Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ételmaradékot kért, pénzbírságot kapott

  • 2013. március 10.
  • Pauló Gergő

Ötvenezer forintos büntetést szabtak ki egy csanádpalotai nőre, mert a szegedi Tesco éttermi részében ételmaradékot kért el az ebédjüket befejező vásárlóktól. - írja az index.hu.

A delmagyar.hu egy szemtanú beszámolója alapján ír arról, hogy a 24 éves, rokkant nő éppen evett, amikor a rendőrök megérkeztek, és szabálysértésért pénzbírságra büntették.

A cikkben leírt eset nem egyedülálló, rengetegszer történt már hasonló. Az egyik oldalról érthető a szabályozás, ami valamiféle rendőri intézkedést lehetővé, sőt kívánatossá tesz: nem akarják, hogy a hajléktalanok, kéregetők esetleg tolakodó viselkedésükkel inzultálják az éppen ebédjüket, vacsorájukat fogyasztó embereket. De ez csak egy szempont.

Ha más szemszögből nézünk rá a cikkben leírt esetre, a következőt látjuk: egy éhes hajléktalan, kellemetlenséget egyáltalán nem okozva (ez a beszámolóból derült ki) ételt kért, amit meg is kapott, de a helyett, hogy azt nyugodtan elfogyaszthatta volna, a rendőrök közbeléptek, pénzbírsággal súlytották. Mivel ezt anyagi helyzeténél fogva nyilván nem tudta kifizetni, a büntetést "leüli", ahol az állam - vagyis az adófizetők - pénzén tartják. Közben az az ételmaradék, amelyet elfogyasztott volna, valószínűleg a kukába kerül, és sorsát beteljesítve, egy hulladéklerakóban végzi.

Összesítve a dolgokat a következőt kaptuk: az állam, és az adófizetők némi pénzt, egy szerencsétlen hajléktalan ember másfél hónapra a szabadságát, az élelmiszermaradék pedig a hasznosulás lehetőségét veszítette el. Könnyen belátható, mennyivel jobban járna mindenki, ha ezen "bűnös" emberek börtönben való tartása helyett az arra elköltött pénzt az éttermi élelmiszermaradék összegyűjtésére és annak rászorultakhoz való eljuttatására fordítanák. Ezzel jelentős hulladékcsökkentés is elérhető lenne, ami sok szempontból kívánatos.

Ennek megszervezése a XXI. században nem tűnik lehetetlen feladatnak. Hozzáállás kérdése, na és némi emberségé.