A zöld fogyasztás illúziója
Jót teszünk-e a természettel, ha elektromos járművel közlekedünk és ökocímkével ellátott terméket vásárolunk? Nem feltétlenül. Könnyen előfordulhat, hogy a legjobb szándékú környezetbarát fogyasztás is környezeti katasztrófába torkollik. De miért van ez így és mit tehetünk ellene?
Ki ne hallott volna az újabb és újabb zöld hullámokról, nincs olyan hét-hónap, hogy valamelyik cég ne jelentené be a legújabb zöld hullámos trendjét-kampányát. Sokszor mi magunk is abban a hitben élünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a BOLYGÓNK védelmének érdekében. Az Újegyenlőség által közreadott Gébert Judit írása egy igazán érdekes olvasmány azzal kapcsolatban, mennyire is van hatásunk-kapcsolatunk a zöld fogyasztás(ra)sal.
Hozzáállás – cselekvés – hatás
Általában azt gondoljuk, hogy ha az egyén rendelkezik környezetvédő hozzáállással, akkor környezetvédő módon cselekszik és végül cselekedeteinek hatása is környezetkímélő lesz.
Ám a helyzet korántsem ilyen egyszerű. A zöld fogyasztás komplexebb dolog a „hozzáállás – cselekvés – hatás” folyamatánál.
Sem a hozzáállás és a cselekvés, sem a cselekvés és a hatás között nincsen közvetlen kapcsolat. Mondhatni, szakadék tátong köztük.
Nézzünk néhány példát! Először is, szakadék tátong a hozzáállás és cselekvés között: hiába rendelkezik valaki környezettudatos attitűddel, ha nem képes környezettudatosan cselekedni. Amennyiben nincs elérhető közelségben szelektív hulladékgyűjtési lehetőség, akkor hiába szeretnél szelektíven hulladékot gyűjteni. Ahhoz, hogy a környezetvédő hozzáállás ténylegesen környezetvédő cselekvéssé váljon, az szükséges, hogy a külső körülmények is kedvezőek legyenek.
Másodszor, szakadék tátong a cselekvés és a hatás között: hiába cselekszik valaki környezettudatosan, cselekvésének végső hatása mégsem lesz környezetkímélő – nem eredményez jobb ökológiai állapotot. A jó szándékot és a jó irányba tett cselekvéseket felülírja a külső, társadalmi és gazdasági tehetetlenség – olyan tényezők miatt, melyek az egyéni fogyasztó kontrollján kívül esnek.
Gyakran előfordul, hogy egy bizonyos cselekedeteddel anyagot és energiát spórolsz, ám ugyanezt az anyag és energiamennyiséget egy másik – a kérdéses cselekvéseddel összefüggő – cselekedettel elhasználod. Például, ha az ablakok hőszigetelésével energiát spórolsz a fűtésen (mely, ugye, környezettudatos cselekvés és egyben gazdaságos befektetés), de a fűtéssel megspórolt összeget távoli országba szóló repülőjegyre költöd, akkor a repülőutad kioltja a környezettudatos cselekedeted pozitív hatását. Amit nyersz a réven, elveszíted a vámon.
Mármost, a cselekvés és hatás közti szakadék társadalmi szintű is lehet. Ha sok környezettudatos fogyasztó dönt úgy, hogy nem közlekedik autóval, akkor az alacsony kereslet miatt a benzin ára lecsökken. Ez viszont arra készteti a nem környezettudatos fogyasztókat, hogy még többet autózzanak – hiszen olcsóbb. Így, társadalmi szinten kioltódik az egyes társadalmi csoportok által megspórolt környezetterhelés.
Mekkora az egyén kontrollja a környezettudatos fogyasztás felett?
A fentebbiek tanulsága: a környezettudatosnak gondolt cselekvés környezeti hatékonysága és hatásossága valójában nagyon is különböző lehet – a külső körülményektől és más szereplők viselkedésétől függően. De miért van ez így? Milyen okok vezetnek idáig?
(1) Túl kevés – túl sok információ. Gyakran azért nem tudunk jó döntést hozni, mert kevés információ áll a rendelkezésünkre egy-egy termék vagy szolgáltatás környezeti hatásáról. Máskor pedig azért nem, mert ennek épp az ellenkezője is igaz: az internet, a média, különböző könyvek és tanfolyamok elárasztanak minket azzal kapcsolatos tanácsokkal, hogyan legyünk környezettudatosak, s hát nem könnyű ezek közt kiigazodni.
(2) Piaci vagy társadalmi diszkrimináció. Az egyéni cselekvést befolyásolják a közösségi elvárások és gazdasági lehetőségek. Hiába követ környezetkímélő növényi étrendet a család odahaza, ha a gyerekek iskolájában a menzán nincs vegetáriánus vagy vegán étel.
(3) Infrastrukturális hatás. Az elért környezeti nyereséget gyakran olyan infrastrukturális, külső tényezők befolyásolják, melyekre a fogyasztóknak egyénileg kevés ráhatásuk van. Ha például a hulladékudvarok száma alacsony és elszórtan helyezkednek el, akkor sokan személygépkocsival szállítják azokba a hulladékot – és az felemésztheti a szelektív hulladékgyűjtésből származó előnyöket.
(4) Tehetetlenségi hatás. A múltbeli viselkedési szokásoknak van egyfajta tehetetlensége, melyen nehéz felülkerekedni. Ha valaki ahhoz szokott, hogy mindenhová autóval közlekedjék, nem lesz könnyű átállnia a kétségkívül több szervezést igénylő tömegközlekedésre. A fogyasztási mintázataink mélyen beágyazottak a társadalmi-gazdasági folyamatok rendszerébe – ezek tudatos megváltoztatása egyénileg és társadalmilag is kemény dió.
Ha ég bennetek a kíváncsiság és szeretnétek több fontos részletet is megtudni, akkor ide kattintva tovább tudjátok olvasni a cikket.
Cikk forrása: ujegyenloseg.hu
