Előrelépés vagy visszalépés az új 50 forintos betétdíjas rendszer? – Varga Péter írása
A Vince Magazin ismeretlen okok miatt levette az oldaláról Varga Péter nagy feltünést keltő cikkét, amelyből részleteket a Blikk is közölt (link), ezért ezt követően kénytelen volt a Varga Pincészet megjeleníteni az írást saját oldalán, hogy azok számára is hozzáférhetővé váljon, akik nem olvasták. Hozzájárulásukkal az alábbiakban változtatás nélkül közöljük mi is a teljes cikket.
Július 1-től megkezdődött a fém, műanyag és üveg italcsomagolások többségére vonatkozó DRS visszaváltási rendszer bevezetése. A kezdet, mint mindig, ezúttal is nehéz. Egyelőre kevés a REpont, sok a még nem betétdíjas palack, és főleg minden résztvevő egy tanulási folyamat elején áll. Az év hátralévő része sajnos rá fog menni a tanulásra, illetve a rendszer bővítésére és fejlesztésére. 2025-re azonban a nehézségek várhatóan megoldódnak. A fő kérdés viszont megmarad: érdemes volt-e a környezetvédelem szempontjából bevezetni az új rendszert? Lehetne persze a gazdaság és a lakosság szempontjaira, érdekeire is rákérdezni, ezekben a kérdésekben azonban egyértelmű a nem. Az új rendszer jelentősen növeli a gazdaság és a lakosság költségeit és a feladatait is.
Környezetvédelem a kukában
Nézzük mégis először a környezetvédelem szempontját! Az italipari csomagolóanyagok nagy részének visszagyűjtése, a DRS bevezetése uniós kötelezettségünk volt. A nyugati országok ebben már több mint egy évtizeddel előttünk járnak. Ez lehetőséget adott volna arra, hogy tanuljunk a példájukból. Sajnos nem ezt tettük, újításaink pedig mind károsnak bizonyultak.
A legnagyobb hiba – mondhatni: eredendő bűn – az volt, hogy az állam nem egy nonprofit, hanem egy profitorientált céget, a MOL Nyrt-t bízta meg a feladattal. A cég ezért létrehozta a MOHU-Mol Hulladékgazdálkodási Zrt-t.
A betétdíj nagyon alacsonyan, 50 forintban lett meghatározva. Folyosói pletykák szerint a MOHU nem vállalta, hogy nagyobb legyen. Németországban a betétdíj 100 forint. A Varga Pincészet két többutas palackban forgalmaz: a normál, vagyis 0,75 literes Varga palack betétdíja 150, a másfél literes Ház Boráé 250 forint. 31 éve dolgozunk betétdíjas palackokkal, tapasztalatunk szerint a díj mértéke szorosan összefügg a visszagyűjtés arányával.
A Varga Pincészet Kft. elsősorban palackos borok értékesítésével foglalkozik főként belföldi piacra. 2023. évben 14 millió palackot értékesítettek, ennek 88 százalékát betétdíjas palackban hozták forgalomba saját logós 0,75 l-es Varga palackban és 1,5 literes palackban. Árbevételük a 2023-as évben 7,2 milliárd forint volt, adózott eredményük 186 millió forint. Két fő telephelye van a cégnek, Badacsonyörsön és Feldebrőn, munkavállalóik száma 163 fő. Mindkét helyszínen termelnek bort, palackozás azonban csak a badacsonyörsi üzemben folyik.
A MOHU sokféle díjhoz és árbevételhez jut munkája során, messze a legjobban azonban akkor jár, ha a palackok nem kerülnek visszaváltásra. Ebben az esetben az 50 forintos betétdíj nála landol. A szolgáltató tehát abban érdekelt, hogy a szolgáltatás célja ne valósuljon meg. Talán ezért nem engedte meg, hogy a betétdíj magasabb legyen. A MOHU-nak van ugyan egy vállalása, hogy a vissza nem gyűjtött palackok miatt nála maradó 50 forintokat visszaforgatja a rendszerbe. Ezzel viszont csak azt vállalta, hogy a költségeit és befektetéseit ebből finanszírozza, az összes többi beszedett díj és árbevétel viszont megjelenhet profitként.
A számok nyelvén
A betétdíjas rendszer bevezetésének fő célja az unióban a környezetvédelem szempontjából legkárosabbnak tartott műanyag palack visszagyűjtése és használatának visszaszorítása. A Nyugat-Európában bevezetett rendszerek nem is terjednek ki az üvegpalackokra. A különbség hazánkban a két anyag között a MOHU-nak fizetendő szolgáltatási díjak között van, hiszen a betétdíj mindkét esetben 50 forint. Egy 1,5 literes egyutas borospalackért, ha üveg, akkor 19,1 forint, ha műanyag akkor csak 7,1 forint szolgáltatási díj fizetendő. A műanyag támogatása még nagyobb, ha nem a boroknál nézzük. Minden más termék esetében – ásványvíz, szörp, sör stb. – 1,5 literes palackokra számítva a 7,1 forinttal szemben üveg palack esetén 54,6 forintot kell fizetni. Vagyis adott vállalkozásnak sokkal jobban megéri műanyagba tölteni termékét, mint üvegbe.
A MOHU meghirdetett feladata a palackok visszagyűjtése és lehetőség szerint anyagként történő hasznosítása. A MOHU azonban nemcsak nem érdekelt a palackok visszagyűjtésében, de a visszagyűjtésből jelentős kára származik. A kereskedelemnek 5 forint plusz áfát fizet egy palackért kézi, 7,50-et gépi visszaváltás esetén. Az üveg és műanyag alapanyagból ugyan származhat némi jövedelme, de ez biztosan lényegesen kisebb, mint a több ezer REpontból történő elszállítás költsége. A műanyag palacknál, ahol a bevétele csak 7,1 forint, szinte biztosan ráfizet. Ezzel szemben igen jól jár, ha nem végez semmilyen szolgáltatást, mert a palack nem jön vissza.
A 1,5 literes PET palack után a termelő mindenképpen kifizeti neki a 7,1 forintot, az üveg után pedig az 54,6 forintot. Illetve természetesen az 50 forintos betétdíjat, amit ez esetben nem kell kifizetnie a kereskedelemnek. Így 57,1, illetve 104,6 forintos bevétel illeti meg a MOHU-t anélkül, hogy bármilyen költsége felmerülne. Tehát ha nem dolgozik, akkor nagyon szépen keres.
Üveg helyett a műanyagot támogatják
Hogy minden palack egységesen a MOHU szervezésébe kerüljön, ahhoz a DRS rendszerbe bele kellett erőltetni egy ősrégi rendszert, a többutas palackok, vagy ahogy az új rendeletek említik: a körforgó palackok működését. Ifjú koromban még nem ismertük az egyutas palackokat. A belföldi gyártású termékek mind többutasok voltak, még az orvosságos üvegek is. Ha pedig nagy néha egy francia konyakos vagy skót whiskys palack ürült, azt félretettük a saját termelésű pálinkánknak.
Az unió az egyutas palackokat, illetve az ezek visszagyűjtéséért felelős DRS rendszert átmenetinek tartja, 2030-tól már minden tagországnak az italipari összkibocsátásában el kell érnie a 30%-ot a körforgó palackokkal. Ezt az arányt évről évre kell majd tovább emelni. A múlt és a jövő tehát a körforgó palackoké, a jelen viszont nem, legalábbis Magyarországon nem. Amíg a nyugat-európai országok a DRS rendszert arra használják, hogy a gazdaság érdekelt legyen fokozatosan előtérbe helyezni az üvegcsomagolást, amit majd át lehet alakítani körforgóvá, addig – mint az előzőekben tárgyaltam – nálunk egyre kedvezőbb a műanyag palackozás helyzete.
A borászatban még külön büntetés is jár azoknak, akik palackként újrahasznosítják az üvegcsomagolást. Egy 1,5 literes egyutas palack forgalomba hozatala után 19,1 forint szolgáltatási díjat kell fizetni a MOHU-nak. Ez nagyjából megfelel az új rendszer bevezetése előtti környezetvédelmi adó mértékének. A körforgásos palack díja ezzel szemben számításaink szerint 54,6 forint, ami viszont több mint négyszerese a 2023. második félévi adónak és közel háromszorosa az egyutas palack jelenlegi díjának is. (A rendszer nem darabszámmal, hanem a palackok súlyával dolgozik, többek között ezért lett a táblázatban minden költség 1,5 literre kalkulálva.)
Borászati termékek első forgalomba hozatala után fizetendő környezetvédelmi díjak alakulása (az összehasonlíthatóság miatt mindegyik esetben 1,5 literes palackra vonatkoztatva):
Minek a körforgásos palackot regisztrálni?
A MOHU megjelenése előtt egyáltalán nem kellett a körforgásos palackok után környezetvédelmi díjat fizetni. Utána jött a 12 forintos díj (ennek megvolt a maga oka), majd most az 54,6 forint. A MOHU feladata azonban nagyon kevés a korforgásos palackokkal. Az egyutas palackokat ő gyűjti vissza a REpontokról és még fizet is a visszagyűjtésért, a körforgásos palackokkal visszagyűjtési feladata nincs (ha a MOHU gépébe is dobják be, azt a körforgásos palackokat kibocsátó és használó vállalat viszi el az adott partnertől). Ráadásul a háromszoros díj megfizetése ellenére is ugyanúgy egy palacknyi hulladék keletkezik. Talán még jogi kérdéseket is fölvet, hogy a MOHU a körforgásos palackok után úgy számláz közel háromszoros szolgáltatási díjat a gyártónak, hogy az egyutas palackokhoz képest semmilyen többlettevékenységet nem végez.
Hab a tortán, hogy a MOHU-val mi termelők kaptunk a nyakunkba egy „Sóhivatalt”, aminek szinte semmi dolga nincs, viszont szabadon packázik velünk. Annak, hogy a termékeinket forgalomba hozatal előtt regisztrálni kell, látszólag van értelme. Az egyutas palackokat az ő szervezésükben veszik vissza, a többutast pedig esetleg az ő gépükkel. De miért nem lehet ennek a felelősségét ránk bízni? A MOHU korszak előtti visszaváltó automatáknál nem volt szükség a körforgásos palackok regisztrációjára. Ha a borászat (vagy az egyéb termelő) olyan körforgásos palackot választott, amit a gép nem tudott kezelni, akkor a vásárló bukta a betétdíjat. Legfeljebb legközelebb meggondolta, hogy vegyen-e az adott borászattól bort.
45 nap pár másodpercnyi munkáért…
Az, hogy egy 1500-2500 forintos bor jó-e vagy rossz, azt ránk bízták eddig is és ránk bízzák ezután is. Ám azt, hogy a gép által kezelhető palackot választunk-e és így az 50 forintos betétdíját visszakapja-e a fogyasztó, azt előre ellenőrizni akarják a regisztráció bevezetésével. Erre az ellenőrzésre 45 napra van szüksége a hatóságként viselkedő profitorientált cégnek. Kérdezem én, mit csinálnak 45 napig? A tényleges „munka” néhány másodperc. A bevezetéskor persze a 45 nap sem volt nekik elég, de ezzel nincsen semmi baj, ez természetes. Viszont nekünk ezentúl minden új termékünk bevezetése 45 nappal tovább fog tartani.
Minden ilyen alkalommal be kell küldenünk „őfelségééknek” körforgó termék esetén 2, egyutas termék esetén 8 darab mintapalackot. A Varga Pincészet az első menetben 232 mintapalackot küldött be. Az átlagosnál nyilván több termékünk van, de ezek zömmel körforgók, amelyeknél csak 2 minta palackot kell küldeni fajtánként. Egy átlagos pincészet mintaszáma is valószínűleg meghaladja a százat, mivel ők egyutas palackkal dolgoznak. 2-3000 palackozó pincészettel számolva csak a boros mintapalackok induló állománya is meghaladhatja a 200 ezer darabot.
A teljes italiparral számolva viszont több mint 1 millió palackot kapunk, amelyek folyamatosan kiegészülnek az új termékekkel. Hol és hogyan raktározzák ezt a mennyiséget és hogyan lehet a több mint 100 ezer féle termékből egy szükséges palackot visszakeresni? Remélem, létrehoznak a palackok érkeztetése helyén egy külön REpontot, ennyi palack csak nem megy a szemétbe? Kiszámolta valaki, hogy mekkora a biológiai lábnyoma csak ennek az engedélyeztetésnek? És mekkora az egész DRS rendszernek? Mennyi munkával jár a MOHU, a kereskedelem és a lakosság részéről? Különösen a nagysúlyú üvegpalackok esetében.
Háromféle üveggyűjtési rendszerrel a környezetvédelemért
Nem véletlen, hogy Nyugat-Európa nem vállalta be az üvegpalackokat a DRS rendszerben. Kevésbé környezetszennyezőek és hamarosan úgyis körforgóvá lesznek alakítva. Ráadásul a MOHU a konzervipar sokféle üvegét nem vállalta be és így a DRS mellett egy másik igen költséges rendszert, a szelektív üveggyűjtést is fenn kell tartania. Ha figyelembe vesszük, hogy a körforgó palackok visszagyűjtését a kereskedelem a MOHU-tól függetlenül végzi, akkor jelenleg három üveggyűjtési rendszer működik párhuzamosan Magyarországon. Gratulálunk a környezetvédelem nevében.
Mint látható, a DRS rendszer bevezetése sok szükséges, de sok felesleges feladattal is járt mindenki számára, de különösen nekünk termelőknek. Újra kellett tervezni a címkéinket, sőt nagyobb címkéket kellett a megnövekedett információs igény miatt terveznünk. Többet kell fizetnünk a szemétté váló vagy visszagyűjtésre kerülő egyutas palackjaink után, de többet kell fizetnünk az általunk visszagyűjtött és újratöltött palackok után is.
A sok kötelezettség mellett azonban van már arra is példa, hogy a MOHU fizet nekünk. 2023. július 1-től a termelésben keletkező hulladék anyagokat a MOHU-nak vagyunk kötelesek értékesíteni. A DRS bevezetésének költségeihez képest ezek csak fillérek, mégis jól mutatja, hogy hogyan él vagy él vissza egy óriás vállalat a neki biztosított monopol helyzettel. A MOHU az anyagok kilogrammonkénti árát az üvegnél 12 forintról 5,8 forintra, a papírnál 14-17 forintról 5,6 forintra, a műanyag fóliánál 45-48 forintról 11,7 forintra csökkentette. De Isten éltesse őket! Mi magyar szőlő- és bortermelők örülünk, hogy a magunk szerény körülményeihez képest is növelhetjük egy óriásvállalat profitját.
Cikk és képek forrása: vargabor.hu
