A műanyag káros hatásai
A világ műanyagéhsége nem csillapodik. A PET-palackok és nejlonzacskók kétségkívül kedvező megoldást jelentenek a cégeknek, ugyanis az eldobható műanyagok használatából eredő hulladék kezelését döntően a társadalomra háríthatják. Mindezért viszont bolygónk, az élővilág és mi magunk is igen nagy árat fizetünk.
Az alapanyag kitermeléstől a gyártáson és használaton át a hulladékká válásig, a műanyag teljes életciklusa során szennyez. Árt az egészségünknek, a gyakran kiforratlan hulladékkezelés aránytalanul nagy mértékben sújtja a fejlődő országokban élő embereket, a fokozódó klímavészhelyzetben a műanyag pedig csak olaj a tűzre.
Teknős orrába szorult szívószállal, nagy csendes-óceáni szemétsziget, felboncolt madarak gyomrában talált műanyag hulladék. Valószínűleg már sok ember agyába beleégtek ezek a rémisztő és egyben elkeserítő képek. Mégis, a műanyagtermelés globális szinten egyre csak nő, és az egyszer használatos műanyagok okozta probléma még az óceánokban úszó PET-palackok kérdésén is túlmutat. De mit is értünk pontosan ezalatt?
A műanyag káros az emberi egészségre
A műanyag már előállítása, sőt az ehhez használt alapanyag kitermelése során káros hatással van mind a környezetre, mind pedig az emberi egészségre. Elég csak abba belegondolni, hogy a hagyományos műanyag alapanyaga a kőolaj. A műanyag legyártása légszennyezéssel jár, mely az előállító üzemek környékén élő közösségek egészségére rendkívül káros hatással van.
Az Egyesült Államokban etánból is készítenek műanyagot, melyet egy úgynevezett hidraulikus repesztési eljárással nyernek ki. Tanulmányok bizonyítják az eljárás rendkívül súlyos egészségkárosító hatását: a közelben élő várandós anyák körében magasabb a kockázata a koraszülésnek, valamint a technika alkalmazása során a szennyező anyagok sokszor a környék ivóvízforrásaiba is bekerülnek.
És ekkor még a használatból eredő egészségügyi hatásokról nem is beszéltünk. A műanyagokból ugyanis káros anyagok oldódnak ki, amik az ebbe csomagolt élelmiszer vagy ital fogyasztása során a szervezetünkbe kerülnek. A műanyaghoz adott vegyületek közül némelyik már kis dózisban kockázatot jelent az emberi egészségre, roncsolják a hormonrendszert és vannak közöttük rákkockázatú anyagok is. Ezek a vegyületek egyébként többek között a műanyag tartósságáért, rugalmasságáért és színéért felelnek.
A műanyagszennyezés nagy mértékben érinti a szegénységben élőket
A műanyagba csomagolt termékek elterjedése hatalmas terhet ró azokra az országokra, ahol korlátozott a hulladékfeldolgozás vagy újrahasznosítás lehetősége. Olyan helyekről beszélünk, ahol a műanyag használata még újkeletű jelenség, és ahol egyáltalán nincsenek felkészülve arra, hogy a keletkező műanyag szemetet megfelelően kezeljék.
Mi ennek a következménye? A műanyag elborítja az utcákat, a csatornákat, természetes vízfolyásokat, mert nincs mód azok tárolására, ezek az erősen szennyezett helyek pedig melegágyai lesznek a betegségeknek. Ilyen például a szúnyogok fokozott szaporulata a műanyaghulladék-torlaszok miatt megrekedő vizekben, ami maga után vonja a dengue-láz és a malária gyors terjedését. 400 000 és 1 millió fő közé tehető azoknak az embereknek a száma, akik közvetlenül a kezeletlen, felhalmozódó szemét okozta megbetegedésekben halnak meg.
Míg az egyes országoknak kell kialakítaniuk és fejleszteniük a hulladékkezeléshez szükséges infrastruktúrát, a fogyasztási cikkeket gyártó és értékesítő vállalatoknak a felelőssége az, hogy termékeiket ne terjesszék olyan piacokon, melyek azok fogadására – különös tekintettel a keletkező hulladék kezelésére – egyáltalán nincsenek felkészülve. A fejlődő országokban élő alacsony jövedelmű lakosság gyakorlatilag a felhalmozódó szemétben kénytelen élni, és a társadalom eme legsebezhetőbb rétege az, akik jelenleg valamiféle hulladékgazdálkodást folytatnak. Sokan kutatnak a műanyag hulladékban például újrahasznosítható PET-palackok után, hogy azokat aztán eladva egy kevéske pénzhez jussanak. Ez a tevékenység nemhogy csak illegális, de igen veszélyes is, mert ki tudja, milyen káros anyagok rejlenek a szemétkupacban.
Egyébként a fejlett országok hulladékgazdálkodására jellemző, hogy a műanyag újrahasznosítás költséges és nem kifizetődő. Éppen ezért, a nagy hulladéktermelő országok a szemetet inkább a kevésbé szabályozott fejlődő országokba „exportálják”, ahol a munkaerő is olcsóbb. Az ily módon elszállított hulladék nagy részét Kína vette fel egészen 2018-ig, amikor is az ország megelégelte ezt és becsukta kapuit. Mostanra Indonézia, Thaiföld és Malajzia vált a célpontjává a nyugatról érkező szemétszállítmányoknak, ám a közelmúltban ezek az országok is elkezdték korlátozni a hulladékimportot
De nem csak a fejlődő országok szegényeit érinti a műanyag probléma, hiszen a gyártás és hulladékfeldolgozás helyét a fejlett országokban is rendszerint a szegényebb negyedek környékén alakítják ki. Amerikában például a hulladékégetők 79%-át telepítették a szegényebb övezetek közelébe.
De mi köze a műanyagnak a klímaváltozáshoz?
Mivel a legyártott műanyag legnagyobb része fosszilis tüzelőanyagból készül, ebből adódóan a műanyaghasználat hozzájárul a klímakrízishez is. Az anyag előállítása, használata és az ebből keletkező hulladék felszámolása jelentős mértékben felel az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, amit ha nem fékezünk meg, nem fogjuk tudni 1,5 fok alatt tartani a globális felmelegedést. A műanyag előállítása ezen kívül rendkívül energiaigényes is. Amennyiben a műanyaggyártás ugyanilyen mértékben folytatódik, akkor 2050-re elérhetjük az évi 56 gigatonna CO2e kibocsátást.
A hulladékgazdálkodás szintén komoly karbonlábnyomot hagy maga után. Összehasonlítva például a hulladéklerakással vagy az újrahasznosítással, az égetés során szabadul fel a legtöbb üvegházhatású gáz – és az égetés, mint hulladékkezelési mód egyre elterjedtebbé válik. 2019-ben hozzávetőlegesen 850 millió tonna CO2e üvegházhatású gáz keletkezik majd összességében a műanyaghulladékok gyártása és elégetése okán. Ez a szám annyi, mint amennyit 189 átlagos (ötszáz megawattos) szénerőmű állít elő.
A cikk folytatódik!
A teljes cikk az alábbi linken érhető el:
