Miért romlik el pár év alatt minden? Programozott amortizáció, avagy a hiba az ön készülékében van

  • 2021. szeptember 17.
  • Gyuri

A kaliforniai Livermore 6. számú tűzoltóságán 120 éve folyamatosan világít az úgynevezett Centennial Light Bulb (Százéves Villanykörte). Egy több mint száz éve, pár dollárért megvásárolt hétköznapi használati tárgy, amin nem fogott ki az idő, mert úgy tervezték, hogy minél tovább működjön. Némileg megmosolyogtató egy ilyen termékről olvasni közel félmillió forintos mobilkészülékkel a zsebünkben, amelyet tudatosan terveztek úgy, hogy az egy adott időintervallum – általában két év – után idejétmúltnak számítson, arra ösztökélve tulajdonosát, hogy a legújabb modellre cserélje azt.

A dicső múlt: megszemélyesített termékek hosszú élettartammal

Nem mindig volt ez így, a mai napig vannak olyan műszaki eszközök a legtöbb háztartásban, amelyet gyakran még nagyapáink vásároltak, és generációról generációra megörökölve használjuk azokat: a mai napig hibátlanul betöltik funkciójukat, még ha nem is a legmodernebbek. Már-már családtagként kezeljük őket, annyira hozzánk nőttek. Miközben megbízhatóan tették-teszik a dolgukat, eszközszintű társként kezdtünk tekinteni rájuk, nem ritkán nevet is adtunk nekik. Ha ma elkezdenénk elnevezni a termékeinket, azt hiszem, elég hamar kimerítenénk az utónévjegyzéket.

 

Aztán jött a kapitalizmus és a tömegtermelés

A kapitalizmus, a fogyasztói társadalom és a modernkori tömegtermelés már – egyfajta közös megegyezést szem előtt tartva – a múlt század húszas éveitől kezdve tudatosan gyárt olyan termékeket – a cégek profitigényét és gazdasági érdekeit szem előtt tartva –, amelyek kevésbé tartósak, hamar elromlanak, azaz eleve bukásra ítélve tervezték őket.

A termékek életciklusába tudatosan betervezett amortizáció a cégek részéről egy nyilvánvaló gazdasági érdek és üzleti stratégia, ami biztosítja számukra, hogy az általuk gyártott termék éppen aktuális verziója egy idő után elavulttá váljon, ezzel fenntartva az adott termék utáni folyamatos jövőbeli keresletet.

Ez egy teljesen logikus hozzáállás, legalábbis a cégek szemszögéből, hiszen az általuk foglalkoztatott embereknek munkát és fizetést kell adni, a munkahelyeket fenn kell tartani, ehhez a gyáraknak folyamatosan működnie kell, és persze profitot kell termelni. Ennek viszont meglehetősen káros hatása van környezetünkre.

 

A programozott amortizáció és a környezetszennyezés

Az, hogy a gyártó szándékosan lerövidíti a termék hasznos élettartamát a fogyasztás növelése érdekében a jelenlegi lineáris gazdaság termelési és fogyasztási modellből adódó egyik fő probléma, mégis kevés szó esik róla. Meglepően kevesen emelik fel a szavukat a jelenség ellen még akkor is, amikor a környezetszennyezés és a klímakatasztrófa elkerüléséhez szükséges nulla kibocsátás a téma. (A magyar természetvédő civil szervezetek kapcsolódó állásfoglalását ld. ITT - szerk.)

A környezetvédelem szereplői közül talán a zero waste (nulla szemét) mozgalom az egyedüli, ami elsősorban erre az aspektusra koncentrál. Mindeközben valójában a harmadik világ országai fő hulladék felvevőként mára gyakorlatilag szeméttengerré változtak a „használd és dobd el” életmódnak köszönhetően, belefulladva az eldobott eszközök tömkelegébe. Csak elektromos hulladékból éves szinten közel 50 millió tonna keletkezik, aminek nagy része harmadik világbeli fejlődő országokban végzi, például Ghánában.

 

A világ fejlődése persze nem állhat meg

Egy dolgot azonban fontos kiemelni: mikor a programozott amortizáció hátrányait ecseteljük, akkor nem a technikai fejlődés ellen beszélünk. Ez a típusú fejlődés a fejlett világ velejárója, nyilván nem akarnánk még mindig DVD-lejátszókat használni, és valóban szükségünk van olyan mobilkészülékekre, melyekkel jó minőségben lehet fotózni – ezen eszközök valóban jobbá teszi az életünket.

Ebből a fejlődésből óhatatlanul következik, hogy bizonyos termékverziók, sőt időnként teljes termékkategóriák az új kiadások fényében már irrelevánssá válnak. A probléma az, hogy ezt a termékszemléletet sajnos kiterjesztettük szinte mindenre, ami körülvesz bennünket.

El kell kezdenünk megkülönböztetni a dolgokat. Döntsük el, hogy mi az, amit tényleg bizonyos idő ciklusonként frissíteni kell és ki kell dobni, és mi az, ami tökéletesen tud működni enélkül, mert időtálló és jól működő hosszú távú megoldást biztosít.

 

A programozott amortizáció fő cinkostársa a marketing

A médiában keveset hallunk a tervezett elavulásról. Általában nagy cégek akcióiról röppen csak fel időnként egy-egy hír, ilyen volt például az, amikor kiderült, hogy az Apple tudatosan lassította szoftveresen a kifutó iPhone-modelleket, hogy ezzel sarkallja az új eszköz megvásárlására a felhasználóit. (Az Apple hivatalos álláspontja szerint éppen a felhasználókat védte így – ezzel együtt a cég mégis önként fizetett ki milliárdos kártérítést az ügyben.) Kevésbé kapott nagy publicitást, de jó példa a Things 3 nevű tennivalólista alkalmazás is, melynek fejlesztői úgy döntöttek: a szoftver legújabb verzióját csak azok kapják meg, akik újból megvásárolják a programot, amiért egyszer már fizettek.

A cégek tudatosan megtervezett stratégiai döntések tömkelegét vetik be nap mint nap azért, hogy régebben gyártott termékeik idejétmúltnak, használhatatlannak tűnjenek, vagy csak kevésbé legyenek már kívánatosak a felhasználóknak, mint az általuk gyártott, a futószalagról épphogy legördült gyönyörű új modell.

 

Egy teljes iparág épül arra, hogy elhitesse velünk, hogy mindig szükségünk van arra, hogy az általunk használt eszközök a lehető legújabbak legyenek.

 

Már nem javíttatunk dolgokat

Nehéz javíthatóság, speciális eszközigény, tudatosan magasan tartott alkatrészárak – ezek mind a cégek által használt technikák, melyek gyakran még az adott cég hivatalos szervizeit is arra ösztönzik, hogy azonnal a készülékcserét preferálják meghibásodás esetén. De ide sorolhatóak a gyakori szoftverfrissítések és az évente történő gépjármű-modellfrissítések is.

 

A legjobb példa erre a cikk szerzője által 1 éve használt beépített hőszivattyús szárítógép múlt havi meghibásodása, ahol a szerviz a hibát személyesen felmérve azonnal készülékcserét javasolt, ami azért egy ruhaszárítógépnél annak méretét és az elszállítás körülményességét figyelembe véve eléggé meglepő – elképzelhetetlen hogy 30 évvel ezelőtt ne próbálták volna a helyszínen megjavítani az adott eszközt.

 

A tévészerelő és a cipész két kihalóban lévő szakma, amely a múlt évezredben még jól menő és gyakran igénybevett tevékenységnek számított – de kinek jutna ma eszébe cipészhez vinni egy fast fashion üzletben vásárolt cipőt? Mintha mi magunk is elfogadnánk a tervezett elavulást, alkalmazkodva a fogyasztási trendhez, évente tömérdek – gyakran felesleges – új terméket vásárolva. Ami a legmeglepőbb, hogy már nem csupán a műszaki, ruházati és autóipari termékeknél beszélhetünk a jelenségről, hanem akár a barkácseszközök és kéziszerszámok piacán is. Elég, ha ellátogatunk egy nagyobb barkácsüzletláncba, és megnézzük az ott pár ezer forintért kapható barkácseszközöket, könnyen észrevehetjük, hogy azokat alkalmi, gyakran egyszeri használatra tervezték.

 

Mit tehetünk fogyasztóként?

Fogyasztói szokásaink felülvizsgálata: Mielőtt lecseréljük meglévő termékeinket kérdezzük meg magunktól, hogy valóban szükség van-e az új termék megvásárlására. Tegyük fel a következő kérdést: ellátja-e a jelenleg használt termék teljesen a funkcióját? Bizonyosodjunk meg róla, hogy nem egy marketingcsapdába készülünk belefutni éppen. Amennyiben azt látjuk, hogy nem életbevágóan fontos a termékcsere, nyugodtan mondjunk le a vásárlástól, hagyjuk figyelmen kívül a hangzatos reklámígéretet és higgyük el, hogy nem az új termék megvásárlása fogja szebbé tenni az életünket. Álljunk ellen azon dogmának, mely szerint a legfontosabb feladatunk a fogyasztói társadalomban az lenne, hogy minél több olyan dolgot vásároljunk, amire valójában nincsen szükségünk.

 

A vásárlási ciklusaink kitolása: Ez egyszerű, tartsuk meg minél tovább a használati tárgyainkat, lehetőleg mindaddig, amíg azok működnek. Lehet, hogy bizonyos kompromisszumokat kell majd hoznunk ezen a téren, de amennyiben ezek még vállalhatóak, bátran használjuk tovább a termékeket. Vásároljunk olyan termékeket, amikről tudjuk, hogy tovább tartanak. Sajnos sok esetben a tudatos fogyasztóknak ajánlott kiterjesztett termékgarancia megvásárlása sem megoldás, mert könnyen lehet, hogy a a garanciális szerviz eszközcserét javasol majd az „elavult készülék” megjavítása helyett.

 

Újrahasznosítás (valójában újrahasználat - szerk.): Amennyiben lehetséges, vásároljunk használt dolgokat, ezzel két legyet is üthetünk egy csapásra. A pénztárcánk is jól jár, mivel a használt termékek általában olcsóbbak, és környezettudatosak is maradunk, mert hozzájárulunk, hogy egy termék minél tovább használatban maradjon. Ezen kívül ne dobjuk ki azt, ami még használható, adományozzuk el, akár ingyen, hátha más még hasznát veszi.

 

Semmilyen használati tárgyat nem fognak velünk eltemetni

Az ókori Egyiptomban gyakori volt, hogy az uralkodókat és előkelő személyeket a használati tárgyaikkal együtt temették el. Ha valamiben biztosak lehetünk, akkor az az, hogy velünk nem fognak semmi hasonlót eltemetni. Mi temetjük el a tárgyainkat ciklikus rendszerességgel, egy-két évente vagy még sűrűbben. A használati tárgyak és az ember korábbi évtizedes tartós kapcsolata rövid románcá, némely esetben alkalmi légyottá szelídült.

 

A Százéves Villanykörtéről sugárzott, 30 másodpercenként frissülő élő kameraképet itt nézheti meg.

 

 

A szerző több mint 10 éve tevékenykedik a szakmában Product Designer és User Experience specialista munkakörökben. Jelenleg egy amerikai székhelyű oktatási technológiai vállalatnál dolgozik Senior Product Designer pozícióban.

 

(A témában a Humusz közreműködésével született állásfoglalás IDE kattintva elérhető)

Forrás: hvg.hu