Nem ülhetünk tétlen csak azért, mert még nincs jobb ötletünk a kapitalizmus helyett

  • 2021. február 09.
  • Enikő
Az ember bonyolult állat. Hiába ingatják fejüket a tudósok, hiába kongatják a vészharangot a klímaszorongók, nem olyan egyszerű változni. Ahhoz, hogy legyen értelme felmelegedésről, hulladékkrízisről és kihalási hullámról beszélni, beszélnünk kell társadalmunkról és annak legkisebb alkotóeleméről, magukról is. Csizmadia Mátéval, a Zöld Pszichológia blog írójával beszélgettünk.

Négy éve indult a Zöld Pszichológia blogod. Mikor kezdtél érdeklődni a klímaváltozás és a pszichológia kapcsolata iránt?

 

A természet gyerekkoromtól kezdve érdekel, amikor David Attenborough, illetve a Veszélyben a világunk-sorozat könyveit olvastam. A középiskolában környezetvédelem szakra jártam, majd agrártudományt tanultam az egyetemen. Ekkor ismertem fel, hogy miközben nagyon sok szó esik magukról a környezeti problémákról, addig az emberről, aki sok környezeti probléma okozója, kevesebb. Eközben munkapszichológiát tanultam, és így értek össze a területek. Magam is meglepődtem, milyen komplex a téma. Az ember és a környezet viszonyától a kognitív torzításokig, vagy az újabban a köztudatba is bekerülő klímaszorongáson át a természet emberre gyakorolt hatásáig mind olyan terület, amelyről többet kell tudnunk. Habár nem ismeretlen kérdések a hazai tudományos életben sem (Dull Andrea az elsők között foglalkozott ezzel a tudományterülettel), Magyarországon a zöldpszichológia még gyerekcipőben jár.

 

Klímaszorongó vagy?

 

Bénítóan soha nem hatott rám, de volt, amikor jobban éreztem. Azt mondanám, jól kezelt klímaszorongásom van. Ez nem feltétlenül rossz, a szorongásnak is megvan az evolúciós előnye. Azt jelzi, hogy probléma van, mozgósítja az izmokat, összpontosítja a figyelmet, előhív egy „harcolj vagy menekülj” reakciót. A klímaszorongást nem megszüntetni kell, hanem hasznosítani. Én személy szerint ezen dolgozom.

 

Mit gondolsz, belénk kódolt tulajdonság, hogy fogyasztunk, vagy a kapitalista, piaci alapú társadalmi berendezkedésünk velejárója?

 

Minden élőlény fogyaszt, az anyagcsere folyamata révén kapcsolatban van a környezetével. Az ember agya a szavannai környezetben alakult ki, amely szegényebb volt a felvehető tápanyagokban. Magyarul: minden fehérjedús vagy szénhidrátdús dolgot el kellett fogyasztanunk. A környezet pár ezer évvel ezelőtt megváltozott, és ez az ösztön már nem feltétlenül szolgálja a javunkat. Ma az elhízás számos társadalomban súlyosabb probléma, mint az éhezés. Érdekes kérdés, hogy a jelenlegi viszonyok között hogyan lehet jobb választásokra ösztökélni az embert.

 

"Furcsa módon nem szeretjük, gyanakodunk arra, ha a környezettudatosabb opció felé terelnek minket, felpanaszolva, hogy leszűkítik a választási lehetőségeinket. Holott a reklámiparral vagy egy élelmiszerbolt belső elrendezésével már befolyásolva vagyunk, csak ez olyan természetes, hogy észre sem vesszük.

 

Ha a zöld megoldást ösztökéled, arra előbb mondják, hogy „propaganda”?

 

Így van. Pedig az ember ezzel egy időben szereti, ha előre el vannak rendezve számára a dolgok. Mondok egy példát: néhány országban megpróbálták, hogy a boltokban szemmagasságban helyezték el a környezetbarát vagy vegán termékeket, és láss csodát, jobban is fogytak. Erre mondhatjuk, „társadalommérnökösködés”, de akkor meg sem rebben a szemünk, ha egy termék gyártója fizet azért, hogy az ő áruja kerüljön ugyanoda. Pedig ez ugyanez a „befolyásolás”, és még jót sem tesz vele.

 

Ahogy népszerűbb a klímatudatos életmód, úgy növekszik a klímaszkeptikusok köre is. Sokan azt mondják, hogy mindez riogatás, a felmelegedést nem az ember okozza, hanem a Föld természetes ciklusa. Hova tegyük ezeket a reakciókat? Hárítás, önvédő mechanizmus?

 

Az emberi agy szeret történetekben gondolkodni. Egyelőre még csak a probléma van meg, a „bonyodalom”, de nincsen megoldás. A klímaváltozásnak és annak megoldásának még nincsen története. Nem tudunk beszámolni olyan jövőképről, ami nem borús vagy disztópikus. A tagadás ebben az esetben természetes reakció. Egyelőre csupa olyan megoldási javaslatunk van a környezeti pusztulása ellen, ami a modern társadalom vívmányait – a könnyű utazást, a kényelmesen elérhető élelmiszert, a divatot stb. – érintik.

 

Mivel az, hogy hogyan öltözködünk, mivel utazunk, mit fogyasztunk az identitásunkat képezik, így nem csoda, hogy sokan támadásként értékelik a zöldmozgalmak térnyerését.

 

A cikk folytatása elérhető itt: fidelio.hu