Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 17 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Stratégia a hulladék "elhelyezésére"

  • 2006. november 02.
  • humusz
Hónapok óta várjuk az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) felülvizsgálatát, de sehol semmi. Szívesen belekukkantanánk a 2004-s szemetes adatokba, de még mindig nem nyilvánosak. (Két sört ajánlottunk az internetes keresésben jártas, szemfüles megtalálónak, de nyertes még nincs). Van viszont települési Szilárd Hulladék (TSZH) Elhelyezési Stratégia, amit persze mi nem kaptunk meg, a társadalmi egyeztetés megint elmaradni látszik. Szép dolog, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) megkapta (Sürgõs! Két nap múlva ki kell küldeni Brüsszelbe!), de társadalmi egyeztetésnek ezt talán ne nevezzük.

Előzetesen láttunk néhány diát egy prezentációból kinyomtatva, de azt is csak messziről. Azóta olvashattuk a stratégia szövegét, de csak azért, mert akkora szerencsénk van, hogy ott ülünk az OKT-ban. Az is nagy örömünkre szolgált, hogy amikor kezdeményeztük, a szakfőosztály munkatársai a HuMuSz képviselőit kedvesen fogadták a Minisztérium épületében. Ezúton is köszönjük, és visszafogottan megjegyezzük: van még mit javítani az adatszolgáltatás és a társadalmi vita terén.

Szóval TSZH elhelyezés. Megint egy szöveg, ami csak a megtermelt hulladék ártalmatlanítására koncentrál, megelőzés sehol. Szívesen olvasnánk már egy stratégiát, ami a folyamat elején kezd el kaparászni, elemezni és tervezni. Írtunk is hozzá két éve sok ötletet. A minisztérium anyagának nem titkolt célja, hogy a már kitalált és tervezés alatt álló Kohéziós Alap beruházásokat megalapozza, Brüsszel felé érthetővé tegye, miért kell itt mindenáron (az Unió pénzéből) ártalmatlanító berendezéseket építeni. Állítólag „Égetési Stratégia" is pihen valamelyik minisztériumi fiókban, bár lehet, hogy elektronikus változatának nagy részét bekopipésztelték ebbe az irományba. Ez a „stratégia" ugyanis végső soron az égetésről szól.

Rengeteg a mondanivalónk a témával kapcsolatban. A szövegről részletes elemzést is készítünk, amit elküldünk a tárcának, itt csak a legfontosabb elemekre tudunk kitérni.

Az előzetes prezentáció így fogalmaz: „Mozgató erők az EU tagországaiban: a gazdasági jólét és az egészséges környezet iránti igény; a környezetvédelmi háttéripar fejlődése számára új piacok biztosítása." Hát, igen. A jólét növekedése és a háttéripar fejlődése nekünk is szívügyünk, de ne feledkezzünk meg más fontos „mozgató erőkről", úm. az erőforrásokkal való takarékoskodás, fenntartható gazdálkodás, fenntartható fogyasztás. Legalábbis mi lépten-nyomom ilyen szövegekre bukkanunk az Uniós papírokban, és azt hisszük, ezeket illik komolyan venni.

A „stratégia" céljai: „a várható beruházási, üzemeltetési és szállítási költségek minimalizálása; a lakossági hulladékkezelési díjak fejlesztésekkel összefüggő növekedési mértékének minimalizálása; az előkészítés alatt lévő önkormányzati társulási projektekhez való minél jobb illeszkedés". A célmeghatározás eleve hibás. Az elsődleges cél csak az lehet, hogy kevesebb TSZH keletkezzen. Nem a meglévő projektekhez kell igazítani a stratégiát, hanem a társadalmi csoportok által elfogadott stratégiához kell igazítani a projekteket! A szövegben leírt intézkedések nem szolgálják a beruházási és üzemeltetési költségek minimalizálását és a lakossági hulladékkezelési díjak minimalizálását sem. Leírtuk már, hogy az ISPA programokban sem ez érvényesült. Túl nagyok a szolgáltatási körzetek, túl nagy logisztikai költségek lesznek, és így az emberek által fizetett díj is magas lesz. A fenti cél fontos lenne, de csak úgy érhető el, ha a díjat arányosítják és frakciónként differenciálják. A díj egyben fontos eszköz is lehetne a megelőzési és szelektálási célok eléréséhez. Ez szerepel a „stratégiában", mint „kéttényezős díj", ezt általánosságban üdvözöljük és támogatjuk.

A felzárkózás fő célpontja: a települési szilárd hulladék (TSZH) biztonságos gyűjtése és kezelése" Nem! Az EU Recycling Society-ről beszél, tehát nem a kezelés az elsődleges cél, hanem a megelőzés, majd az anyaghasznosítás! Nekünk is ehhez kell igazodnunk, erre kell fókuszálni a stratégiát, erre kell a beruházásokat kitalálni és méretezni.

A hulladékkeletkezés megelőzése - mint a hulladékgazdálkodási prioritások közül az első - alapvetően a termelés, gyártás technológiájának függvénye, ezért ezzel a kérdéssel alapvetően a KEOP* más fejezete foglalkozik [ti. Fenntartható termelés és fogyasztás prioritás intézkedései]" Ez ügyes, de nem lehet a KEOP más fejezeteire mutogatni. Könnyű dolog csak a megtermelt hulladék kezelésére koncentrálni, de ez szorosan összefügg a megelőzési intézkedésekkel.

Kigyűjtöttük a fontosabb hulladékgazdálkodási kötelezettségeket a szövegből:

Megelőzés:

  • az összes hulladék képződésének 2000. évi szinten tartása (a települési szilárd hulladék képződésben a növekedés a GDP növekedési rátájának felét ne érje el)

  • a lakossági szerves hulladékok házi-komposztálásának elterjesztése

  • az újrahasználat ösztönzése

Hasznosítás:

  • a települési szilárd hulladék 40%-ának hasznosítása 2009-ig, 50%-ának hasznosítása 2013 végéig (anyagában vagy termikus úton)

  • a lerakott hulladék biológiailag lebomló szerves anyag tartalmának a 1999/31/EK irányelvben foglaltak szerinti csökkentése az 1995. évi szinthez képest

  • a csomagolási hulladékok 53%-ának hasznosításához szükséges elkülönített gyűjtés biztosítása 2008-ra, 60%-ának hasznosításához szükséges elkülönített gyűjtés biztosítása 2012-re

Ártalmatlanítás

  • a települési szilárd hulladék lerakási arányának 60%-ra csökkentése 2009-re, 50%-ra csökkentése 2013 végére

A dokumentum legnagyobb fogyatékossága, hogy adottnak feltételezi a TSZH növekedését, hiányzik belőle a folyamatok befolyásolására irányuló stratégiai szándék. Megítélésünk szerint nagyon nagy a bizonytalanság a növekedési adatokban, ezért több forgatókönyvet kellene modellezni, elemezve a közeljövő világpiaci és belföldi gazdasági tendenciáit (olajár, csomagolóanyagok nyersanyagainak ára, másodnyersanyagok ára, fogyasztás, fogyasztói indexek, a környezeti tudatosság várható fejlődése, stb.), és mindegyikre fel kellene készülni a stratégiának. A növekedési cél elfogadható a következő 2-3 évre, de a növekedést ezután hatékony eszközökkel vissza kell fogni! Tudjuk, hogy a TSZH mennyisége szinte mindenhol nő, de azt is tudjuk, hogy sehol nem hoznak érdemi intézkedéseket ennek megakadályozására. Magyarországon az elmúlt 15 évben egyetlen hulladékmegelőzési intézkedés sem történt! A HuMuSz szerint 2009 után rá kell állni a nulla növekedési pályára (a TSZH termelés tekintetében)!

Megítélésünk szerint nem elég csupán a kötelezettségek teljesítése. A hasznosításban és a komposztálásban is sokkal nagyobb lehetőségek vannak, erre kell az uniós támogatásokat felhasználni. Sok belföldi hasznosító kapacitás kiépítésére van szükség, ezzel párhuzamosan segíteni kell a másodnyersanyagok piacát is. Érthető és elfogadható a lerakási arány csökkentése, de ha égetés az alternatíva, akkor komoly előrelépés nem történik.

Megint a megelőzésről: A házi komposztálás szigorúan véve még nem megelőzés, de mindenképpen támogatandó. Szerintünk jóval nagyobb mennyiségű hulladékot lehetne komposztálni, mint a minisztérium szerint. Nem látjuk be, hogy a komposztálást miért csak „kisprojektek" keretében lehet támogatni! „A lakosság környezeti tudatának fokozását, fogyasztási szokásainak környezetbarát módon történő megváltoztatását célzó PR tevékenységre épülhet, amelyre a projektek költségvetésének 5%-át tervezzük, lehetőség szerint civil szervezetek bevonásával." Bonyolultra sikerült mondat, de koncentráljunk a tartalomra! Rossz előjel, hogy az ISPA programok keretében a PR-tendereket (néhány esettől eltekintve) reklámcégek nyerték el. Az erre elkülönített 5% egyrészt kevés, másrészt nyilvánvalóan az egész projekt alátámasztására (megmagyarázásárára) szolgál. Megítélésünk szerint külön programokat kellene indítani a szemléletformálásra. A műben ezután a gazdasági ösztönzés kerül terítékre: „Az adók és jóváírások, gazdasági szabályozó eszközök (pl. termékdíj), valamint a büntetések és támogatások összehangolt rendszerét kívánjuk bevezetni." Ezt alig várjuk, tiszta szívünkből támogatjuk. (Nem tudom, észrevették-e, mennyi mindent köszönünk, helyeslünk és támogatunk?) A baj csak az, hogy az eddigi szabályozásokban az itt megfogalmazott kormányzati szándékot nem könnyű felismerni. Talán majd most ... A HuMuSz szerint a megelőzésbe befektetett forintok sokszorosan megtérülnek, hiszen ezek segítségével sok ártalmatlanító kapacitás kiépítését el lehet kerülni.

A fő csapás a „Multi-regionális hulladékégetők létesítése." A meglévő rákospalotai szemétégető mellé 2-3 „multi-regionálist" kell építeni, amelybe a Mechanikai Biológiai Hulladékkezelés** (MBH) által előkezelt hulladékot fogják hordani. Emellett a Mátrai Hőerőműnek „mintegy 200 ezer tonna előkészített hulladék égetésére van lehetősége és ismereteink szerint szándéka is". A tárca szerint csak így érhető el a lerakott hulladék 50%-ra való csökkentése. Az MBH valóban komoly tömeg és térfogatcsökkentést eredményez, és valóban duplájára növeli a hulladék fűtőértékét, de beruházási és üzemeltetési költségei igen nagyok. A hulladékégetők építési költségeiről nem is beszélve! Az égetőműveket teljes vagy a teljeshez közeli kihasználtsággal kell működtetni, hogy az anyagi ráfordítás megtérüljön. Ehhez állandó és folyamatos hulladékellátásra van szükség - ami hulladékcsökkentésre a legkevésbé sem ösztönöz. A hulladékégetés hátrányairól és veszélyeiről már rengeteget írtunk.

Látjuk, hogy a végső cél az uniós források leggyorsabb és legnagyobb mértékű lehívása, de ez a HuMuSz szerint nem jelenti azt, hogy mindenképpen nagy ártalmatlanító műveket kellene építeni. Egy decentralizált hulladékgazdálkodási rendszer (szelektálás, feldolgozás, komposztálás) kiépítéséhez is rengeteg támogatást „le lehetne hívni", és ami nagy előnye, az üzemeltetése valószínűleg jóval olcsóbb lenne. A minisztérium érve az, hogy most kell 2016-ig megtervezni a kapacitásokat, mert később nem lesz uniós segítség. Kérdésünk, hogy baj-e, ha alultervezzük az ártalmatlanító kapaciásokat? Szerintünk nem végzetesen nagy baj. Ha sok hulladék keletkezik, a piac érzékenyen fog reagálni, és egyrészt gyorsabban kiépülnek a hasznosító kapacitások, másrészt piaci alapon épülhetnek ártalmatlanító kapacitások is. Viszont baj-e, ha túltervezzük az ártalmatlanító kapaciásokat? Nagy baj. A kihasználatlan kapacitás üzemeltetése a legdrágább. Ugyanakkor törvényszerű, hogy visszafogja a hasznosítást és a komposztálást, és a társadalmat semmi nem ösztönzi a hulladékok kibocsátásának csökkentésére.

Márpedig ez a végső cél. Ha meg lehet állítani a TSZH növekedését, ha többet hasznosítunk és többet komposztálunk, mint a "kötelezettség", nem lesz szükség égetésre!

Szilágyi László

* KEOP: Környezeti és Enegia Operatív Program. Az Új Magyarország Program (lánykori nevén Nemzeti Fejlesztési Terv) egyik része

** Mechanikai Biológiai Kezelés: ld. http://www.kukabuvar.hu/cikk/262 és http://www.kukabuvar.hu/cikk/306