Oktatási eszközök hulladékból

Juli: Nővér, te egy új eszköztárat fejlesztesz ki bölcsődés és óvodáskorúak oktatásához, köznapi alapanyagokból. Hogy kezdődött?

Cetana nővér: Svédországban az egyik Ánanda Márga bölcsődét látogattam meg. Feltűnt, hogy ott még a szemét is nagyon tetszetős. A svéd szemét ihletett meg :-). Az EEE ugyanannyira tudományos, mint a Montessori eszközök, de játékosabb, és könnyen, gyorsan elkészíthető. Az eszköztár igazodik minden kisgyermek kiindulási szintjéhez, követi a fejlődését, így vidám és fokozatos alapozást nyújt ahhoz, hogy az élethosszig tartó tanulás magabiztosan végzett, örömteli tevékenység legyen.

J: Milyen anyagokat használsz fel?

C: A színházhoz például a Nap a gyümölcsös ládák elválasztó kartonjából készül. A matek csomagban a visszafelé számolás gyakorlására szolgáló rakéta egy tökéletes alakú ecetesüveg, aminek a tetejére papírcsúcsot teszek – ez az ajtó. Az űrhajós alufóliából van, és egy kis papírdobozon ül a rakétában. A „kivonás kígyó” teste az akváriumokban használatos levegőztető cső. A farka egy eldobható golyóstoll kupakja. Agyagból csinálok kis almácskákat, amivel meg kell etetni a kígyót. A konyhai papírtörlő kartonhengere tökéletes eszköz egy hagyományos indián ritmusjátékhoz, amit eredetileg botokkal játszottak.

A manapság általános “törhetetlen” játékok nem segítik a gyerekek felelősségérzetének kifejlődését, mert nem kell, hogy tiszteljék azokat (általában túl sok is van nekik). Az EEE-re meg kell tanulniuk vigyázni. Sérülékenyek, így arra késztetik a gyereket, hogy óvatosan bánjon velük. Ez egy üdítő újdonság a törhetetlen, „kakaóbiztos” játékokkal szemben, melyeknek nem számít, ha elhajítják, rálépnek vagy vízbe dobják. A kisgyerekek mindent a “csinálás”, a tevékenység által tanulnak meg. Ha a játékaik törékenyek vagy szakadósak, ez arra neveli őket, hogy tisztelettudóbban bánjanak a környezetük és a természet tárgyaival is. Ugyanakkor az elromlott darabok könnyen pótolhatók; van, aminek az újrakészítésében ők is részt tudnak venni, ezáltal optimista és aktív hozzáállás alakul ki bennük az élethez.

J: Ötéves gyerekekről el tudom képzelni, hogy óvatosan bánnak a játékukkal. De mi a tapasztalatod az egész kicsikkel?

C: Ha a játék a gyerekhez van szabva, nem nehéz neki helyesen használni azt és vigyázni rá. A pedagógus feladata a megfelelő játékot adni. Az EEE-t a gyakorlatban fejlesztem tovább. Kórházakban kapok erre lehetőséget, olyan osztályokon, ahol hosszú időt töltenek a gyerekek, tehát a betegségen felül az otthontól való távollét is nehéz. Egész kicsi, pelenkás babákkal is kipróbálok játékokat. Látható, hogy igyekeznek megfelelően bánni velük. Persze, kihívás nekik, de ha vezetem őket, megtanulják a helyes használatukat.

J: Kialakulhat mindebből egy úgy oktatási stílus, egy új iskolarendszer, mint a Waldorf vagy a Montessori?

C: Nos, ez az álmom... Először is szeretném alaposan kipróbálni az EEE-t. Itt Oroszországban a vidéki gyermekotthonokat veszem célba. Ezekben az intézményekben ugyanis nincs elég játék vagy oktatási eszköz. Az EEE a szegényebb országok vagy régiók számára különösen fontos lehet. Az évek során kifejlesztettem egy oktatáselméleti rendszert, amelyet szintezésnek (levelling) hívok. Ez egyénre szabott tanterv, de új megközelítéssel: egyesíti a tanárra hagyatkozó tanulást a szabad stílusúval. A szintezés és az EEE együtt alkalmazva válhatna arany középúttá...

J: Gondolsz rá, hogy üzletet csinálj belőle?

C: Nem! Még nincs is abban a fázisban, hogy ezen gondolkozni kelljen. És hát jelenleg még ismeretlen – nem lenne piaca. Később, ha a válság annyira elmélyül, hogy az emberek elég szegénnyé válnak hozzá... :-)... akkor talán lehetne sorozatban gyártani egyszerű és olcsó készleteket. Egyelőre a módszereket és technikákat szeretném átadni. Szponzorokat keresek és oktatási intézményeket, ahol készek kipróbálni őket. A Szentpétervári Nemzetközi Nők Klubja már két ízben támogatta adománnyal a munkámat. Örömmel mutatnám be Magyarországon is, ha van érdeklődés...

E-mail: didicetana@yahoo. com, tel.: +7-812-2954951

Magyarországi kapcsolat: [email protected]

Az interjú teljes terjedelmében honlapunkon olvasható.