Ökoköltözés

Ökoanyu blogjáról kölcsönvett bejegyzés.

Vagy valami hasonló. Egy ideje már gyűjtöm az erőt ehhez a poszthoz, meg úgy általában is mert mi tagadás az elmúlt időszak bizony kiszívta a véremet.
Tulajdonképpen január óta egy hatalmas nagy lakásváltoztatás cunamiban vagyunk, amelynek rengeteg összetevője és szereplője volt és van, úgyhogy nem egyszerű a koordináció, de talán lassan tényleg a végére érünk.

Az biztos volt, hogy a költözés remek alkalom lesz arra, hogy átszortírozzam a dolgainkat.

Rutinos költözőnek mondhatom magam, le sem merem írni, eddig hányszor költöztem életmben, de ha mindent összeadok, 15 fölött lesz a szám, szerintem.

Tehát tényleg van rutin. Ez most egy komplexebb helyzet volt, több lakást kellett felszámolni,  bútorokat összesíteni, pincék mélyre nézni, tehát alaposan át kellett gondolnunk, mit hova teszünk és mit hogyan és hova adunk tovább.
Gondoltam, talán másnak is segíthet, ha összegyűjtöm itt tapasztalataimat, nézzük tehát sorban. Az elvem mindenben az volt, hogy ami csak lehet, találjon új helyet, ahol még hasznát tudják venni.

A selejtezésnél nekem is sokat segített az az írás, amit nem olyan régen tettem fel a blogra: 150 dolog, amit nyugodtan kidobhatsz a lakásodból. Elég pontos gyűjtés, amikor elmerengtem egy nagy halom szép, színes iratkapocs felett, meggyorsította a döntést.

Bútorok

Több megoldás volt, miután mindig is egyszerűbb darabjaink voltak, nem az antikoshoz vittem be a felesleget. Két lakást kellett összevonni, nyilván voltak duplikálások, ezeket kellett felszámolnom.

Amit lehetett eladtunk az erre rendszeresített oldalakon és Facebook-csoportokban, illetve amiről úgy ítéltük meg, már nem igazán szalonképes, de hátha valakinek jó, azokat az ingyenes csoportokba tettük fel és persze olyan is volt, ami végül adományba ment.

Ruhák

Itt már több megoldás volt. A még hordható ruhák nagy részét az Ajándékdoboz nevű adománypontra vittük el sok menetben. Ide mentek még apróbb használati tárgyak, amiknek ott  egy külön kis polc volt rendszeresítve. Ezt viszont nem lehetett annyira túlterhelni (kicsike  a hely, de nagyon hasznos), mert sokat nem tudott felvenni. Tehát még maradt számos régi, de kitűnő állapotban lévő bögre, tányér, konyhai bizbasz, aminek más helyet kellett keresnünk.

Volt olyan adag ruha, ami egyenesen anyaotthonokban ment.
Azokat a ruhákat, amelyeket már nem ítéltem hordásra alkalmasnak, külön szatyrokba gyűjtöttem és tömött sorokban elindulnak szépen a H&M felé.

Régen volt egy akciójuk, ami azóta állandósult. Ennek az a lényege, ha beviszel egy zacskó használt ruhát, amelyet ők újrahasznosítanak, akkor kapsz egy 500 forintos kupont, amit 2500 forintos vásárlás felett beválthatsz.

Szerintem jó kezdeményezés.

Vannak persze a kihelyezett használtruha konténerek, azokról nem tudom pontosan, hova vezet a beléjük került ruha útja, úgyhogy inkább ezeket a megoldásokat választottam.

A ruháknál szigorúan válogattam, csak olyan ment adományba, ami azért még hordható. Lyukas, szakadt, kimoshatatlan foltos nem.

Behatárolhatatlana ezmegaz

Na, ez a legnehezebb rész.  Bögrék, poharak, evőeszköz, régi televízió, könyvek, amelyeket már nem olvasunk és lelki kötődésünk sincs hozzá. Ennél a pontnál a barátaimtól kértem segítséget és rengeteg jó tippet kaptam. Volt olyan helyzet, amikor az időtényező is nagyon fontos volt, így kerültünk például vasárnap este a Baptista Szeretetszolgálat 24 órás átvevőpontjához. Előtte felhívtuk őket és mondták, menjünk nyugodtan. Nagyon kedvesen fogadtak, örültek az adományoknak. Könyveket is tudtunk vinni, azt mondták, ezeket szegényebb kis könyvtárakba juttatják el, ami nekem nagyon szimpatikus volt.

Könyveket amúgy egy korábbi költözésemkor idősek otthonában vittem előzetes egyezetetés után, ott is nagyon örültek neki.

Amikor elmentünk tőlük, a helyszínen az adományainkat átvevő fiatalember hosszan elmondta, hogy és mikor fognak kiosztásra kerülni az általunk bevitt tárgyak. Mondtuk neki, bízunk bennük, semmi gond, de erre ő azt válaszolta, ez nekik fontos, hogy az adományozók tudják, mi lesz az adományaik sorsa.

Szemét

Ha szemét, akkor szelektív, ez egyértelmű. Minden egyes terület szanálásakor több zsákot készítettem magam mellé és szelektíven gyűjtöttem mindent. Lehetne azt gondolni, hogy ez extra macera ahelyett, hogy mindent gondolkodás nélkül bevágnánk egy nagy zacskóba, de időben nem több a szelektálás sem, a végén pedig sokkal könnyebben ki tudjuk dobni a szelektív hulladékgyűjtőknél a cuccokat, nem pedig a  ház szemetesét kell izomból letunkolni, ráküldeni a gyereket, hogy ugráljon rajta és utána lesni, mikor ürül legközelebb.

A pár bekrepált kisgépemet még nem sikerült a megfelelő helyre vinnem, de belőttem egy hulladékudvart, ők ott fogják végezni.

A költözéshez használt dobozok nagy részét egy kedves ismerősömtől kaptam, aki pont előttünk költözött és utána különböző csoportokban kerestem valakit, akinek épp szüksége van rá, így visszaküldtem őket a nagy körforgásba.

Heccesnek hecces volt, persze, minden költözés az, de mostanában kezdjük újra megtalálni a ritmust, bár azért még maradt pár sallang és fekete lyuk, de majd szép apránként azok is a helyükre kerülnek.

Az is kihívás volt, hogy az új hely picit kisebb, mint azeddigi helyek voltak, úgyhogy hatványozottan figyelnem kellett a tárgyak csökkentésre. És hogy mi a tanulság? Elég nagy. Rég követem már a "Becoming minimalist" és Zero waste home blogokat és nincs mese, nagy igazságok az ő igazságaik. Tisztán látszik, hogy feleannyi cuccal is tökéletesen elvagyunk, működik a háztartás, mindenkinek van ruhája. Pedig az utóbbi években azt hittem, már elég jó vagyok az egyszerűsítésben, de még van hova fejlődnöm. És kevesebb tárggyal egyszerűen jobb is. Most az a célom, hogy meg is tartsam ezt az irányt, ha lehet, még fegyelmezettebben.

Hasznos linkek:

    Ajándékdoboz

• Ajándékdoboz
• Baptista Szeretetszolgálat
• Alapvető Egyesület
• Anyák az Anyákért Alapítvány
• Adományboltok
• SZIA Adománybolt
• Oltalom Egyesület
• Tulsokcucc.hu
• Magyar Máltai Szeretetszolgálat
• Lakossági Hulladékudvarok

forrás: okoanyu.blog.hu