A bogotai Nulla Hulladék program
Bogota polgármestere, Gustavo Petro, hatalmas lépést tett annak érdekében, hogy hivatalosan is elfogadják az úgynevezett informális újrahasznosítók (vagyis köznyelven szólva guberálók) környezeti szerepét a kolumbiai gazdaságban. Immár kezdik felismerni szerepüket a hulladékgazdálkodásban és jelentőségüket a fenntartható városok Nulla Hulladék (Zero Waste) programjában.
A polgármestert eltanácsolták a múlt hét során, mivel a
kolumbiai Főfelügyelő szerint sértette a magán hulladékkezelő vállalatok
érdekeit. Gustavo Petro a Nulla Hulladék program megvalósítása során
ahelyett, hogy kizárná az informális újrahasznosítókat, támogatja a
guberálók részvételét a környezetbarát megmozdulásban.
Felkérjük a témára érzékeny szervezeteket és magánszemélyeket, hogy
aláírásukkal támogassák az Alejandro Ordóñez-nek, Kolumbia
Főfelügyelőjének küldendő petíciónkat
melyben szorgalmazzuk, hogy vonja vissza a demokratikusan választott
Gustavo Petro, Bogota város polgármesterével kapcsolatos döntését.
Teljes cikk és forrás: okopack.hu
*Érdekes, és számos nagyvárosban felmerülő kérdés, hogy hogyan érdemes hozzáállni a guberálókhoz, illetve hogyan szabályozzák a tevékenységüket. A törvényhozók némileg jogosan mondják azt, hogy a guberálás nem illeszthető a megszokott keretekbe, mert kevésbé kontrollálható tevékenység, ami esetleg más embereknek kellemetlenséget okoz. Ezért aztán gyakran a teljes tiltást választják, és erővel megpróbálják megszüntetni a guberálást (általában csekély ereménnyel).
Viszont ha hajlandóak vagyunk megnézni a helyzetet más szemszögből is, akkor rájövünk, hogy ezzel ugyan valamilyen értelemben rendet teremtünk, a másik oldalon viszont nyomorgó emberek szűkös megélhetési forrását vesszük el, és tulajdonképpen hozzájárulunk ahhoz, hogy a hulladék egy része ne kerüljön hasznosításra.
Ez persze nem azt jelenti, hogy hosszú távon a szegények problémáját a guberálással lehet megoldani, és azt sem, hogy a hulladék hasznosításának egy nagyon hatékony módjával állunk szemben. Csupán azt érdemes megfontolni, hogy amíg vannak ilyen emberek a városban, és nincs más megoldás az élethelyzetük javítására (hiszen ha lenne, akkor nem ezt választanák), valamint a hulladék megfelelő hasznosítása sem megoldott, addig nem érdemes-e valamilyen formában legalizálni a tevékenységüket.
Tehát ebben az esetben nyilván nem végleges megoldásról, csak a szociális helyzet és a hulladékgazdálkodás átmeneti javításáról van szó. Viszont érdemes lehet a gyakorlati célt látni és a szabályokat ahhoz igazítani, a helyett, hogy merev szabályokkal akadályozzuk a nem konvencionális módszerek működését és eredményességét.
*A szerkesztő (Pauló Gergő) jegyzetei
