A III. Nemzeti Környezetvédelmi Program hulladékos vonatkozásai
A Hulladék Munkaszövetség március 25-én szakmai műhelymunkát szervezett a III. Nemzeti Környezetvédelmi Program hulladékos vonatkozásairól. A délután a részletek elemzésével indult, de mire besötétedett, az állami hivatalnokokat és a civileket is a tágabb összefüggések foglalkoztatták. A Greenfo cikke.
Szilágyi László a megbeszélésnek otthont adó HuMuSz elnöke bevezetőjében elmondta, hogy idén a hulladékos fronton fontos dokumentumok megszületése várható. A HuMusz szeretné, ha a Nemzeti Környezetvédelmi Program nem hibázná el a hulladékhierarchiát, vagyis a hulladék képződésének megelőzésére tenné a hangsúlyt. Idén kell elkészülnie az Országos Hulladékgazdálkodási Tervnek is. A HuMuSz-nak szívügye az érdemi társadalmi egyeztetés, ezért indul a műhelymunka.
Dr. Gergely Erzsébet, a KvVM Stratégiai Főosztályának vezető-helyettese
jól kihasználta a vetítővásznat, komoly méretű táblázatokban mutatta be
a Nemzeti Környezetvédelmi Program múltját, jelenét, kapcsolódását a
többi fontos dokumentumhoz. Az Országgyűlés éppen a HuMuSz
megalakulásának évében – 1995-ben – törvényben írta elő a hazai
környezetpolitika középtávú irányait meghatározó 6 éves Nemzeti
Környezetvédelmi Programok elkészítését. Az 1997-2002 közötti
időszakról szóló NKP-I optimista mű volt. Mindent átfogott, de keveset
foglalkozott azzal, hogy az intézkedéseket ki és mikor fogja
végrehajtani, gyenge volt a költségvetési kapcsolata is. Az NKP-II az
EU csatlakozásra készült, hatékonyabb volt az intézményesülés, egyes
tárcákkal kimondottan jó együttműködés alakult ki. Az NKP-III. a 2009
és 2014 közötti időszakra készül. A gyerekbetegségeken túljutva minden
intézkedéshez felelősök tartoznak. A keretprogram készítői jól látják a
többi tárcával a kapcsolópontokat, és már azt is tudják, hogy a
végrehajtás szempontjából a legfontosabb a politikai akarat.
A
Nemzeti Környezetvédelmi Program helyét ma már meghatározza, hogy van
egy Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiánk, a Magyar Köztársaság
Kormánya 2007. június 29-én fogadta el. Elvben ez szabja meg a NKP – és
sok más program – irányát, de finoman fogalmazva: vannak még
nehézségek.
Gergely Erzsébet a természetvédelem példáján
mutatta be a konfliktusok súlyosságát. Hiába dolgoznak évekig gyönyörű
természetvédelmi projekteken, ha egy konkrét területtel kapcsolatban
kiderül, hogy egy nagy közútfejlesztés a legmagasabb szintű döntéshozók
szemében prioritást élvez, és a természetvédők minden tervét keresztbe
vágják.
A következő előadó, Krómer István még élesebben
fogalmazott. Tehette, hiszen neki az a dolga, hogy az országgyűlési
biztos munkatársaként a jövő nemzedékeket képviselje. Egyre-másra
olvasta az idézeteket a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiából és
az NKP-III tervezetéből és kíméletlenül sorolta az ellentmondásokat. Én
is örülök, ha azt hallom, hogy egy Tisza-parti nagyközségben a kormány
támogatásával több mint 1 millió forintos munkahely teremtési program
indul – mondta – de hogy viszonyul ez azokhoz a tízmilliárdokhoz,
amennyivel a kormány multinacionális vállalatok nyilvánvalóan káros
termékeket gyártó beruházásait támogatja? Ráadásul zöldmezős
beruházásokat, hogy még az élőhelyek pusztulása is nyilvánvaló legyen.
Vissza
az NKP III. Hulladékgazdálkodási Akcióprogramjához. Demeter Zoltán, a
Miskolci Zöld Akció Egyesület elnöke elemezte a dokumentumot, és
kritikáját a szokásosnál egyszerűbb matematikai formulákban mutatta be.
Például így: Hányszor szerepel a civil szó a dokumentumban? A helyes
választ a képen láthatják.
Érdemes volt felvetni a kérdést, mert kiderült, hogy a helyzet nem
ennyire rossz. Gergely Erzsébet elmondta, hogy a kilenc tematikus
akcióprogramban külön-külön valóban nem szerepel a civilekkel való
együttműködés, de az összefoglaló részben igen, szándékaikban pedig
egyértelműen.
Markó
Csaba főosztályvezető-helyettes a pragmatikus hulladékos vonalat
képviselte. Tudomásul kell venni, hogy az EU csatlakozást követően a
hulladékhasznosítás állami támogatása megszűnt, a hulladékok anyagában
történő hasznosítása visszaesett. Ha egyszer a lerakást korlátozni
akarjuk, akkor vagy a hulladékexportot kell megfontolnunk – ami etikai
szempontból kifogásolható – vagy a termikus hasznosítást kell
elfogadnunk. (Azok kedvéért, akik nem otthonosak a szakzsargonban: a
termikus hasznosítás a hulladékégetés szebben csengő neve). A
jelenlévők közül a gondolatmenetet mindenki értette, de nem mindenkinek
tetszett.
Dr. Farkas Hilda, a KvVM Környezetgazdasági
Főosztályának vezetője rámutatott néhány olyan tényre, amely az
újszülöttek (és a greenfo tudósítója) számára új volt. A 90-es évek
elején a bányászat, a kohászat, az építőipar termelése visszaesett,
ezért az összes hulladék mennyisége (főképpen a bányászati és építési
hulladékok mennyiségének csökkenése miatt) kevesebb lett. De mi nem
erre szeretnénk büszkék lenni! – mondta a főosztályvezető asszony.
A
települési szilárd hulladék mennyisége az elmúlt években nagyjából
állandó volt, és most sem azért várható enyhe csökkenés, mert a
Minisztérium, az önkormányzatok és a civilek együttesen nagy
eredményeket értek el a hulladékmegelőzésben és komposztálásban. A
hulladék mennyisége a fizetőképes kereslet visszaesése miatt fog
csökkenni.
Zalatnay László, az Inspi-ráció Egyesület képviseletében a
részvevőket a hulladékkérdés tágabb összefüggéseinek megvizsgálására
bíztatta – nagyszerű eredménnyel. Ha bezárjuk magunkat a szűk
szakterületünkbe – kezdte gondolatát – akkor miközben az egyik
problémát megoldjuk, 3 másik keletkezik. Esteledett, és kiderült, hogy
az állami hivatalnokok és a civilek sok tekintetben nagyon hasonlóan
látják a helyzetet. Nem arról van szó, hogy a stratégákat akadályoznák
a stratégiák készítésében, a baj főképpen a megvalósításukkal van.
Krómer István így fogalmazott: Társadalmi szinten – és persze
globálisan is – valami olyasmi zajlik, mintha a tűzoltók szabadon
választhatnának, hogy porral, habbal vagy vízzel oltják a tüzet, de
közmegegyezés van arról, hogy a gyújtogatók ellen fellépni tilos.
A
tűzvész egyelőre pusztít, de a műhelymunkának így is volt értelme.
Fontos, hogy a gondolkodó emberek – akár készítik, akár kritizálják a
stratégiákat – világosan lássák helyzetüket.
Gadó György Pál, Greenfo
Az eredeti cikk a Greenfo hírportálon jelent meg.
A hulladékgazdálkodástól a fenntarthatóság felé: társadalmi részvétel a környezetpolitikai stratégiáktól a helyi "nulla hulladék" kezdeményezésekig c. pályázati program keretében szervezett műhelymunkát támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia,az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.