Állásfoglalás a hulladékos holdingról
Április 1-jétől lépett hatályba az a törvénymódosítás, amelynek értelmében a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat a Koordináló szerv, azaz a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő (NHKV) Zrt. fogja beszedni. A változások természetesen nem csak a díjbeszedésben merülnek ki, és a hulladékgazdálkodás átszervezése sok felet, többek között a közszolgáltatókat is, negatívan fogja érinteni. Íme a Humusz állásfoglalása a rendszerrel kapcsolatban.
Az új - hirtelen kialakított - rendszerrel kapcsolatban valóban sok probléma van, valójában az új állami holding létrejötte szakmai szempontból nem tűnik megalapozottnak, a bürokráciát nem csökkenti, éppen hogy növeli az új apparátus, a költségeit pedig előreláthatólag a lakosság fogja megfizetni.
Átláthatóság csökkenése
Az egyik legnagyobb gondot a lakosság számára maga az átláthatóság hiánya okozza. Először is nem világos a szerződéses jogviszony: egyik részről szerződés szerinti ellenszolgáltatást fizet az NHKV Zrt-nek, de közben a szolgáltatást pedig egy másik jogi személytől kell várnia. Ezt a kettősséget mutatja az a tény is, hogy maga az ügyfélszolgálat is két részre szakad: ha számlázással kapcsolatos kérdés merül fel, az NHKV-t kell keresni, azonban ha a szolgáltatással kapcsolatban van probléma, akkor a közszolgáltató ajtaján kell kopogtatni. Kérdés persze, hogy mennyire lesz hatékony a rendszer, és hányszor fog vajon előfordulni az, hogy az ügyfélszolgálatok addig irányítják egymáshoz a lakost, míg végül sehonnan nem kap érdemi választ. Reméljük, ezt a problémát kiküszöbölik a döntéshozók.
Az átláthatóságot tovább nehezíti az a legújabb hulladéktörvény módosítási tervezet, amely értelmében az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszeren (OKIR) keresztül nem lesz kötelező a közszolgáltatási szerződéseket publikussá tenni. Ez ellen a Humusz elsősorban azért tiltakozik, mert a rendszert közpénzből, direkt környezeti információk publikussá tételére hozták létre (más kérdés, hogy jelenleg sem működik megfelelően, aggregált adatokat lekérdezni pedig egyenesen lehetetlen), másodsorban pedig a lakosnak joga van tudni, hogy a központi szerv, akinek fizet, kivel és milyen feltételekkel köt szerződést, milyen jogai és kötelezettségei vannak a feleknek, annak érdekében, hogy megfelelően tájékozott legyen és a saját jogait is képes legyen érvényesíteni.
Kiszolgáltatott közszolgáltatók
Egy újabb szint beiktatása a hulladékgazdálkodás rendszerébe hosszú távon csak bonyodalmakat okozhat, rugalmatlanná teszi, a közszolgáltatókat pedig kiszolgáltatott helyzetbe sodorja. Már az is problémás, hogy míg a holdinghoz kerül a bevétel, a kiadások (a felügyeleti díjat kivéve) a közszolgáltatóknál maradnak, az eddig összegyűlt köztartozásokkal, adósságokkal együtt. A fejlesztési irányokat is központilag fogják meghatározni és finanszírozni, így a holdingnál fog eldőlni például, hogy melyik térségnél kell új kukásautót venni. A rendszer ilyen szempontból ijesztően hasonlít az oktatásban érzékelhetően nem működő KLIK rendszerére.
A közszolgáltatók díját a szolgáltatások után a Zrt. fogja kiosztani egy pontozási rendszernek megfelelően. A pontozás lényege, hogy a jobban teljesítő, többet vállaló szolgáltatók több pontot, így több juttatást fognak kapni a kevésbé jól teljesítőkhöz képest. A dotálás rendszere az eddigi információk szerint ugyanakkor nem veszi figyelembe a különböző térségek fejlettségi szintjét (ide értve a lakosság hozzáállását, ismereteit). Félő, hogy bár a központi szerv kezdeti célja a lemaradó térségek fejlesztése, egy szintre hozása volt, addig a pontozási rendszer pont a leszakadást fogja növelni. A közszolgáltatók szoros pénzügyi pórázon tartása alapvetően rosszhiszeműséget feltételez az ő munkavégzésüket illetően, hiszen az az indok a koordináló létrehozására, hogy a közszolgáltatók rosszul végezték a dolgukat. Azt azonban hozzá kell tenni ilyenkor, hogy az egyik oldalon a szemétdíj plafon, illetve a rezsicsökkentés, másik oldalon a radikálisan növelt adminisztratív költségek és a lerakási járulék egy olyan pénzügyi prést hozott létre, amely elvéreztetett számos közszolgáltatót. Itt nem a minőségi szolgáltatással volt tehát a probléma. Nincs kétség afelől, hogy létezik a közszolgáltatók részéről is számos jogsértés, ezt azonban a jogi, a hatósági ellenőrzések és a szankciónálás rendszerével kell kiküszöbölni, nem pedig egy kollektív „büntetéssel”, ti. az önállósság megvonásával.
A közszolgáltatók állandó kiadásai között szerepel például a hulladéklerakási járulék. A díj célja, hogy a hulladékos hierarchia alsó szintjét, azaz a lerakást büntesse, ezzel ösztönözve a hulladéktermelőket (háztartásokat, gazdálkodókat stb.) arra, hogy a környezetileg jobb hulladékkezelési módokat válasszák pl. szelektív gyűjtés, újrahasználat. Azonban a törvény kimondja, hogy a járulékot a hulladéklerakó üzemeltetője kell, hogy befizesse, és a költséget nem háríthatja át a lakosra. A helyzetet tovább nehezíti a rezsicsökkentés is, ugyanis bár jelentősen megnőtt a hulladékkezelés költsége a különböző terhek miatt, a közszolgáltatási díjat nem növelheti a közszolgáltató (mostantól pedig a holding, bár a járulékot továbbra is a szolgáltatónak kell befizetnie). Azzal, hogy a lerakási járulék nem hárítható tovább a tényleges hulladéktermelőre, az értelmét veszti el a díj, mert így nem ösztönzi a lakosságot arra, hogy kevesebb hulladékot termeljen és azt is megfelelően gyűjtse szelektíven. A járulék így egy újabb típusú adónak tekinthető, és a befolyt összeg sem a hulladékgazdálkodási rendszer környezetbarát fejlesztésére fordítódik, hanem a központi költségvetésbe kerül.
A közszolgáltatóknak eddig bevételt jelentett a szelektíven gyűjtött hulladék haszonanyagként történő értékesítése, azonban ez is a holding tulajdonába fog kerülni, ami a másik forrás kontroll alá helyezését jelenti. Értesüléseink szerint a haszonanyagot az NHKV egyben, nagy tömegben kívánja majd értékesíteni, az eddig megszokottól eltérően. Felmerül a kérdés, hogy ekkora mennyiségnek van-e hazánkban felvevő piaca vagy esetleg tengeren túli újrafeldolgozóba fog kerülni, ahol képesek ekkora tömegű haszonanyagot befogadni? Az Európai Unió körforgásos gazdaság elérését ösztönző intézkedéseinek is hosszú távú célja, hogy a szelektív gyűjtésből származó másodnyersanyag Európa határain belül maradjon, és a tagállamokat is arra buzdítja, hogy helyi feldolgozóüzemeket támogassanak. Továbbá az OKTF-NHI és az NKHV közötti viszony sem teljesen tisztázott, nem tudni azt sem, hogy az uniós újrahasznosítási célszámok teljesítéséért ki a felelős, és hogyan fogjuk tudni elérni azokat.
Tervezés hiánya
Az új közszolgáltatási rendszer másik gyengéje, hogy a tervezésbe nem vonják be az érintett feleket pl. civil társadalom, nyilvános értékelésre sincs semmiféle előírás, így a hatékony működésre sincs garancia. Bár előírják az Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Terv elkészítését, amelynek igazodnia kell az Országos Hulladékgazdálkodási Tervhez, addig a területi hulladékgazdálkodási tervek és területi megelőzési programok még el sem készültek, pedig két éve ezek alapján kellene a hulladékgazdálkodási rendszernek működnie. A központi tervezés ilyen módon feltételezhetően nem fogja tudni figyelembe venni a helyi sajátosságokat, igényeket. Ezért is tartjuk aggályosnak azt is, hogy az önkormányzatok önrendelkezési joga sérült, nem szólhatnak bele a helyi szintű döntésekbe, miközben a közszolgáltatás biztosítása papíron továbbra is az ő feladatuk.
A legnagyobb probléma azonban továbbra is a hulladékmegelőzést célzó intézkedések teljes hiánya. A felelős kijelölése, a területi megelőzési tervek megalkotása, a lakossági szemléletformálás - ezek nélkül nem fog tudni az ország előrelépni egy környezetileg, társadalmilag és gazdaságilag is előnyösebb hulladékgazdálkodás felé. A mostani, új rendszer ezek közül egyikkel sem kíván foglalkozni.
