Elvek kontra valóság
Közép-európai civil
szervezetek arra hívják fel a figyelmet, hogy az Európai Unió következő hétéves
költségvetési forrásainak tervezésénél, a költségek mértéke mellett legalább
ugyanekkora hangsúlyt kellene fektetni a forrásfelhasználás céljainak
meghatározására is. Ahhoz, hogy az Unió un. kohéziós forrásai a fenntartható
fejlődést szolgálják, szerteágazó szempontrendszert kell figyelembe venni, és
ehhez a döntéshozók és minden érintett fél együttműködésére szükség van, már a
tervezés korai szakaszától kezdve. De hiába a széles egyetértés a partnerség
szükségességéről, ha a gyakorlat mást mutat – ahogy az egy most megjelent
tanulmányból kitűnik.
November 29-én hozta
nyilvánosságra az SFteam for Sustainable Future („Strukturális Alapok” Hálózat
a Fenntartható Jövőért) a legfrissebb tanulmányát, melyben azt elemzi, hogy
hét uniós tagországban a 2014-2020-as kohéziós politika forrásfelhasználásának
tervezése során milyen lehetőséget kaptak, illetve kapnak a társadalmi
partnerek és civil szervezetek az észrevételeik kifejtésére. A tanulmány
Bulgáriában, Csehországban, Lettországban, Lengyelországban, Magyarországon,
Romániában és Szlovákiában vizsgálta a helyzetet.
Kiindulópontként az SFteam 2012 elején kidolgozott egy olyan útmutatót, amely a
partnerség alapelveit fogalmazza meg a kohéziós politika tervezéséhez és a
további fázisok lebonyolításához. A szervezet az anyagot azóta kormányzati
tisztségviselők és civil szervezetek körében terjesztette; a Nemzetközi
Visegrád Alap támogatásával most elkészült kiadvány a tőlük kapott
visszajelzéseket is összefoglalja.
„Általában a civil szervezetek és a megkérdezett tisztviselők is egyetértenek a
megfogalmazott elvekkel, és a kormányzat a legtöbb országban egyre inkább
elismeri a civil társadalmat mint megkerülhetetlen partnert a tervezési
folyamatban. Ugyanakkor az elvek gyakorlatba ültetése már nagyon vegyes képet
mutat.” – nyilatkozta Dönsz-Kovács Teodóra, az SFteam nemzetközi koordinátor-helyettese,
a Magyar Természetvédők Szövetsége munkatársa.
„Nagyon különböző, hogy mennyire érhető el nyilvános információ a kohéziós
politika tervezési folyamatairól: a széles körű, naprakész tájékoztatástól (pl.
Bulgária, Lettország) a teljes információhiányig (pl. Magyarország) mindenre
van példa. Gyakori probléma, hogy tervezésbe való bevonás során a kormányzat
nem képes kezelni a civil szféra sokszínűségét (pl. Csehország, Szlovákia),
vagy nem fogadja el a civilek maguk közül kiválasztott képviselőit (pl.
Bulgária, Románia). Más esetekben a partnerségi alapon, a civilek bevonásával
létrehozott munkacsoportoknak, fórumoknak a tervezésben betöltendő szerepe nem
tisztázott (pl. Lettország), vagy rövid határidők nehezítik az érdemi
véleménynyilvánítást (pl. Lengyelország, Szlovákia)” – állapította meg Éger
Ákos, a tanulmány szerkesztője.
A tanulmány szerint hazánkban a következő hét éves Uniós költségvetés tervezése
jelentős késésben van, és a nyilvánosan elérhető információ igen gyér. Ráadásul
egyes jelzések arra utalnak, mintha a kormánynak egyáltalán nem állna
szándékában a civil társadalmat és a szélesebb nyilvánosságot érdemben bevonni
a keretrendszer tervezésébe. Komoly aggodalomra ad okot az uniós
tervezést-programozást legmagasabb szinten felügyelő Nemzeti Fejlesztési
Kormánybizottság összetétele is, mivel annak alaptagsága nem tartalmaz két, - a
kohéziós politika által messzemenőkig érintett szaktárcát -, az Emberi
Erőforrások Minisztériumát és a környezetvédelemért is felelős Vidékfejlesztési
Minisztériumot.
Forrás: Magyar Természetvédők Szövetsége
