Műanyagok az óceánban: a ma megoldása a holnap problémája

  • 2020. március 05.
  • Csilla
A műanyagok újrahasznosítása néha sokkal rosszabb, mintha a szemetet meghagyjuk szemétnek

Először azért köszönjük meg a Lidl európai szupermarketláncnak, hogy legalább próbálkozott. A műanyagok okozta szennyezés hatalmas kihívás. Sajnos, csakúgy, mint sokan mások, ők is figyelmen kívül hagyták a műanyag-újrahasznosítás toxikus oldalát. Amíg a műanyagválság megoldására irányuló erőfeszítések nincsenek teljesen tisztában a műanyagok mérgező tulajdonságaival, addig azt kockáztatják, hogy a ma megoldásai a holnap problémái lesznek. Ráadásul nem holmi apró gondok - komoly társadalmi károkról és kihalás-szintű problémákról van ugyanis szó.

Kutatócsoportunk egy cikket talált a héten a The Daily Mail napilapban a Lidl szupermarketlánc tervéről: a halat tervezik Délkelet-Ázsia tengerpartjairól összegyűjtött, egyébként „úgyis az óceánba kerülő” műanyagokból újrahasznosított műanyagcsomagolásba tenni.

Sajnáljuk, lehet, hogy a szándék jó, de ha valaki tájékozódott a műanyagok mérgező tulajdonságairól, annak ez az ötlet rémisztő!

 

Miért? Mert a műanyagok nagyok sok mérgező anyagot tartalmaznak. Ezeknek a mérgező anyagoknak a tudósok szerint négy fő forrása van:

 

1. Maga a műanyag

Egyes mérgező anyagok magából a műanyagból származnak: a műanyagmolekula alapvető építőeleméről időnként kimutatható, hogy mérgező. Káros a babáknak. Káros a felnőtteknek. Káros a libidóra. Káros a termékenységre, az agyműködésre, és rengeteg más káros hatása van, ami az embereket foglalkoztatja. A BPA (biszfenol A) például egy olyan, széles körben használt „monomer”, amelyet egy polimer - azaz pontosan a műanyag - létrehozásához bekapcsolnak a kémiai láncba. Ugyanez igaz a BPS-re (biszfenol S) és számos más „BPA-mentes” alternatívára. A BPA (és a BPS stb.) monomer hírhedt endokrin diszruptor (a hormonrendszer működését megzavaró anyag).

 

2. Az adalékok

A mérgező anyagok egyes forrásai az adalékok (például azok a ftalátok, amelyeket a vegyészmérnökök juttatnak a műanyagba, hogy az bizonyos tulajdonságokat vegyen fel: lágyabb legyen, vagy álljon ellen az UV sugárzásnak, mikrobáknak stb.). Ezek az adalékok nem kötődnek a polimerhez, és így szépen ki is jutnak a ftaláttal puhított PVC-alapú műanyagkacsákból. Tökéletes a babáknak, ha a szülő célja az, hogy felnőttkorban alacsony legyen a spermaszámuk.

 

3. „Nem szándékos” összetevők

Ide tartozik az úgynevezett „nem szándékosan hozzáadott anyagok” (nonintentionally added substances, NIAS) kissé bonyolultabb kategóriája. Ezek közül néhányat már azonosítottak, másokról tudják, hogy léteznek, de azt nem, hogy micsodák. A NIAS anyagok általában a műanyagok előállítása közben, kémiai reakciók melléktermékeként jönnek létre. Az egyik gond az, hogy elképzelhetetlenül drága a műanyagot 100%-ban tiszta alapanyagból készíteni, tehát a „való világban” az alapanyagban szennyeződések vannak. Ezek aztán a műanyagok előállításakor reakcióba lépnek, és létrejönnek a műanyag „nem szándékos” összetevői. De az ilyen összetevők más kémiai folyamatok révén is létrejöhetnek, még akkor is, ha tökéletesen tiszta az alapanyag. Tudjuk, hogy néhány ilyen összetevő, mint például a formaldehid vagy az acetaldehid a PET műanyagokban mérgező. De a legtöbb ilyen összetevőről semmit sem tudunk. Lehet, hogy ártalmatlanok, de az is lehet, hogy mérgezők.

 

4. A környezet

Végül, de nem utolsósorban, a műanyagok a környezetből - például az óceán vizéből - is megkötnek mérgező anyagokat. Nem mindegyik, de sosem vetik őket alá teljes vizsgálatnak. Egy igen figyelemre méltó tanulmány tette tavaly világossá, hogy mennyire kevés ismerettel rendelkezünk ezen a téren. Arra a megállapításra jutott, hogy a legtöbb vizsgált műanyag ilyen vagy olyan módon mérgező, de a legmegdöbbentőbb eredmény az volt, hogy egy széles körben elismert bioalapú műanyag a legmérgezőbbek csoportjába került. Hoppá. Ebben az esetben ez valószínűleg az adalékok miatt volt.

Miközben a vegyészmérnökök azon igyekeznek, hogy élelmiszer csomagolására használható anyagokat állítsanak elő a tengerpartról összeszedett mindenféle műanyag hulladékból, kétségtelen, hogy az így előállított termékek mérgezőek maradnak. Az ember nem szeretné a halat, amit megeszik, ilyenekbe csomagolni, az biztos. Meg azt sem, hogy az étel csomagolásából kiindulva a pocakjában fejlődő babához eljussanak. Nagyon rossz ötlet.

 

Hormonális betegségek járványa

Említsünk meg néhányat az ilyen mérgező anyagok közül. Az orvosok által azonosított endokrin diszruptor vegyületek hosszú soráról van szó, például a biszfenolok, ftalátok, fluorozott (vagy „örök”) vegyületek, PCB-k (poliklórozott bifenilek), és a DDT (diklór-difenil-triklóretán, amit ugyan 1970-ben betiltottak, de még mindig mindenütt jelen van). Ezt a sok veszélyes anyagot korunk „hormonális járványával” hozzák kapcsolatba, olyan hormonális megbetegedésekkel, mint a kettes típusú cukorbetegség, szívbetegségek, kóros elhízás, terméketlenség, az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) és az autizmus. A műanyagoknak ráadásul egyéb mérgező tulajdonságaik is vannak, karcinogének, oxidatív stresszt okoznak stb.

A Lidl újrahasznosított csomagolásában a tengerpartról gyűjtött műanyagok egy része lehet, hogy biztonságos, bár a szó szoros értelmében egyet sem (tényleg, egyet sem) vizsgáltak meg teljesen biztonsági szempontból. Néhány ilyen „tengerparti” műanyag azonban biztosan mérgező. Ha biztonságos műanyagokat mérgező műanyagokkal keverünk, az eredmény mindig mérgező műanyag lesz. Nem érdemes a mögött a régi érvelés mögött sem bujkálni, hogy csak „nagy adagban méreg”. Az endokrin tudományok már kimutatták, hogy rendkívül kis mennyiségeknek is komoly hatása lehet.

 

műanyag csomagolás

 

Élelmiszerhez nem biztonságos?

Mindez azt jelenti, hogy az olyan programok, mint a Lidl-é, elkerülhetetlenül mérgező csomagolóanyagot eredményeznek. Az Ön élelmiszereinek. Kivéve, ha minden egyes műanyagköteget bevizsgáltak. Ebben az esetben, kedves Lidl, kérjük a vizsgálati eredményeket.

Nagyon sok, az óceánokban hányódó műanyagok összegyűjtését és felhasználását célzó terv esik ennek az alapigazságnak áldozatul: ha esetleg biztonságos műanyagokat mérgező műanyagokkal hasznosítunk újra, az eredmény mérgező anyag lesz. Semmiképp sem szeretnénk ilyet az élelmiszerláncban, hiszen a csomagolásból ezek az anyagok bekerülnek az ételbe, amit megeszünk. Az olyan műanyag-újrahasznosító megoldások, amelyek a létrejött műanyagok toxicitását figyelmen kívül hagyják, csak a jövőbeni problémák részei. Bármely vállalkozó, bármely tudósító, aki mást állít, súlyos problémát okoz a jövőben.

 

Komoly probléma

Pontosan ezért olyan súlyos a probléma. A műanyagokban található mérgező anyagokat olyan meredeken csökkenő spermaszámmal hozták összefüggésbe, hogy 2040-re 5-ből 4 férfi terméketlen, 2042-re minden második fiú autista lehet.

Ezt a problémát komolyan kell venni, attól a jó érzéstől függetlenül, amit a rövidtávú megoldások kínálnak. A Lidl befektetőinek óvakodni kellene attól a pénzügyi kitettségtől, amit ez a vállalat esetében létrehoz. Még csak most kezdjük igazán megérteni a műanyagoknak való kitettség hosszútávú következményeit, és ha a Lidl a jelenlegi útján megy tovább, sem a tudományban, sem a történelemben nem a jó oldalon áll.

 

 

Írta: Pete Myers az Environmental Health Sciences alapítója és vezető kutatója, az EHN.org és a Dailyclimate.org kiadója. A cikkben közölt vélemény saját személyes álláspontja, nem pedig az itt említett szervezeteké.
Forrás: https://www.ehn.org/ocean-plastic-recycling-2645268353.html?rebelltitem=6#rebelltitem6

Fordította: Vigh Krisztina

Képek forrása: Pixabay