Még nem készült részletes megvalósítási terv az irányelvhez (merthogy ilyen is kell), de a Bizottság már felvázolt néhány szükséges intézkedést a következõ két évre. Ezek nagy része arról szól, hogy ki, mikor és milyen formában fogja megmondani, hogy mi mit jelent a leírt szövegben, illetve hogy ki hogyan fogja kiszámolni, hogy elérte-e azt, amit el kell érnie, vagy hogy egyáltalán kit mennyire kötelez mindaz, amit a paragrafusok írnak, és hogy ki mit tehet azért, hogy a leírtak megvalósuljanak...  
Ennek megfelelõen a Bizottság feladata a következõ évekre:
1.    A hulladék hierarchiát hulladékgazdálkodási prioritási sorrendként kell alkalmazni. Ez elvben most is így van, a magyar Hulladékgazdálkodási Törvény (Hgt) is szépen hozza a megelõzés fontosságát és elsõbbségét – csak valahogy a gyakorlatban nem találkozunk vele. Mindenesetre amikor a kormányok a hulladékgazdálkodás fõ irányvonalairól döntenek, akkor a megelõzés – újrahasználat – újrafeldolgozás – hasznosítás - ártalmatlanítás fontossági sorrendjét kell alapul venni… egészen addig, amíg egyértelmûen ki nem derül, hogy ez nem megvalósítható (pl. technikai jellegû okokból, gazdasági életképesség hiánya miatt vagy környezetvédelmi okokból). A pontos értelmezéshez a Bizottság útmutatót állít össze, ugyanígy az „életciklus szemlélet” értelmezéséhez is.  
2.    A keretirányelv arra kéri a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a biológiailag lebomló hulladékok különgyûjtésének komposztálási célú támogatására és a biogázüzemek elterjesztésére. A Bizottság átfogó elemzést (zöld könyvet)  fog készíteni a biológiailag lebomló hulladékokra vonatkozó szabályozás kialakításához (ezt az érintettek konzultációja követi, utána javaslatterv és hatásvizsgálat).
3.    Bizottsági döntéshozás keretében kell meghatározni (2010-ig), hogy hogyan mérjék az újrahasznosítási célkitûzéseket.
4.    2013 decemberére minden tagállamnak hulladékmegelõzési tervet kell kidolgoznia, ehhez a Bizottság útmutatót állít össze, várhatóan 2009 végére. 2014-re a Bizottságnak megelõzésre vonatkozó konkrét célkitûzésekkel kell elõállnia.
5.    Ki kell találni a megelõzés sikerét mutató indikátorokat.
6.    A megelõzési ötletek és meglevõ jó gyakorlatok összegyûjtésére honlapot indítanak.
A keretirányelv parlamenti jelentéstevõje (rapportõre), Caroline Jackson, aki az egyeztetési folyamat során számos elõremutató parlamenti javaslatot veszni hagyott, most maga is elismerte, hogy az elfogadott szöveg több ponton meglehetõsen homályosra sikeredett. Jackson szerint ez azért alakult így, mert egy olyan informális találkozó keretében állapodtak meg a végsõ verzióról, amelyen a tagállamok képviselõi nem voltak jelen, és a döntést sebtében hozták meg. Érdekes ezt pont attól az embertõl hallani kritikaként, aki nagymértékben felelõs volt az egyeztetés menetéért.
Jackson az európai hulladékipar (FEAD) egyik konferenciáján részletesen is taglalta a kérdéses pontokat. A képviselõnõ idézte például az újrahasznosításra vonatkozó egyik cikkelyt, amelyben az áll, hogy „2020-ra elõ kell készíteni legalább a háztartási, ill. lehetõség szerint az ehhez hasonló, de más eredetû papír, mûanyag, fém és üveg hulladékok minimum 50 tömegszázalékos újrahasznosítását és újrahasználatát”. Nem világos azonban, hogy az 50%-os célkitûzés anyag-fajtánként értendõ-e vagy pedig összességében.  Nagyon nem mindegy, hogy az elérendõ 50 tömegszázalékot például intenzív papír és fémgyûjtéssel „kilóra” kihozzuk-e, miközben pl. az üvegek elenyészõ töredéke kerül csak újra használatra vagy hasznosításra.     
Tisztázatlan az is, hogy „mikortól nem hulladék a hulladék” (end of waste),  azaz a különbözõ anyagok mikor (milyen hasznosítási fázisban) számítanak ismét terméknek. Másképpen fogalmazva: mikor esnek ki a hulladék irányelv hatálya alól, mikortól lesz PET-palackból és gyümilé-dobozból ismét „hû de hasznos” másodnyersanyag… vagy épp tüzelõanyag. Környezetvédelmi szempontból ez azért fontos elhatárolás, mert a hulladékokra vonatkozó szabályozások számos tekintetben szigorúbbak, mint a termékekre vonatkozó elõírások. A kérdés eldöntésére szintén a Bizottságnak kell valamiféle módszertant kiokoskodnia.
A Bizottság vizsgálni fogja az irányelv tagállami jogrendbe történõ átültetését, ehhez útmutatókat dolgoz ki (l. fentebb). Az útmutatók szövegét a Parlament is megvitatja, azaz a képviselõknek még lesz lehetõségük zöldebb irányba tolni az irányelv valós tartalmát.
A következõ két évben tehát a zöldek sem fognak unatkozni. Az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB), a Föld Barátai, a GAIA Europe biztosan dolgozni fognak az ügyön. A HuMuSz is nagy kihívásnak tekinti a hazai hulladék-megelõzési terv megalkotását, amirõl - remélhetõleg - érdemi vita bontakozik majd ki [2].

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve ( 2008. november 19. ) a hulladékokról:
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32008L0098:E...
[2] A magunk javaslatait már 4 évvel ezelõtt összefoglaltuk a „paradigmaváltás a hulladékgazdálkodásban” c. anyagunkban, ami elérhetõ a http://onkormányzat.humusz.hu/kincs_ami_nincs  oldalon.

Brüsszelben átadták a 2008-as év legrosszabb EU lobbistája díjakat.
Az internetes szavazáson több mint 8500 ember vett részt.  A legrosszabb lobbistának járó díjat a szavazatok több mint 50%-ával megosztva  kapta a bioüzemanyag lobbiba tartozó Malajziai Pálmaolaj Tanács, a brazil cukorüzletben utazó UNICA valamint az Abengoa Bioenergy nevû cég. A kitüntetést félrevezetõ információikért és zöldrefestés (= álzöldítés) miatt kapták. Lobbistáik ugyanis azt próbálták elhitetni az Európai Parlament képviselõivel, hogy a bioüzemanyag használata fenntartható.
Az Érdekkonfliktusban Leginkább Érintett Képviselõnek járó díjat a finn Piia Noora Kauppi vehette át, aki a szavazatok 26%-át kapta. A képviselõ parlamenti helyét arra használta, hogy jövendõ munkáltatójának (egy, a bankok érdekeiért lobbizó szervezetnek) a szekerét tolja. A bankszektorra vonatkozó gyengébb szabályozásért harcolt, miközben tudta, hogy 2009 januárjától a Finn Pénzügyi Szolgáltatók Szövetségénél fog dolgozni.
Errõl a díjról nem sokkal maradt le (23%-kal a második helyezést érte el) a hulladék keretirányelv parlamenti jelentéstevõje, Caroline Jackson (képünkön), aki rapportõri kinevezésekor elmulasztotta jelezni a Parlamentnek, hogy az Egyesült Királyság egyik legnagyobb hulladékkezelõ cégénél tanácsadó testületi tag, s onnan korábban juttatást is kapott.
A 2008-as Év Legrosszabb Lobbistái Díj szavazását és kiosztását a következõ három szervezet rendezte meg: Corporate Europe Observatory, Friends of the Earth Europe, Lobbycontrol and Spinwatch.