Az internet és technológia nélküli élet tanulságai

Vagyis technológia nélkül. Nincs áram, csapvíz és gáz, azaz nincs – a Boyle szerint általában lélekölő robotolással megszerzett – összkomfort sem. Semmi olyasmit nem használ, amihez rézbányászokra, olajfúró szigetekre, műanyag-gyártókra lenne szükség, és amennyire lehet, az órával mért idő modernkori dominanciájának is próbál ellenállni.

Elég soknak tűnhet mindezt feladni, és Boyle sem állítja, hogy nem lesznek nehézségei, de kész arra, hogy őszintén beszámoljon az előtte álló hónapok pozitív és negatív tapasztalatairól, és izgatottan várja, milyen leckéket tartogat számára – önmagáról, a társadalomról, a természetről - az élet.

Boyle két okból döntött a technológiakerülés mellett:

Az egyik, hogy boldogabbnak érezte magát a képernyőktől és az okoskütyük által generált állandó kommunikációtól távol.

A másik, fontosabb ok, pedig az volt, hogy ráébredt a technológia romboló voltára. A technológia – írja Boyle a cikkében - számtalan módon rombol. Egyrészt a fogyasztói társadalom rabságában tart mindannyiunkat, másrészt tönkreteszi kapcsolatunkat a természettel. Képessé tesz minket az élőhelyek és élőlények hatékony elpusztítására, és azzal, hogy eltávolít a természettől, elértékteleníti a szemünkben a természetes világot, amivel aztán egyre kevésbé törődünk, és így egyre kevésbé akarunk megvédeni. A technológia nemcsak a természetes élőhelyeket pusztítja egyre gyorsabban és precízebben, hanem az emberi kapcsolatokat is, mert a valódi találkozásokat és együtt töltött időt virtuális kapcsolattartásra cseréli, ami – bár szeretnénk azt hinni, de – soha nem lesz ugyanaz, mint a tényleges együttlét. A technológia súlyos, talán helyrehozhatatlan károkat okoz a vidéki közösségekben is azzal, hogy a fiatalokat az ipari és pénzügyi központokba, a városokba csábítja, miközben ezeknek a városoknak a léte és fennmaradása távoli, a fogyasztók számára láthatatlan helyek pusztulásának köszönhető. A technológia tönkreteszi az emberek egészségét is: a mozgásszegény, mérgekkel teli életünk rengeteg különböző betegséget okoz.

Tapasztalatok két hónap „nélkülözés” után:

Boyle-nak természetesen hiányzik, hogy fel tudja venni a telefont és beszélhessen a szeretteivel. Ahogy az írás is egész más lett 'Másolás' és 'Törlés' gomb nélkül.

Reggelente, amikor vízért megy, beszélget a szomszédaival, ami időigényes, és eleinte frusztrálta is a dolog, de tudja, hogy a lassabb tempó alapvetően nem baj – a lassúság akkor lett „rossz”, amikor az idő pénz lett.

Sokkal tovább tart megcsinálnia dolgokat, lásd mindjárt a főzést (vízért menni, tüzet rakni, főznivalót szedni a kertből stb.), de minden teendője az életteréhez köti, a környezete részeként – és nem pusztítójaként - éli a mindennapjait.

A technológia nélküli élet nem könnyű, főleg azoknak, akik sosem próbálták, de Boyle már most elégedettebb ezzel az életmóddal, mint a „technológiással”. Nem megélni próbál, hanem ténylegesen élni, és azt csinálni, amit szeret.

Amint megszabadulunk a kiadásoktól, a modern életmód könyörtelen pénzügyi követelményeitől, lassacskán egyre több időnk jut azt csinálni, amit szeretnénk – vallja Boyle. Jut idő például olvasgatni a tűz mellett, horgászni, sakkozni a barátainkkal egy-egy pohár földiszederbor társaságában, és elmélkedni a kedvenc témáinkon és dilemmáinkon.

Az ipari kultúra, amiben élünk ember- és környezetpusztító. A technológiamentes élet az embert érzékenyebbé teszi a technológia okozta problémákra, tisztábban látja, hogy a technológia mennyire erőszakos, egészségtelen és mérgező tud lenni, és hogy mennyi fontos értéket tüntetett el az életünkből.

Az emberek mindig igyekeztek megvédeni az életük fenntartásához szükséges dolgokat, így volt ez már az idők kezdete óta. De míg az őseik földjén élő “civilizálatlan vademberek” az olyan lényegtelennek tűnő dolgokat védik foggal-körömmel, mint például az életükhöz nélkülözhetetlen állatcsordák, folyók és erdők, addig az e-Homo sapiens a „haladó életformáját” védi – a gyáraival, bevásárlóközpontjaival, fapados járataival és online vásárlási lehetőségeivel – és közben hajlamos elfelejteni, hogy ezt a civilizációt mi tartja életben.

Korunk egyik legfontosabb, válaszra váró kérdése, hogy hogyan kellene élnünk az életünket, hogy azzal ne károsítsuk a velünk szemben oly bőkezű bolygót? Mark Boyle valószínűleg megtalálta a saját válaszát.

a kép és a hír közvetlen forrása: kislábnyom.hu