12 éve néhány elkötelezett zöld lélek  látván a hulladéktermelő fogyasztói társadalom kiteljesedését, a környezet pusztulását , úgy érezte, fel kell hívni az emberek figyelmét. Ma már látjuk, koruk előtt jártak, hiszen hittek abban, hogy demokratikus társadalom nem létezhet a közügyekben való aktív részvétel, civil szerveződések és a szubszidiaritás elvének mind teljesebb érvényesülése nélkül. Bár lehet, terveik megvalósíthatóságában sok tekintetben csalatkozniuk kellett, de 10 éve létrejött és működik a HuMuSz, mely ezen egykori céloknak intézményesült és közösségi eszközévé vált. Közel az idő, amikor e szélesebb értelemben vett közösségi, társadalmi érdek megkerülhetetlenné válik. Nem dolgoztunk hiába.

A HuMuSz megszületését már az is indokolta, hogy alapításakor nem volt a hazai, de úgy tudjuk, az egész közép-kelet-európai régióban sem olyan környezetvédelmi civil szervezet, amely a hulladékgondok megoldására, az ehhez kapcsolódó környezeti nevelésre, ismeretterjesztésre szerveződött volna. Először a zöld mozgalomban kellett elfogadtatást nyernünk, még akkor is, ha sokan már vártak minket. Az alapítást követő 3 év lelkes társadalmi munkával telt. Megismertük a veszélyes hulladékokat, kezelésük anomáliáit, a háztartási hulladékok összetételét, növekedésének tendenciáit, a hulladékos jogszabályokat, felvettük a harcot Garéban, a győri veszélyes hulladékégetővel, felhívtuk a közvélemény figyelmét a PVC csomagolások, játékok veszélyeire, a hűtőszekrényekben rejtőző, gyilkos, freontartalmú hűtőközeg szervezett visszagyűjtésének hiányára, az utakat, erdőket elborító gumiabroncsokra, ólom-akkumulátorokra, a kidobott savas elemekre. Felvettük a harcot a csomagolási lobbival, amely a lakossági hulladék mennyiségének és térfogata növekedésének legfőbb okozója azóta is. Felfedeztük az illegális lerakókat, kezdetben kis csapatunkkal lakókörnyezetünkben mentesítettünk jónéhányat, majd kinőtt belőle a Tájsebészet akció, mely országos hírneve és elismertsége mellett ma már évi több száz tájseb felszámolására képes és két-háromezer kisdiáknak adja meg lakókörnyezetük szebbé varázsolásának személyes élményét.

Végigküzdöttük az elmúlt évtized jogalkotási folyamatait is. Nem lettek olyanok a törvények, amilyennek mi szerettük volna, vagy ami által környezetünk látványosan gyógyulhatna, de látható, hogy nélkülünk még ilyenek sem lennének. A környezetvédelmi, a termékdíjakról szóló, a hulladékgazdálkodási törvény és a kapcsolódó rendeletek a hulladékégetők kibocsátási feltételeiről, a veszélyes hulladékok kezeléséről, a csomagolási hulladékokról részben mind tartalmazzák gondolatainkat, néha szó szerint az általunk "gyártott?" paragrafusokat. Igaz, a betétdíjak, a példamutatás, az újrahasznosított termékek piaci ösztönzése, a gyártói felelősség ma még inkább csak elvi, vagy csak nagyon közvetetten érvényesíthető előírások, de a médiában, a közvéleményben már gyökeret eresztettek és jó eséllyel az élet részévé válhatnak a jövőben.

1999-től aztán szervezett csapatként dolgoztunk tovább. Az egész ország látta hajítógépünket a környezetvédelmi minisztérium előtt, a hulladikot a Dunán, a fürdést a plasztikhólyagokban a Pepsi székháza előtt, ökológiai mérlegre tettük az eldobó flakonokat és a betétes üveget a gazdasági minisztériumnál és színielőadást rendeztünk Torgyán királyról a Kossuth téren tiltakozva egy rátermett környezetvédelmi miniszter, Ligetvári Ferenc leváltása ellen.

Versenyhivatali eljárások soráról számolt be a sajtó, melyeket a fogyasztók megtévesztése miatt indítottunk megalapozatlanul környezetbarátként reklámozott termékek miatt. Az állam törvénymódosítással reagált aktivitásunkra, megvonva a civilektől az eljárás indításának jogát. A KukaBúvár és tematikus kiadványaink mellett elkészült hulladékgazdálkodási oktatócsomagunk az iskoláskorú gyermekek és tanáraik számára. Útjára indítottuk és minden megyébe eljuttattuk hulladékos oktatókiállításunkat, mely befejezésként az Országgyűlés irodaházában mutatkozott be.

Részben sikerrel, részben sikertelenül dolgoztunk a hulladékos közpénzek megóvásáért és szakszerű elköltéséért a minisztériumi bizottságban, míg jogosítványait el nem vonták, majd meg nem szüntették miattunk. Volt, aki kommunista partizáncsapatnak (Pepó) titulált minket, volt, aki a hitlerjugend barna mocska újjászületését vélte felfedezni tetteinkben (Seres) azért, mert azok szűk csoportok gazdasági-politikai, esetleg személyes érdekét keresztezték.

Tény, hogy átnyúlt felettünk a motorizáció és a globalizáció. Nem tudtunk érdemben foglalkozni az ipari termelés pusztításaival, az ipari hulladékok hatalmas tömegével, annak kezelési módjával, a járműipar és a közúti szállítás, a személygépkocsi közlekedés okozta hulladékterheléssel.

Tudjuk, hogy a globális gazdaságnak igen nagy nehézségi ereje van és minden ellenkező híresztelés ellenére roppant sérülékeny. Egy esetleges válsághelyzetben a helyi, ökológiai szempontból értékes, bár ma még gazdaságtalannak tűnő megoldások felértékelődnek.

A természeti erőforrások megőrzése, tartós termékek, újrahasználat, korlátlan fogyasztás helyett tudatos fogyasztás, globális szállítgatósdi helyett a helyi gazdaság termékeinek, szolgáltatásainak előnyben részesítése. Olyan értelmes célok, melyeket a 10 éves HuMuSz a jövőben is méltó módon tud képviselni, erősíteni. Köszönet illet mindenkit, aki lelkes aktivistaként, vagy elkötelezett munkatársként segíti munkánkat!