Több évtized műanyagvilág után visszatérőben vannak a minőségi ruhadarabok

  • 2021. október 06.
  • Viktor
Szerző: 

Bár a textiltisztítás nincs annyira az előtérben a szintetikus és kevert alapanyagú, olcsó ruhadarabok özöne óta, az 1930 óta működő Tichy Tisztítószalon üzletvezetői úgy látják, a trend fordul, és egyre inkább előtérbe kerülnek a jó minőségű, tartós, finom anyagokból készült darabok, amelyek lehet, hogy a nagyi szekrényéből, vagy éppen vintage boltokból kerülnek elő.

 

Ki és miért tisztíttat manapság?

 

Míg évtizedekkel korábban sokkal természetesebb volt, hogy aki megtehette, egy blézert, ruhát, kabátot tisztítóba vitt időközönként, ez változott. Az 1990-es évektől egyre inkább teret hódítottak a szintetikus alapanyagú, illetve kevert szálas textíliák, és bár a fenntartható divattal kapcsolatos közbeszéd hajlamos máglyára vetni a szintetikus szálakat, előnyük az, hogy könnyebben kezelhetők. Már csak a szálszerkezetből adódóan is nem szívják be a szennyeződéseket, amiket utána könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb már otthoni körülmények között is tisztítani: egyszerűen bedobjuk a mosógépbe, és kész. Bár a szintetikus szálak gyártása továbbra is dübörög világszinten, Tichyék azt látják, igenis van egy réteg, amelyik elfordul ettől. „30 éve még tényleg műanyagvilág volt. De már azt tapasztaljuk, hogy tér vissza az, hogy fontos a minőség. Az öltöny is visszatért a divatba, egyre több egyetemista hozza be hozzánk is, a vizsgák előtt, hogy tisztítsuk ki nekik” – mondja Tichy Ildikó.

Elmondásuk szerint a „felső pár ezren” és az ügyvédeken felül (akiknek a tisztítandó öltöny munkaruha) egyre több fiatal is jár már hozzájuk. Andrea hozzáteszi azt is – ugyancsak a fiatalabb réteggel kapcsolatban –, hogy abszolút tendencia, hogy ha már vásárolnak, akkor előszeretettel választanak ruhákat másodkézből, használt ruha-, illetve vintage üzletekben. „Nagyon szép, finom anyagú, jó minőségű ruhákat hoznak be mostanában, mert ezeket igenis csak tisztítani lehet. Egyre inkább látjuk, hogy terjed az a szemlélet: egy legyen valamiből, de az legyen szép, és inkább örök darabokat vesznek meg” – mondja.

 

Mennyire fenntartható a textiltisztítás?

 

Nem is gondolnánk, mekkora szerepe van a textiltisztításnak a körforgásos gazdaságban. Elsősorban azért, mivel a ruhák gondos gondos kezelésnek köszönhetően jóval tovább jó állapotban maradnak. Deme Gabriella a Magyar Textiltechnikában megjelent cikkében írt arról, hogy talán kevesen vannak tisztában azzal, egy boltban újonnan vásárolt ruha az első mosás alkalmával bocsátja ki a legtöbb szennyező anyagot: ezek lehetnek a gyártásból maradt vegyi maradványok, nem jól rögzített színezékek, kisebb-nagyobb varrási hulladékok, de akár cérnák is, amelyek mind-mind az első mosás alkalmával távoznak a ruhadarabból.

Amíg azt szemmel is látjuk, ha egy ruha ereszti a színét, azt, hogy mennyi mikroműanyagot ereszt ki, azt már nem. A szálas mikroműanyag-kibocsátás közel 60–70 százalékát az első mosás adja: ezért ha az első mosást ipari tisztítóra bízzuk, ahol rendelkeznek azokkal a megfelelő gépekkel, szűrőberendezéssel, víz- és szennyvíz kezeléssel, akkor ezek segítségével a káros anyag környezetbe történő engedése a minimálisra csökkenthető. Deme Gabriella idéz egy kutatást is, amit a holland TKT szervezet készített. Arra az eredményre jutottak, hogy az ipari tisztítás összességében kevesebb vízhasználattal, kisebb energiaigénnyel és kevesebb szén-dioxid-kibocsátással, mint az otthoni mosás.

 

Arra a kérdésünkre, hogy megjelenik-e a környezetvédelem, a vegyi anyagok száműzése a tisztításban a vendégeknél, határozott igen a válaszuk. „Sokan nem fogadják el például a nejlonzacskót, vagy a vállfát” – mondanak egy példát, a hulladékmentesség miként ölt testet a ruhatisztítók esetében. A Tichynél száraz vegytisztítással dolgoznak, így a víztakarékosság nem olyan erős szempont, hisz alapból kevés vizet használnak fel. „Az impregnálás során már rákérdeznek, hogy ez veszélyes-e” – hoz fel még egy példát Tichy Ildikó. 

A legfőbb azonban szerintük nem is az, milyen anyagokkal dolgoznak, hanem az óvatosság és az odafigyelés. Tapasztalataik alapján a fiatalabb és középkorú klienseik esetében merül fel a környezettudatosság és a fenntarthatóság. „Van, aki például mindig vissza is hozza azt a zacskót, amibe csomagoljuk a már kitisztított ruhát. Becsomagolni pedig be kell, mert az védi a ruhát. Volt már, hogy valaki visszautasította a műanyag csomagolást, aztán az ajtón kilépve végig is húzta a frissen tisztított ruhát egy autó oldalán. Jött is vissza” – mondja Ildikó. Visszaemlékszik arra is, hogy az 1970-es években még selyempapírba csomagolták be a tisztított ruhákat. „De a papír meg fakitermeléssel jár. És a biológiai úton lebomló csomagolásokkal meg az a baj, hogy nem olyan könnyű újrahasznosítani” – mondja Ildikó, milyen dilemmákba ütköznek.

 

Zöldülő (?) tisztítók

 

A hagyományos vegytisztítás lényege, hogy a vegytisztító berendezés víz helyett perklóretilént használ, ebben az oldószerben tisztítják a ruhát. Mivel egy erős kemikáliáról beszélünk, ami mérgező, csak körültekintéssel lehet végezni. Ugyan a vegytisztító berendezések zárt rendszerben működnek, így nem beszélhetünk arról, hogy ez azután a csatornákban kötne ki, a veszélyesség miatt több országban betiltották már, a berendezések cseréjét pedig államilag támogatták. Több országban egymás mellett működik a két technológia: a biotisztítás és a vegyi. Tichyék vegytisztítással dolgoznak, Magyarországon nem támogatták a technológiai cserét.

További érdekes részletekről is olvashattok az eredeti cikkben. 

 

Forrás: hvg.hu