"Magad légy a változás, amit a világban látni akarsz!"

A nyáron Angliában járván kezembe akadt egy The Guardian, hát beleolvastam. Gondoltam, gyakorlom kicsit az angolt, és amúgy is érdekel, mennyiben mások az angol lapok a magyaroknál. Találtam egy cikket, amiben az újságíró hölgy - többgyermekes édesanyja - leírja, hogyan próbált változtatni a vásárlási szokásain, és próbálkozásainak mi lett az eredménye. Mint olyasvalaki, aki sokat foglalkozik a tudatos vásárlás és a fogyasztói felelősség témakörével, érdeklődve olvastam a cikket, ami tulajdonképpen egy átlagos, vagy az átlagosnál talán egy fokkal tudatosabb fogyasztó szemszögéből mutatja be a különböző lehetőségek közti különbségeket.

Három alternatívával próbálkozott a hölgy a korábbi online, kiszállítós bevásárlással szemben. Az egyik a Lidl, a másik a Tesco, a harmadik pedig a helyi kisebb boltok voltak. Alapvetően három szempont alapján értékelte a termékeket és a boltokat: az ár, a minőség és a bevásárlás kényelmi szempontjából. A "minél alacsonyabb ár" jól ismert tényező, majd mindenkinél az egyik fő szempont. A minőség már nem ennyire egyértelmű faktor, sokféleképpen lehet értelmezni. A hölgy ránézésre, illetve ízre ítélte meg az ételek minőségét, kényelmesnek pedig az a bevásárlás számított, amihez nem kellett túl sokat utazni, de lehetőleg mindent egy helyen beszerezhetett. A tárgyalt szempontokon gondolom kevés olvasó lepődik meg, ezek szinte természetesek mindannyiunk számára. Kevesen gondolkozunk el viszont azon, hogy ez a fogyasztói attitűd, ezek a szempontok és prioritások hogyan is alakultak ki, illetve milyen életszemlélet következményei.

A három fő tényezőben az a közös, hogy mindegyik az egyes ember egyéni érdekeit szolgálja. Az ár azt, hogy több pénz maradjon a pénztárcájában, a minőség, hogy finomabbat, egészségesebbet egyen-igyon, a kényelem pedig, hogy minél kevesebb erőfeszítést kelljen tenni a cél érdekében. Bizton állíthatom, hogy ezt a közös nézőpontot - mármint hogy bárminemű fogyasztásnál szinte kizárólag a saját, közvetlen, egyéni érdekeinket nézzük - a "nyugati" emberek döntő többsége magától értetődőnek, normálisnak tartja, és egy cseppet sem lepődik meg rajta.

De ha őszintén megkérdezzük magunktól, hogy tulajdonképpen miért is "kell" nekünk így gondolkozni, miért ezek a fogyasztásunk fő szempontjai, akkor rájövünk, hogy igazából ez az életszemléletünkből adódik, ami (sokszor tudat alatt) a következőket alapvetéseket foglalja magában:

•  az egyén saját magáért, vagy legfeljebb a szűk környezetéért felelős
•  az egyén vásárlási szokásai, fogyasztása és a világ alakulása egymástól teljesen független dolgok
•  az egyén fogyasztásának egyetlen célja, hogy önmagát és szűk környezetét boldoggá tegye
•  fogyasztásunk következményeiért nem tartozunk felelősséggel

Számomra a tudatos fogyasztás ott kezdődik, amikor az ember megkérdőjelezi a fenti alapvetéseket, és rájön, hogy nem igazak, vagy legalábbis nagyon szűk látókörűek. Amikor az ember kezdi felismerni az összefüggéseket, hogy amit én leveszek a polcról, azt valahol, valakik, valamilyen körülmények között megtermelték, elkészítették, legyártották, ideszállították, stb., és ezt a láncot - ami ott kezdődik, hogy "nyersanyagot" veszünk el a természettől, és ott ér véget, hogy valami egészen mást adunk vissza -, mind támogatom azzal, hogy azt a bizonyos terméket választom. De abban, hogy ez a folyamat az egyes termékek esetében hogyan alakul, hatalmasak a különbségek!

Azért, hogy a fogyasztói felelősséget felismerjük és átérezzük, meg kell érteni azt törvényszerűséget, hogy csak arra a termékre van kínálat, amire kereslet is, vagyis ha egy terméket nem vásárolnak meg, annak az előállítása előbb-utóbb meg fog szűnni. Ha valamely terméket sokan, egyre többen vásárolnak meg, akkor annak előállítása növekedni fog. 

A fenti egyszerű összefüggést egyéni szintre vetítve világosan látszik, hogy ha megvásárolok egy terméket, azzal hozzájárulok ahhoz, ahogy azt a terméket előállították, támogatom azokat a körülményeket, amik között adott esetben a terméket gyártó emberek dolgoztak, és személyes befolyásoló tényezőjévé válok annak a környezetterhelésnek, amit a termék előállítása, szállítása, csomagolása, hulladékká válása okoz. Összességében a fogyasztásom módjával bármily kis mértékben is, tudatosan vagy tudattalanul, de állást foglalok a mellett, hogy merre haladjon a világ.

Tudom, ezek a gondolatok a fogyasztói társadalomban ma uralkodó attitűdhöz képest nagyon idegennek és talán meglepőnek tűnnek. Biztos vagyok benne, hogy egy átlagos fogyasztónak - miközben megtölti kosarát az egyik bevásárlóközpontban - ritkán jutnak eszébe ehhez hasonló dolgok. De ezek az összefüggések ettől még igazak, és nem túlzott merészség azt állítani, hogy a mai nyugati világot a fogyasztási alapelveink, hozzáállásunk alakítja olyanná, amilyen. Nem az enyém, vagy az Öné külön-külön, hanem az összes fogyasztóé.

Aki pedig a fogyasztói felelősség felismerésében eljut eddig a pontig, az vagy továbbmegy és megpróbálja átültetni ezt a gyakorlatba, vagy visszafordul a következő gondolatmenet alapján: "Még ha mindez így is van, nem tehetek semmit, hogy ezen változtassak, hiszen csak egy ember vagyok a hétmilliárdból, hatásom elenyészően kicsi, semmi nem fog attól változni, ha én egyedül másként csinálom. Ezért inkább hagyom az egészet a francba, nem fogok ilyenekkel foglalkozni!". Ezzel az érveléssel a probléma pontosan az, amiből a fogyasztásunkból származó globális etikai, társadalmi, ökológiai problémák adódnak: túl sok ember gondolkozik így és veti el a felelősséget ilyen alapon. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy bárki egyedül képes lenne megváltani a világot, vagy megoldani globális problémákat. Egyes emberként - kicsit leegyszerűsítve - lehetőségünk nyílik eldönteni, hogy melyik "tábort" erősítjük: azt, amelyik hajlandó felelősséget vállalni a saját fogyasztásáért, vagy azt, amelyik nem hajlandó tudomásul venni a következményeket. Továbbá természetesen fogysztási szokásainkkal példát mutatunk, ami hatással lesz a közelünkben lévő emberekre, de akár a tőlünk távol élőkre is. Ennek az egésznek a lényege az, amit - más értelemben - Mahatma Gandhi így fogalmazott meg szállóigévé vált mondatában: "Magad légy a változás, amit a világban látni akarsz!".

Most pedig felvázolom azt az alternatív fogyasztói hozzáállást, ami alapján gondolkozom, hogy ez a gyakorlatban számomra pontosan mit is jelent, hangsúlyozva, hogy ez csak egy lehetséges szempontrendszer a sok közül. Majd felhozok néhány példát arra, hogy a fogyasztói hozzáállásom, életmódom milyen változást idézne elő a világban, ha sokan gyakorolnák. Nézzük!

Az alapelv a követező: a piacon elérhető termékek elképesztően széles skáláját leszűkítem azokra a termékekre, amelyek etikai, társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi, ökológiai, stb. szempontból elfogadhatóak, tehát amelyek megvásárlásával a lehető legkisebb negatív hatást gyakorolom a "világra" (emberekre, környezetre, a többi élőlényre), majd ezek közül a termékek közül választom ki azt, ami nekem megfelelő, azaz egészséges, megfizethető, finom, stb. Természetesen az, hogy mi alapján döntök, nem triviális. Ettől függetlenül a lényeg és a nagy különbség a mai átlagos, belénk ivódott fogyasztói hozzáálláshoz képest az, hogy bizonyos értelemben előrébb helyezem a közösség (társadalom és tágabb értelemben az élővilág) érdekeit a sajátomnál. Ez elsőre biztosan sok embernek furcsán hangzik, talán már-már "fakírnak" néznek e miatt :), de ha tovább olvasnak, kiderül, hogy szó sincs önkínzásról.

Nagy vonalakban bemutatom, hogy számomra mit is jelent, hogy egy termék társadalmi, etikai, gazdasági, stb. szempontból elfogadható. Ez nem mindig egyértelmű, az objektív és szubjektív elemek nálam is folyamatosan változnak, ahogy tudásom bővül, szemléletem formálódik. Ezért a szempontrendszerem csak egy példának tekinthető, mindenkinek azt javaslom (aki hasonló gondolkodásra "vetemedik"), hogy saját magának alakítsa ki az elveket. Az enyémek a következők:

• Húsfogyasztás: nem eszem húst, mert nem akarok hozzájárulni állatok leöléséhez.
• Élelmiszerek: az ökológiai gazdálkodásból vagy etikus gazdálkodásból származó élelmiszereket választom, mert - a saját egészségem mellett - az állatok méltó körülmények között való tartása és a vegyszermentes növénytermesztés is fontos számomra.
• Problémás összetevők: a termék csak olyan alapanyagokat/összetevőket tartalmazzon, amelyek kitermelése/megtermelése nem okoz nagymértékű természetpusztítást/környezetpuszítást (pl.: a pálmaolaj nálam tiltott összetevő).
• Szállítás: a helyi termékeket, vagy legalábbis a hazai termékeket preferálom, mert a távolról szállítás környezetterhelő.
• Csomagolás: olyan termékeket részesítek előnyben, amelyeket csomagolás nélkül, vagy visszaváltható/újrahasználható csomagolásban árulnak. Ha ilyen nincs, akkor az újrahasznosítható csomagolásút választom.
• Emberek kizsákmányolása: kerülöm az olyan árucikkek vásárlását, amelyek előállítása emberek kizsákmányolásával jár (pl.: gyermekmunka, éhbérért való foglalkoztatás, stb.). Ennek egyik megnyilvánulása a Fair Trade termékek választása.
• Kisgazdaság: lehetőleg olyan terméket választok, amely kisüzemből, kis gazdálkodásból származik, a nagy gazdaságok "támogatása" ugyanis meggyőződésem szerint növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket és igazságtalanságot azáltal, hogy egy elit, amúgy is tehetős réteg vagyonát gyarapítja.
• Mesterséges összetevők: kerülöm a mesterséges adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket.
• Kiket támogatok: kerülöm az olyan termékek vásárlását, amelyek esetében a termelő/előállító/forgalmazó életvitelében, életmódjában, másokkal való bánásmódjában, stb. valami jelentős kivetnivalót találok (pl.: nem fogok egy közismerten korrupt cégtulajdonos termékéből vásárolni még akkor sem, ha az egyéb szempontok szerint megfelelő lenne (pl. bio élelmiszer)).
• Tartós termékek: igyekszem olyan terméket választani, amelyre hosszú távú garanciát vállal a gyártó, vagy amiről úgy vélem, hogy sokáig marad használható.
• Használt ruhák: azért hordom, mert sokkal kisebb környezetterhelést jelent az újrahasználatuk, mint az új ruhák előállítása.

A fenti lista csak áttekintés, akadnak kevésbé jelentős tényezők is, amiket még figyelembe veszek. Természetesen nem mindig találok olyan terméket, amely minden szempontnak 100 százalékosan megfelel. Előfordul, hogy egyáltalán nem találok, vagy csak irreálisan magas áron, esetleg olyan helyen, ahová nem jutok el. Ilyenkor mérlegelni kell, melyik a fontosabb szempont. Hadd hozzak erre két példát! Az egyik a külföldről származó bioélelmiszer és a hazai, nem bioélelmiszer közti dilemma. Az első a megtermelés módjában, a második a szállítás környezetterhelése szempontjából jobb. A másik példa az elektronikai eszközök esete, amelyeknél nehéz elkerülni, hogy humanitárius szempontból problémás helyekről származó nyersanyagokat tartalmazzanak (ritka fémek), valamint hogy szegény országokban, kizsákmányolt munkaerő által állítsák elő. Ebben az esetben a fogyasztásunk mérséklése például nagyon fontos, ez persze minden más esetben is igaz, de itt hangsúlyozottan. Összefoglalva: a limitációkkal együtt a lényeg az elvekben van, és a szándékban, hogy azoknak megfeleljünk.

Rátérnék arra, hogyan is hat az életemre, a mindennapjaimra az effajta gondolkodás, fogyasztási attitűd, életszemlélet.

• Vásárlásaim egy részéhez több pénz szükséges, de ez egyáltalán nem törvényszerű (a bioélelmiszerekre például igaz). Sokan hivatkoznak arra, hogy anyagilag nem tehetik meg, hogy hasonló elvek szerint vásároljanak. Ez rengeteg esetben nem igaz, csupán az elvek hiányából fakadó kifogás (pl.: "nem tudok 100 forinttal többet fizetni a biotejért, de milliókat költök autóra...").
• A vásárlási szokásaim kialakítása igényel némi utánajárást. Ez leginkább a kezdeti időszakra jellemző, a szokások kialakulása után már sokkal kevésbé. A vásárlás persze mindig több időt igényel, mintha az ember bemenne a szupermarketbe, hiszen bizonyos dolgokért a piacra megyek, másokért kis boltokba, megint másokat közvetlenül a termelőtől kapok, stb.
• Nem veszem le az első dolgot, amit megkívánok a boltok polcairól. Nem mondom, hogy sosem csábulok el például egy kis édességre, de mindig megnézem, hogy mit veszek, és ha nem megfelelő, akkor választok mást.
• Vásárlásaim egyre inkább az "egyszerűbb és átláthatóbb" felé tolódnak el. Arra gondolok, hogy jobban szeretem megvenni egy ismerős termelőtől a zöldséget, mert róla tudom, hogy hol termeli meg és hogyan, nem kell szállítással, tanúsítványokkal, etikus foglalkoztatással, problémás összetevőkkel törődnöm.
• Átláthatóbb az életem: a tudatosság által sokkal inkább tisztában vagyok a fogyasztásom következményeivel. Nagyon sokat jelent az a tudat, hogy egyre inkább irányítója vagyok az életemnek, és a világra gyakorolt hatásomnak, nem pedig egy statisztikai adat, akit reklámokkal ide-ode rángatnak, és akinek fogalma sincs, mihez járul hozzá a vásárlásaival.
• A fogyasztásom átalakulásával úgy érzem, kevésbé függök olyan dolgoktól, amelyekre nincs rálátásom és hatásom. Ez annak köszönhető, hogy sok mindent kistermelőktől, számomra is átlátható gazdaságokból vásárolok, nem pedig az átlag ember számára átláthatatlanul működő, az emberi léptékeken messze túllépő kapacitásokkal és lobbierővel rendelkező nagyvállalatoktól.
• Új ismerőseim lettek: azáltal, hogy sok mindent piacon, vagy közvetlenül a termelőtől vásárolok, sok emberrel alakult ki személyes, jó kapcsolatom.
• Egészségesebbnek érzem magam, ami nyilván abból is adódik, hogy az elveimnek megfelelő élelmiszerek általában egészségesebbek az átlagnál.

Néha elgondolkozom azon, hogy merre változna a világ, ha hirtelen az emberek jelentős része a fent leírtakhoz hasonló elvek alapján kezdene fogyasztani. Ez nemcsak ábránd, hanem gyakorlat is arra, hogy ellenőrizzem, valóban jók-e az alapelveim. Csak néhány példa:

• Valószínűleg több óriáscég veszítene piaci részesedéséből, akár el is tűnne, és helyüket kis, emberi léptékű cégek/gazdaságok vennék át.
• Lenne állattenyésztés, de nagyságrendekkel kevesebb állatot ölnének meg. Nem élnének állatok méltatlan körülmények között.
• Nem lenne annyi kizsákmányolt munkaerő a világban. Nem lenne gyerekmunka.
• Jelentősen visszaesne a nemzetközi kereskedelem, mert nem lenne igény a távolról származó termékekre. Viszont mindenhol fellendülne a helyi gazdaság.
• Néhány veszélyeztetett állat- és növényfaj újra szaporodásnak indulna (például a halászat és az erdőirtások mérséklődése miatt). Nem pusztulnának tovább a természetes élőhelyek.
• Jelentősen csökkenne a világ ipari termelése, viszont nőne az emberi munkaerőt alkalmazó termelési módok aránya.

Persze ezeken kívül is még sokminden változna, ha a többség hasonlóan gondolkozna. Mindenesetre határozottan úgy vélem, jót tesznek/tennének a világnak az ilyesfajta változások. Ez idealizmus? Lehet, hogy egy kicsit az. De mindenképpen tudnia kell a kedves Olvasónak, hogy senki nem akadályozza meg abban, hogy hozzám hasonlóan felépítse a saját koncepcióját arról, mi a helyes fogyasztás, és ragaszkodjon is hozzá. Ezzel a szabadsággal mindannyian rendelkezünk, és voltaképpen ezen múlik, hogy milyen is lesz a világ!

írta: Pauló Gergő

Forrás: viridis.hu

*Képek forrásai: I. - huffingtonpost.com II. - organicmarket.com.au III. - mywholesomehome.blogspot.hu IV. - divany.hu