozsárné Zagyva Gabriella
A reklámfilmek és a hatékony-
ságvizsgálat az Európai Unió tá-
mogatásával, az Európai
Regionális Fejlesztési Alap társ-
