Az üveghegyen innen

Más nyugati civilizációkhoz hasonlóan, a kanadai nagytestvérek is úgy általában fogyasztási "rendellenességekkel" küszködnek (óriás autók, óriás bevásárlószatyrok), ami jól mérhetõ például az általuk termelt hulladék mennyiségén. Nagy számok jellemzõek erre a városra, jó nagy számok.

A kommunális hulladék java arrafelé is a lerakón köt ki, ami városunk esetében egy közel 100 hektáros, eddig kb. 28 millió tonna hulladékot rejtõ aranytojást tojó tyúk, mármint persze az üzemeltetõnek. Ide évente kb. 1,1 millió tonna kommunális hulladék érkezik. A lerakóban képzõdõ biogáz (kb. 600 köbméter/perc) hasznosítására erõmû létesült, amely mintegy 20.000 otthonnak termel villamos energiát. Kanadai barátaink a hulladéklerakókat egyébként nem csípik (tipikus N.I.M.B.Y. tünet). Toronto ezért döntött úgy, hogy decemberben bezárják a lerakót, és a szemetüket, úgy ahogy van, egy mintegy 500 kilométer távolságra levõ, USA-beli hulladéklerakóba fogják szállítani. Kamionokkal... Szárazföldön. Már most is napi 150-200 kamion viszi az "árut". A kanadaiak nem szeretik a lerakókat, az amcsi üzletembernek "pénz beszél", tehát 500 km nem akadály. Azért állítólag a michigani népek is kezdenek háborogni, ami némi homályt vethet erre a briliáns nemzetközi tranzakcióra.

A háztartási hulladékok gyûjtése bizonyos mértékben szelektíven történik: az otthonokban jelen lévõ "kék láda" a mûanyagflakonok, üvegek és italosdobozok, a "szürke láda" a papír, míg a most bevezetendõ "zöld láda" a szerves hulladékok gyûjtésére szolgál. Ami nem ide, az a fent leírt hulladéklerakóra illetve "exportra" kerül. A rendszer szemmel láthatóan mûködik, a kék doboz tartalma a két válogatómû egyikébe megy, ahol a válogató gépsor jóvoltából évente mintegy 44 ezer tonnányi válik másodlagosan újrahasznosítható anyaggá (alumínium italosdoboz, HDPE, PET, üveg, kombidoboz), plusz a szürke doboz jóvoltából évente mintegy 110 ezer tonna papír is újrahasznosul. Ezen felül vannak még háztartási veszélyeshulladék-átvevõ helyek, hulladékudvarok is, amelyek száma és kihasználtsága azonban alacsonynak mondható. Szerintem.

Partnerszervezetünk, a Recycling Council of Ontario egy olyasféle szervezet, mint a magyarországi hulladékhasznosítók szervezete, tagsága jórészt újrahasznosításra szakosodott cégekbõl tevõdik össze. Egy általuk szervezett kétnapos konferenciára is sikerült eljutnunk, ahol több nagy hulladékos céggel sikerült szót váltani, köztük egy amerikai szupervállalattal, melynek képviselõje rövid beszélgetés után megnyugtatott, hogy bármikor letelepítenek egy teljes hulladék begyûjtõ- szállító-válogató-feldolgozó rendszert egy Budapest méretû városra is."Kúúúl" - mondtam én, sõt, névjegykártyát is cseréltünk, de további részletekbe nem bocsátkoztunk. Lelki szemeimmel már látni véltem a Fedeksz gépeket, amint csurig tömve magyar szeméttel Michigan felé húznak.

Végsõ konklúzió? A szelektív gyûjtés fent említett módszere jól mûködik több nyugati országban, így Kanadában is. A szeméthegyeket szét lehet válogatni, újra lehet hasznosítani, le lehet rakni, stb., mindezt úgy, hogy anyagilag mindenki jól járjon. A háttéripar rendelkezésre áll, minden elérhetõ. Azzal a boldog tudattal azonban, hogy a "blú boksz" megoldja minden hulladékos problémánkat, minden szép és jó, egyre nehezebb az emberek figyelmét a hulladékok keletkezésének megelõzésére fordítani, fogyasztási éhségünk mérséklésére ösztönözni.