Kell-e nekünk üveges tej? Kell, hát!
1. szám, 1995. nyár

Végérvényesen elszabadult a fogyasztói társadalom. Külföldi érdekeltségű vállakozások hozzák ide Nyugatról már kiutált szemetüket (legyen az csomagolás vagy maga a termék), mert itt a könnyen kijátsztható gazdasági és környezetvédelmi szabályozás miatt gyakran azt csinálnak vele, amit nem szégyellnek. És semmit nem szégyellenek. Költségvetésük néhány ezrelékéből már építgetik cégük zöld arculatát, amivel minden tájékozatlan fogyasztót meg tudnak téveszteni.
1. szám, 1995. nyár

A Tejesüveg és a negyven Zacskó: - Hellósztok! - köszönt illőn, mikor behuppant a hűtőpultba. - Megjöttem! - Ki vagy te? - kérdezték a petyhüdt tejeszacskók gyanakodva - és mit akarsz itt? - Én egy Tejesüveg vagyok, és azért jöttem, hogy maradjak - szólt az üveg, aki tényleg az volt.
1. szám, 1995. nyár

A McDonald's hamarosan áttér a műanyagpálcikákról a fakanálra. Műanyagpohár helyett pedig ostyakehelyben adják a fagyit. A cukor az adagolóból, a tejszín a kannácskából jön. A fentieket az osztrák McDonald's jelentette be osztrák újságokban: a dobozos kóla száműzve, műanyagtető csak kívánságra jár. A magyarnak ez még nem jár. A magyarnak jó volt évekig a polisztirol ágytál, jó lesz egy ideig még a kólás köcsögduda, a a műanyagrudacska, -kelyhecske, -poharacska, a vegykószemét is. Úgyhogy BcFitty és BigMeg.
1. szám, 1995. nyár

A helybéliek a horgászatnak egy különleges válfaját fejlesztették ki az idők során. Hosszú (többnyire réz) drótokat fektetnek le a mederben, amikor eljön az idő, a horgász egy vékony drótot csatlakoztat a vízben lévőhöz, majd átveti azt a víz mellett haladó vasút villamos vezetékén. A vékony drót elég hamar elolvad, a halaknak és nemcsak nekik 27 ezer volt jut osztályrészül. A több tonna szemét mellett jónéhány kilométer(!) ilyen drótot szedtünk ki a Marosból.
2. szám, 1995. ősz

Dollárszagú Dobozos Dezső egyszercsak itt termett. Azt mondta, hogy neki lenni sok-sok töke és a világ legnagyobb környezetvédő technológia. Azt is mondta, hogyha ő iderittyent nekünk magyarnak egy dobozfosó gyárat, akkor aztán csakúgy tejel majd a tetratőgyű magyar marha!
2. szám, 1995. ősz

A levelek összsúlya 80 g. Tekintélyes mennyiség, ha elolvassuk, hogy mindössze 250.000 db készült belőle a szerencsés kiválasztottaknak, akik már két fordulón túljutottak. Tehát kb. 20 tonna szeméttel lepték meg ismét a magyar lakosságot. (Reader"s Digest)
2. szám, 1995. ősz

Az égetés a technológia győzelme a józan ész felett. Fogynak a földi erőforrások. Egyre kevésbé engedhetjük meg magunknak, hogy felesleges csomagolóanyagokra pazaroljuk a még hozzáférhető természeti örökséget. Csak épeszű takarékosság és fogyasztáscsökkentés jöhet szóba ezután! Márpedig a hulladékégetés inkább fogyasztásra ösztönöz. Láthatatlan füstté (és jól palástolható salakká) varázsolja a ronda szeméthegyeket, a tisztaság látszatát keltve ezzel.
3. szám, 1996. tavasz

Egyszer volt, hol nem volt, a Pillepalack Hegyeken is túl, egy kicsi kis falvacska. Olyan kicsi volt, hogy hiába keresnéd a térképen. Ebben a falucskában még egy árva dobozos kólát (lónyálat), se lehetett találni. Itt a tej se nem zacskós, se nem tetrapakkos, mert egyszerűen egy teremtményből jön ki, amit úgy hívnak, hogy tehén. Nincs ide-oda szállítgatás, agyoncsomagolás, pasztőrözés, vizezés!Itt se fog a mekkdonaldsz autós zabáldát nyitni! No, de ez nem mese ám, mert ez a falucska létezik, a neve Visnyeszéplak.
4. szám, 1996. nyár

Amikor tőlem a világ három legfölöslegesebb dolgát kérdezik - én bizony hengeres dolgokat mondok: az alumínium dobozt, a fehérbádog dobozt meg a vegyes alu-bádog dobozt.
5. szám, 1996. ősz

Néha úgy elfáradok guberálás közben, hát lekushadok a szuper markecoló elé a lócára és csodálkozom erősen, hogy hogy bírják kiinni azt a ragacsos lónyálat a fiatalok abból az aloménomból. Bele se fér az orruk abba a kis szusszanó résbe, a felét mindíg magukra csurgatják. Kérdezem tőlük, mennyi az üvegbetét azokra, oszt csak röhögnek, hogy semmi, különben is aloménom. Adják nekem, mondom, majd visszaváltom én, ezen is röhögnek, nesze Vera, váltsd vissza, ha bírod.
5. szám, 1996. ősz

Nem vette át a McDonald's azt a 792 db tányért, amelyet a HuMuSz gyűjtött a McSegély akcióban. Azt írták, hogy csak az eldobható csomagolásokkal tudják biztosítani a megfelelő színvonalat a gyorsetetőkben.
5. szám, 1996. ősz

Végre, nálunk is kapható V.W.Link, a neves hottentotta feltaláló univerzális csodakapszulája, a SIN-SAN. Rendelje meg azonnal! Megoldja minden problémáját! Biomagnetikus erejével magához vonzza a pénzt, így viselője pillanatokon belül meggazdagszik. Szexhormon-illatanyagával a kiválasztott személyt is Önhöz bűvöli. Rendelje meg most - és mindörökké! Kapja be a kapszulát!
6. szám, 1996. tél

Szerkesztőségünk pedig beköltözött a kutyaszaros Büdöspestre. Ujpalotán rendezhetünk be egy helyiséget a Kontyfa utcai 12 évfolyamos iskola jóvoltából.
7. szám, 1997. tavasz

Engem vert meg a sors azzal, hogy én vezethettem az iskolai csapatot a Föld Napján a Pólus Centerben rendezett vetélkedőn. Már az ötlettől is kirázott a hideg, kinek jutott eszébe pont ott ünnepelni, ahol a legpazarlóbb fogyasztói szokásokat erőltetik ránk?! A Western City (továbbiakban: WC) közepén jégpálya van, amitől kicsit kihűlt a vesém, minek is mentem pedagógusnak!
8. szám, 1997. nyár

- Mit gondoltok azokról az ételekről, amelyeket a cég forgalmaz, és amelyeket nektek kellett elkészíteni? - Hát nem mindegyiket enném meg, most hogy láttam, hogyan készül... Ennyi pénzt elkérnek, és nincs semmi benne... Mindenből nagyon kevés van benne, csak úgy látszatra. (Interjú két gimnazista lánnyal, aki a McDonald's-nál dolgozott)
9. szám, 1997. ősz

önszabályozás = Ön szabályoz, mi meg tojunk rá..
9. szám, 1997. ősz

Festői táj és kietlen pusztaság. Idegenforgalmi vonzerő és aknazár. Természetvédelem és kisróka hullák robbantás után. Beremend sorsát a Cementmű és az országhatár szabja meg. Mindkettő huszadik századi találmány.
9. szám, 1997. ősz

Riporter: Magyarországról várnak szállítókat, vagy várnak külföldről is? Tulajdonos: Főként magyar ügyfeleknek szeretnénk dolgozni, de a grazi, tehát az ausztráliai (sic!) szállításokat eddig Németországba vittük, de mivelhogy ez közelebb van, ide szeretnénk hozni, és ez segítene az anyagiakban is schillingben vagy márkában.
9. szám, 1997. ősz

Addig is a tanszékeket járjuk sorra. Megpróbáljuk rábeszélni őket, hogy ahol lehet, használjanak újrapapírt. Ez sem egy önbizalombarát munka. A jó úttörő azonban sohasem csügged! Optimizmus és Csakazértis, stb.
10. szám, 1997. tél

A Tetra Pak játékprogramjáról. Az 1. játékban nekünk kell rekeszeket elhelyezni a teherautón és addig mozgatni a teherautót(!), amíg uszkve 6 méter magasról (a futószalagról) minden üveg beleesik a rekeszekbe. Mint az életben. Az üvegek törnek! A program azt mondja: Maradt: 50 olajad, 90 homokod, 90 fémed, 90 faanyagod. Egész büszke lehetek magamra!
10. szám, 1997. tél

- Telefonkártya van? - Talán a jövő hét elején... - És pohárkészlet? - Nálunk elfogyott, a másik bódéban még lehet... - Falióra? - Nem ajánlom, mert megbízhatatlan... Középkorú hölgy reakciója a sok nemre:  Akkor vegyünk, ami van!!! 
10. szám, 1997. tél

A szociális piacgazdaság (szo-pig) című sikerdarabban a fogyasztó kulcsszerepet kap, hiszen a szo-pig célja éppen a polgároknak javakkal-szolgáltatásokkal való, legmagasabb színvonalon történő ellátása. Kikopott népi ellenőrökkel nem lehet fogyasztóvédelmet csinálni: a szo-pig polgárának fogyasztóvédelmi törvény dukál.
10. szám, 1997. tél

Na, amikor egy környezetvédő elkezd valamit írni a sulibüféről, akkor: - tuti, hogy az összes büfés felkapja a vizet - tuti, hogy a gyerekek azt hiszik, hogy ellenük találtuk ki az egészet - tuti, hogy az iskolavezetés is átmegy egyből morciba. Csupán az iskolaorvos és a takarító néni bólogat nekünk a kevesebb lyukas fog és csökkenő szemét okán.
10. szám, 1997. tél

Iskolabusz! - csapott a homlokára egy napon TetraPukk, a Nagy Mesemondó és Dobozgyáros. - Ez majd meggyőzi őket - mosolygott magában és máris nekilátott ötlete megvalósításához. Hogy miről és kiket kellett meggyőznie? Hát a buta magyar kisiskolásokat arról, ami tulajdonképpen a napnál is világosabb: a Tetra Brik doboznál elképzelni sem lehet kívánatosabb csomagolást a tej számára!
10. szám, 1997. tél

Ön mit kérne, kedves Olvasó, ha egyszer csak megjelenne egy európai vágású környezetvédelmi miniszter, szellem képében? Ilyenkor, kormányváltás közepette, aggodalommal figyeljük a híreket. Olyan csendes volt a kampány, hogy zöld gondolatokat egyik önjelölt politikus sem hangoztatott. Elmaradt a Ki tud nagyobbat ígérni a környezetvédelemben? című népi játék, ami nagy baj.
12. szám, 1998. nyár

A baleknak nézett Polgár azonban néha megmakacsolja magát. Miként annak idején a műanyaghólyagokba forrasztott féldecis vegykópálinkáknál. Mivel a gusztustalan, nejlonízű piát nem vette be a magyar gyomor, kénytelenek voltak visszahozni a kisüveget. Aztán a svéd Tetra Pak ment át pökhendibe. Handabandált, hogy mit flancolunk mi itt a borosüvegeinkkel, megteszi nekünk a téglatestűre formázott asztali bor is. Megitta azt a spanyol paraszt, rászokik majd a miénk is. Ez sem jött be. A nyakas magyar ragaszkodott a flaskájához, a dobozos borok pedig ott buggyantak meg a polcokon.
12. szám, 1998. nyár

Még áprilisban rendezett kiállítást a nagy kólás cég a Pólus Centerben (a legjobb hely erre a célra). Számos ország művésze álmodta bele saját nemzeti identitását a híres kontúrformába. Vagyis nem elég inni a leírhatatlan ízű és élettani hatású lét, de még a nagy dizájn előtt is illik dobni egy hátast.
12. szám, 1998. nyár

Az eljárásban kavaró, állandóan hátsó szándékot, botor összeesküvést, politikai indíttatást szimatoló urat Szilvás Zoltánnak hívták, aki - mint az IQ-italt piacra dobó WES Rt. (akkori) igazgatója - személyesen képviselte a cégét. Az eljárás eredménye ismert: a gyártási melléktermékb?l (sajtsavóból) készült ital se nem bio, se nem energiaital és az intelligenciához sincs köze. Szerintünk inkább okoz hasmenést, mint agymenést. Igazán kár volt a Xénia lázas gyerekeket behülyíteni vele. Aztán jött a nagyjelenet: a Fradi felvásárlása [nem jött össze]. Kár. Lelki szemeink el Ítt szinte már láttuk a megtáltosodott zöld-fehér fiúkat. Ahogy a raktáron maradt IQ bio-energiaitaltól feltunningolva, pallérozott elmével, sajtsavótól duzzadva, soha nem látott iramban romahoznak. A legközelebbi WC irányába.
12. szám, 1998. nyár

Ha a kormányzat nem is, az Olvasók talán igényt tartanak ránk. Szépen sorban jelennek meg kiadványaink, és egyre több helyre hívnak előadni minket. Tél végére készen leszünk egy hulladékos játékfilmmel, amit szeretnénk majd széles nyilvánosság előtt bemutatni.
13. szám, 1998. ősz

Végy egy sétáló palackot!, hirdeti a Nagy Buborékellátó a legújabb parancsolatot. Tulajdonképpen nagy ötlet. Eddig sétálás (futás?) közben még nem ittunk kólát, micsoda időpocsékolás! Ami nekünk nagy bevitelkiesés, az a kólás multinak nagy bevételkiesés. Ezt pedig nem engedhetjük meg! Persze vannak még szűz területek. Alvás közben még nem iszunk! A nap egyharmadát alvással töltjük és közben nem fogyasztunk!
13. szám, 1998. ősz

A használt tankönyvek visszagyűjtésénél ökológiai szempontból ugyanis hasznosabb lenne a több éven át használható tankönyvek általános bevezetése. Ez a hulladék megelőzés, amivel nemcsak a hulladék lenne kevesebb, de jelentős mennyiségű fát, vizet, energiát és környezetszennyezést (levegő- és főleg vízszennyezést) is megtakaríthatnánk.
14. szám, 1998. tél

A környezetvédelmi minisztérium vezetője máig nem elnöke egyik fociklubnak sem, ami elég sokat sejtet a tárca súlyáról a mai magyar viszonyok között. Ezen felül se nagyon tűnik ki nagy szorgalmával vagy szakértelmével, eddigi tevékenysége főleg abban merül ki, hogy néhány nap múltán cáfolni próbálja a gonosz firkászok sajtóértesüléseit.
15. szám, 1999. tavasz

Az előző kormányban a vezető párt magasan jegyzett politikusa, mi több egyik frontembere, PR-bohóca volt a környezetvédelmi miniszter, aki panyókára vetett öltönyben, mezítláb állt a Dunában, halászlét rotyogtatott, vodkát vegyítgetett, stb. Így vagy úgy állandóan szem előtt volt, és a maga módján szem előtt tartotta a környezetvédelem ügyét is. A mostani kormány és a kisebbik kormányzó párt nímandja lett a környezetvédelmi miniszter, akinek a nevét még soha nem hallottuk ebben a szakmában.
17. szám 1999. ősz

Az Állami feladatok átvállalása c. keretből a legnagyobb összeget (7 misi) a Gyulladásbiológiai Kutatások Alapítvány nevű, sosem hallott szervezet kapta illegális hulladéklerakók feltérképezésére. Jut eszembe, a pályázat beadása előtti napon járt nálunk egy fazon, aki biztosan tudta magáról, hogy fog kapni a fenti alapból a fenti célra, de mivel csak társadalmi szervezetek pályázhatnak, ezért minket akart rávenni, hogy pályázzunk a nevében. Hogy majd alapít erre egy káeftét.
18. szám 1999. tél

Az észak-amerikai tanulókat minden egyes alkalommal áruba bocsátják, amikor belépnek az iskolájukba. A reklámipar jelentős fejpénzt tűzött ki rájuk, hiszen az iskoláskorúak 300 milliárd dollárnyi vásárlóerőt jelentenek - akár azáltal, hogy maguk költenek, akár úgy, hogy szüleik kiadásait befolyásolják. Nincs mit csodálkozni tehát rajta, hogy a reklám-őrült fejvadászok arra az egyetlen helyre vetették ki hálójukat, ahonnan nem lehet menekülni előlük: az iskolákra.
21. szám 2000. ősz