A Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget

űanyag-öböl a nyílt tengeren — és élőhely is
A világ óceánjaiban felgyülemlő műanyaghulladék áramlatai közül az egyik legszembetűnőbb a Csendes-óceán északi medencéjében kialakult forgás: ebben a körben gyűl össze a lebegő hulladék, amely a tengeri áramlatok révén jut a középső vízterületre. Így jött létre a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget, nem homogén „szigetként”, hanem szétterülő, lebegő hulladék-zónaként.

Évtizedek óta halmozódik benne a műanyag: palackok, halászhálók, csomagoló- és fogyasztói hulladék, valamint apró, mikroműanyag részecskék formájában is jelen van. Az áramlatok mozgása miatt ezek a hulladékdarabok a víz felszínén sodródnak, gyakran több ezer kilométerre a szárazföldtől.

Élőhely a szemétben — furcsa ökoszisztéma
Érdekes, és egyben aggasztó fejlemény, hogy ez a műanyaggal terhelt zóna — bár ember okozta — sok tengeri élőlény számára vált „otthonná”. Medúzák, lebegő tengeri lények, apró kagylók, rákok, plankton-szerű organizmusok — olyan szervezetek, amelyek eddig partközeli vagy fenéklakó élőhelyeket választottak — most a nyílt óceán közepén sodródó „úszó szigeteken” telepedtek meg.

A kutatók szerint ezek az organizmusok a hulladékdarabokon „úszó szigeteket” használják arra, hogy szálljanak, szaporodjanak, táplálkozzanak, mintha egy alternatív ökológiai rendszer jött volna létre, a szemét felett lebegve.

Ez a jelenség rávilágít arra, hogy az emberi hulladék nem csupán pusztít, paradox módon új életformáknak is teret ad, bár azok túlnyomó többsége valószínűleg rövid életű, sérült vagy torz ökológiai viszonyok között.

Miért veszélyes — nem csak természetvédelmi szempontból
Ez az „úszó ökoszisztéma” több szempontból is veszélyes:

• A hulladékdarabok között gyakori, hogy halászhálók, szakadék fóliák rejtőznek: ezek csapdába ejthetik az élőlényeket, fulladást, sérülést okozva
• A műanyag nem bomlik gyorsan: lebeg, sodródik, töredezik, mikroműanyagokká válik, amelyek bekerülhetnek a vízi táplálékláncba, a planktonoktól halakon át az emberig.
• A hulladék és a rajta élő organizmusok együtt mozgása lehetővé teszi invazív fajok terjedését, korábban elkülönült ökoszisztémák összekeveredését, genetikai zavarokat, fajok versenyét és destabilizálódást.
• Az óceán közepén úszó szemétszigetek „rejtett szmogként” terjednek: sokszor nem láthatóak a felszínen, így kevésbé figyelünk rájuk  ,z megnehezíti a monitorozást és a beavatkozást.

Mit üzen ez nekünk, a szárazföldön élőknek?
A Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget története a mi döntéseink tükrében is megíródik: minden eldobott műanyag, minden hanyag hulladék-kezelés hozzájárul egy olyan gigantikus, élő-halott közösség létrejöttéhez, ami végül mindenkire hatással lehet. Ha szeretnénk megőrizni az óceánok egészségét — és az emberi jövőt —, akkor nem elég az, hogy kevesebb műanyagot használunk. Tudatosan kell cselekednünk: minimalizálni a hulladékot, támogatni a tisztítási kezdeményezéseket, és felelősséggel bánni a fogyasztással.

Ez nem csupán környezeti kérdés, a bolygónk jövője, az élet sokszínűsége és az emberi közösségek sorsa forog kockán.

Forrás: planetz.hu